Daniel Kolenda: Ha Jézus nem támadt fel...

A napokban ünnepeltük a világtörténelem legjelentősebb eseményét – Jézus Krisztus feltámadását. Igen, neki már születése is csodás volt, halála pedig egészen döbbenetes. A feltámadás nélkül azonban mindkettő értelmetlen lett volna. Valójában: a feltámadása nélkül a keresztre feszítése egyszerű kivégzés lett volna!

Ha úgy gondolod, túl messzire mentem ezzel a megállapítással, figyeld meg Pál apostol szavait az 1. Korinthus 15:14-ben: 
„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.”

Aztán még rátesz egy lapáttal erre a kijelentésre a 17-19. versekben:

„Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.”

Ez egészen erőteljes és világos beszéd. Minden a feltámadástól függ. A feltámadás volt Isten természetfölötti igazolása és érvényesítése mindannak, amit Jézus tett értünk. Azt jelenti, hogy Ő az volt, akinek mondta magát. Azt jelenti, hogy Isten elfogadta értünk vállalt helyettesítő áldozatát. Azt jelenti, hogy győzött a halál, a pokol és a sír fölött.

Nemrég hallottam egy ateistától/agnosztikustól/szkeptikustól (ki tudja!), hogy a hitet el lehet utasítani azon a talajon, hogy az egyszerűen bizonyítékok nélküli hit, ennélfogva nem racionális. Egy bizonyos ponton egyetértettem vele – a bizonyítékok nélküli hit valóban elég irracionális lenne. Ezen az alapon utasítunk el számtalan ostoba agyszüleményt.

De nem fogadom el azt a feltételezést, hogy a keresztény hit megalapozatlan. Ha valaki azt kérné tőled, hogy higgy valamiben, amelyre nincsen bizonyíték, minden jogod megvan rá, hogy visszautasítsd! A Szentírás nem azt kéri tőlünk, hogy a hitünket megalapozatlan dolgokba vessük. Éppen ellenkezőleg! Pál apostol az idézett helyen megad egy hamisítatlan ismérvet, amelyen minden áll vagy bukik. Ha a keresztény hit ebben az egy pontban nem igaz, akkor az egészet a szemétre dobhatod!

Akár hiszed, akár nem, Jézus feltámadását komoly történelmi bizonyítékok támasztják alá. Figyeld meg, Pál nem azt mondja, hogy ők egyszerűen „hisznek” a feltámadásban, hanem azt mondja, hogy tanúi voltak annak! Azt mondja, tanúskodtak a feltámadásról. Ezeket a kifejezéseket bírósági tárgyalásokon szokták használni, amikor a tanúk eskű alatt vallomást tesznek arról, amit láttak és hallottak.

Van a könyvespolcomon egy könyv, amelynek címe „A Názáreti Jézus élete és erkölcsi tanításai”, de sokan csak úgy ismerik, mint a „Jefferson Bibliája”. A könyvet Thomas Jefferson állította össze. Úgy gondolta, hogy Jézus tanításai rendkívül fontosak, de nem hitt az evangéliumok természetfölötti beszámolóiban. Ezért, ollót és ragasztót fogott (persze képletesen), és kivágta az Újszövetségből az összes természetfölötti beszámolót, és csak Jézus tanításait és cselekedeteit gyűjtötte csokorba, gondosan kihagyva belőle a csodáit. Ezzel csak egy probléma van – ha Jézus nem támadt fel a halálból, akkor csak egy sarlatán volt, a tanításai pedig nem voltak fontosabbak Gandhi, Buddha vagy Marx Károly tanításainál.

Ha Jézus nem támadt fel a halálból, akkor a kereszténység csak egy halom ostoba és értelmetlen liturgia, szabály a valóság teljes mellőzésével, bizonyíték nélküli állításaival és erő nélküli vallásosságával. Ez a szerencsétlen megfogalmazás pontosan leírja, hogy a világ gyakran hogy tekint ránk – de hát nem is csoda, hiszen egy erőtlen „kereszténységet” mutatunk be nekik, mint az összes többi vallás, amelyeknek alapítói a sírjaikban rothadnak.

Ha Jézus nem támadt fel a halálból, akkor a kereszténység egész egyszerűen értelmetlenség. De ha mégis feltámadt, szükséges-e várnunk valamilyen bizonyítékát ennek? Pál apostol azt mondja: „IGEN!” Talán egy felekezet vagy egy gyülekezet azt kérné, hogy higgy vakon, bizonyítékok nélkül, de ez az ésszerűtlen kérés nem Istentől van. Ő bőséges bizonyítékot szolgáltatott, és ezután is fog szolgáltatni.

Mire gondolok? Az Apostolok Cselekedetei 1:8-ban a tanítványokhoz szólva ezt mondta Jézus: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek...” Ezek a tanítványok látták őt fizikailag. Tökéletesen alkalmasak voltak arra, hogy tanúskodjanak a feltámadása történeti hitelességéről. De az ő beszámolójuk nem volt elég: a Szentlélek folyamatos Jézus feltámadásáról bizonyságot tevő szolgálata az, amely örökre a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy Krisztus feltámadt a halálból és felment az Atyához.

Az apostolok tanúi voltak a feltámadásnak, de nem csak a szavaikkal. Folytonos bizonyítékát adták a feltámadt Krisztusnak azzal, hogy bemutatták a feltámadása erejét. Az ApCsel 4:33 azt mondja: „Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot Jézus feltámadásáról...” Ez a bizonyságtétel folytatódik ma is. A mi feladatunk, hogy bemutassuk a feltámadt Krisztus erejét, mintegy bizonyítékot minden egyes napon!

Igen – Jézus él és a feltámadását nemcsak történelmi tanúk igazolják, hanem ennek mai megerősítései is. Minden csoda, amely ma történik, azt hirdeti, hogy Jézus él! Minden egyes gyógyulás, minden egyes megtérés, minden egyes szabadulás, a Szentlélek megannyi ajándéka, minden jel és csoda arról tanúskodik, hogy Jézus feltámadt a halálból. Ennek a ténynek mi vagyunk a tanúi.

Az 1. Korinthus 15:20-ban Pál folytatja: „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül...” Ámen! Hiszed-e ezt? Ha hiszed, akkor mutasd be a bizonyítékát bármerre mész!

Kövér Gábor - Jézus a Seolban 28.

ÖSSZEGZÉS:

            Jézus a kereszten kilehelte szellemét, amely az Atya által Jézusra vetett bűnökkel együtt elindult lefelé a Seolba. Útközben Jézusnak át kellett mennie a mélység vizein (a tehomon), ahol hínár rakódott a fejére. Közben a mélység szellemei (Seol, Halál, Béliál) szidták, gyötörték, majd betaszították a Seol legmélyebb gödrébe, megbilincselték. Teljesen bezárták, Jézus tudta, hogy egyedül soha sem juthat ki onnét. Jézus ott feküdt a Seol legmélyén, nagy fájdalmakat érzett, minden része égett. (Valamilyen módon az ember árnya is érzi a fájdalmat, hiszen különben nem lenne a Seol a büntetés helye. A Lukács 16.-ban is azt mondta a gazdag ember a Seolban: ''gyötrettetem ebben lángban''). Jézus körül szintén lángoló, elkárhozott árnyak feküdtek, akik szintén szidták, mérgesek voltak rá, hogy oda kerültek. Jézus közben folyton bátorította magát, emlékezett és gondolkodott a régi dolgokról, könyörgött, kiáltozott, sírt. Vasárnap hajnalban, a megszabott időben bejutott kiáltása az Atya elé, az Atya meghallgatta Jézust, és saját maga ment segítségére. Megelevenítette Jézust.  

            A fordulópont ez a megelevenítés és a vele szoros összefüggésben álló feltámasztás volt. Egy olyan ember került le a Seolba/a Seolhoz, akinek nem voltak saját bűnei. Jézus hatalmas bűnöket vitt le, de benne semmilyen bűn nem volt. Az Atyához kiáltott a Seolból és Isten meghallgatta. Bárhol is van egy bűn nélküli ember, annak imája még  a Seol legmélyéből is eljut az Atya szent, Mennyei Templomába (88. zsolt.). Isten ezért elindult, letépte Jézusról a Halál, Seol és Béliál láncait, csapdáit, köteleit. Ilyen még nem volt. Eddig még senkinek sem sikerült onnét kiszabadulnia, mert csak az Atya tud valakit kiszabadítani a Seolból, és addig minden ember, aki a Seol bűntető részlegébe került, a saját bűnei miatt, tehát bűnös állapotban, jogosan került oda. Mivel Jézus levitte a bűnöket, azok az emberek, akik ezt az igazságot hittel elfogadják, megmenekülnek a Seol a Halál és a Sátán hatalmától.

            Jézus tehát kiszabadult, felkelt és elment a tömlöcbe zárt szellemekhez és bejelentette nekik, hogy átvette a hatalmat a Seolban, legyőzte a Halált. Ezután az Ábrahám kebelébe ment, hirdette az ott levőknek az evangéliumot, majd az Atya kiragadta őt ''a tenger mélységeiből.''

Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 29.

A Példabeszédek 7. részében olvashatjuk a fiatalember találkozását a prostituálttal. Első látásra úgy tűnik, hogy a nő csábította el őt. A közelebbi tanulmányozás azonban rámutat, hogy az öncsábítás világos példájával állunk szemben. A férfi játszott a kísértéssel. Nem próbálta meg elkerülni a bűnt. "Vonta és édesgette tulajdon kívánsága" (Jak. 1:14.).
"És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiák között egy bolond ifjat. aki az utcán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget... ” (Péld. 7:7-8.)

Ismerőseim között egy fiatalember a kábítószer, alkohol és paráznaság rabja volt. Néhány hónap intenzív tanítás, lelkigondozás és szabadítás után megszabadult. Az Úr jó munkát adott neki. A többi keresztény is szerette és fényes jövő elé nézett. Győzelmei közepén bejelentette pásztorának, hogy úgy döntött, visszamegy a világba, és újra régi bűnös életét fogja élni. Senki nem befolyásolta. Őt is "saját vágya vonta és édesgette" (Jak. 1:14.). Szellemi állapotát Isten Igéjének következő sorai ábrázolják:

"Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rajok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe." (2. Pét. 2:20-22.)

A becsapott ember végül maga is becsapóvá válik, aki másokat is félrevezet. Júdás a becsapókat "tévelygő csillagoknak" hívja (Júdás 13.). A "tévelygő csillagok"-nak fordított görög szó a "Planetes", amiből az angol "planet" (bolygó, "planéta") szó származik. A "Planetes" a "pláne" szó egy formája, ami a görögben általában azt jelenti: "becsapni". Így az önáltató ember olyan valaki, aki pályát tévesztett csillaghoz hasonlít, aki letévedt az igazság útjáról. Nemcsak hogy egyenesen tart önmaga elpusztítása felé, hanem még másokat is veszélyeztet.

Van valaki, akit soha nem csaptak be, és ismeri az emberek csalárd szívét. "Övé az eltévelyedett és aki tévelygésre visz" (Jób 12:16.). A tévelygés nem ment fel Isten ítélete alól.

A keresztények között a megtévesztésnek négy jellemző formáját tapasztaltam:
Az első kategóriába azok tartoznak, akik az isteni vezetés dolgaiban lettek megtévesztve. A hivőknek szükségük van útmutatásra, arra, hogy Isten hangját hallják. Azt nevezzük "szuperszellemi" embernek, aki Isten vezetésére vágyik, de épp ezért megtéveszthető. A világi ember, akit nem érdekelnek a szellemi dolgok, nem válik hamis vezetés célpontjává.

Emlékszem egy emberre, aki hagyományos felekezeti egyházban nevelkedett fel. Egy nap mély szellemi tapasztalatot élt át: Isten közvetlenül szólt a szelleméhez. Hatalmas vágy ébredt benne arra, hogy az Istennel járjon. Azt akarta, hogy Isten továbbra is szóljon hozzá és beszéljen neki részletesen élete minden területére vonatkozóan. Szó szerint arra várt, hogy Isten megmondja neki, reggel milyen színű zoknit vegyen fel. Munkából hazafelé pedig azt várta el Istentől, hogy minden útkereszteződésben Ő mondja meg, merre menjen tovább. Balra forduljon vagy jobbra, vagy menjen tovább egyenesen? Végül olyan dolgokat kezdett el "hallani", amelyekről úgy gondolta, Isten hangjai, de valójában megtévesztés volt. Az ebből fakadó zűrzavar tette nyilvánvalóvá, hogy megtévesztésről van szó. "Isten nem a becsapás Istene" (1 Kor. 14:33.) - az angol fordítás szerint. A férfi annyira összezavarodott, hogy nem tudta ténylegesen meghatározni, hogy mikor szól Isten. Soha nem tudhatta, hogy mikor hallja Istent, mikor az ördögöt, vagy pedig csak képzelődik. Amikor Isten tényleg szólt hozzá, nem volt benne bizonyos. Amikor nem Isten szólt, akkor hazugságot követett.

"De mi van, ha Isten szólt?" - kérdezte. A félelem attól, hogy hibázhat, a megtévesztés börtönébe zárta. Istenfélelme nem volt "tiszta" (lásd Zsolt. 19:10.). Félt attól, hogy Isten kárhoztatja. Nem lett "tökéletes a szeretetben" (1. Jn. 4:18.).
Sok hívő azt várja el Istentől, hogy beszéljen az értelmükhöz. Isten Szellem, és az ember szellemével kommunikál (lásd Jn. 4:24.). Ha egy hívő nem érti, hogyan beszél Isten, és nem tanulja meg, hogyan kell szellemi fülekkel hallani, valószínűleg több hamis vezetést fog megtapasztalni.

Reinhard Bonnke - Amikor a csoda véget ért 8.

SZELLEMI KÉMIA

Először is, az evangélium csak akkor újság, ha hirdetik. Csak akkor erő, ha hirdetik. Az evangélium hirdetése szellemi kémia. Az ima hozza az erőt, de a prédikáció szabadítja fel azt. Az evangélium hirdetése olyan, mint amikor a villásdugót bedugjuk a konnektorba. Az evangélium használhatatlan, amíg nem mondják ki. Hirdetése az isteni terv szerves része. Az emberek csak így lesznek megváltva. Ez egy természetfölötti folyamat. Isten vezette be ezt az egész emberiség számára. "Tetszett Istennek, hogy a prédikálás bolondsága által mentsen meg," Tetszett Istennek, hogy az ember hálót dobjon a tengerbe, és halakat fogjon vele, mert a halak általában nem ugranak a partra.

Jézus azt mondta: "Hozzatok a halakból, amiket most fogtatok" (Jn. 21:10.). Először fogjátok ki Őket! Másodszor, hozzátok őket! Ha a gyülekezetek azon kívül, hogy az evangélistát prédikálni hagyják, a kisujjukat sem mozdítják, semmit sem tesznek a kifogott halak begyűjtése érdekében, akkor az Úr által tervezett folyamat félbemarad, az áramkör megszakad.
Néhány faluban azonban, ahogy Krisztus jelezte, az Igét nem fogadják el, mégis kell hirdetni. Jézus ezt a magvető példázatával ábrázolta. Nem minden magvetés egyformán sikeres, némelyik egyáltalán nem az. Miért? A maggal semmi baj nem volt (az Igével), a magvetővel sem (Magával Krisztussal) - a baj ott volt, ahova a mag esett. Némely helyen semmi sem termett a talaj miatt (Mt. 10. 13:19-23.). A magvető számára a túl kemény, terméketlen talaj elkeserítő. Te viszont ne bátortalanodj el! Próbálkozz máshol!

Amikor valaki eredménytelenül dolgozik, segítségre van szüksége, nem bírálatra. Van olyan, hogy nem sikerül a siker világi értelmezése szerint, és a dicséretet azok kapják, akik sikeresek a gyülekezetben. Nekünk azonban egy elhívást kell betöltenünk, és nem mindig a siker igazolja azt, hogy megfelelően töltöttük be. "Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással" (2. Tim. 4:2.).

A bukás azonban nem szabály. Az Úr az aratni való földre küldött minket, ne vesztegessük értékes munkaerőnket művelhetetlen földsávokra és sivatagokra! Isten azt akarja, hogy hozzuk be a kévéket (Mt. 10:14-15.). Várj, amíg eső esik, és a talaj megpuhul. Akármi történjék, el kell mennünk az egész világra, és hirdetnünk kell az evangéliumot minden teremtésnek. Lesznek, akik hallgatni fognak rá, lesznek, akik nem. Jézus azt mondta, ő akkor fog eljönni, amikor az evangélium majd az egész világon hirdettetik, mint tanúságtétel őróla. Ő az aratás Ura. Tehát, munkára fel! Siettessük az Ő eljövetelét!

Dave Hunt - Sola Scriptura? 4.

Halálos szellemi kötelék

Béreában Pál apostol tanítását a Bibliával vetették össze, és nem egy bizonyos réteg vagy embercsoport ítéletének rendelték alá (Apostolok cselekedetei 17,11). Akkor ez volt a gyakorlat, és még ma is az egyén személyes felelőssége, hogy megismerje Isten Igéjét. Ez az alapja annak is, hogy helyesen alkosson ítéletet a szellemi vezetőkről, ugyanis ez áll a Bibliában. A római katolikusoknak (ahogy a mormonoknak, Jehova tanúinak vagy sok más kultusznak) azonban el kell fogadniuk, és nem szabad felülbírálniuk egyházuk tanítását. A Könyvek Könyve, ami életet, világosságot és szabadságot hoz az egyes ember és a nemzet életébe, szellemi értelemben elérhetetlen távolságban lóg láncra fűzve, pontosan úgy, ahogy ez valamikor a szó szoros értelmében is így volt. Az emberek efféle távol tartása Isten Igéjétől természetesen teljes mértékben összhangban áll a katolicizmusnak azzal a törekvésével, hogy teljes elnyomás alatt tartsa a lelkiismereti, vallás- és sajtószabadságot.

Az egyik ok, amiért a spanyol inkvizíció máglyára küldött embereket, az volt, hogy olvasták és terjesztették a Bibliát. Nem furcsa bibliacsempészésről beszélni, ha egy kommunista vagy egy muzulmán országról van szó, mint pl. Kína vagy Irán, de szinte hihetetlen, hogy olyan országokba, mint Spanyolország, amely „keresztény országnak mondja magát, a Bibliát csak csempészéssel lehetett bejuttatni, és halálbüntetés járt érte. Mégis, az eretnekek egyik nyilvános elégetésén, 1560. december 22-én Julián Hernandezt a következő okok miatt ítélték el és égették meg máglyán:

"...nagy erőfeszítést tett annak érdekében, hogy Spanyolországba tiltott könyveket hozzon [Bibliákat és Újszövetséget] olyan távoli országokból [Németországból], ahol az istenteleneknek [a protestánsok] védelmet nyújtanak... Szilárdan kitart meggyőződése mellett, vagyis hogy Isten az Igén keresztül ugyanúgy képes szólni a közemberhez, mint egy paphoz."

Az a hit tehát, hogy Isten képes szólni az Ő igazságán keresztül az egyszerű hívőkhöz, halálbüntetésre volt méltó. Jóllehet ma már nem tiltják annyira nyíltan a Bibliát, mint régen, Róma e tekintetben semmit sem változott. Ha ma is tiltaná, nagyon rossz taktikát választana, ugyanis minden valószínűség szerint szándékával ellentétes reakciót váltana ki. Van egy jobb módszer is: legyen csak a Biblia az emberek kezében, még bátorítani is lehet őket, hogy olvassák, viszont tegyünk meg mindent, hogy ne jusson el a szívükig - tanítsuk azt, hogy annak értelmezése csak az egyház kiváltsága.

Ezzel egy időben a Szentírásba vetett bizalmat Róma igyekszik azzal aláaknázni, hogy azt állítja, a Biblia nem tekinthető megbízhatónak tudományos és történelmi szempontból. A katolicizmus csakis szimbolikus értelemben értelmezi pl. a Jónás könyvét, mint olyat, amely az „üdvösség egyetemességét” közvetíti, és tagadja, hogy egy valóságos személyt, Jónás prófétát lenyelt volna egy valóságos hal. Ehhez hasonlóan Mózes I. könyvét, a Teremtést is szimbolikusan értelmezik, és nem fogadják el, hogy az hiteles beszámolót nyújt a világ és az ember teremtéséről - nyitva hagyva ezzel az ajtót az evolúció elmélete előtt. Még az elragadtatást is csak jelképesen értelmezik, és nem hiszik, hogy a keresztények valóban elragadtatnak majd a mennybe. Ezt a katolikusok megtévesztésnek minősítik. 1964-ben például úgy nyilatkoztak, hogy a fundamentalisták szó szerinti bibliaértelmezése „valósággal egyfajta szellemi öngyilkosságra szólítja fel az embereket”.

Megjelent! Dr. Caroline Leaf - Tehetség vagy!

Ne azzal foglalkozz, hogy mások mit mondtak rólad, milyen teszteredményeket értél el eddig, vagy mit gondolsz magadról! Benned akkora egyéni tehetség van, ami meg tudja változtatni a világot! Ezt a könyvet azzal a céllal írtam, hogy felismerhesd a benned rejlő tehetséget, hogy megérthesd annak felépítését, továbbá, hogy megtanulhasd, hogyan növekedhetsz benne!

Több mint húsz évvel ezelőtt kezdtem el kutatni a gondolkodás tudományát. Sohasem álmodtam volna, hogy a neuronok, dendritek és a sejtek működésének megértése rejtett képességek, adottságok felszabadításához és egy új szabadsághoz vezethet!   - a szerző

Caroline Leaf keresztyén neurológus új könyvének fő témája, hogy mindenki kapott valamire tehetséget Istentől. Bátorít, hogy fedezzük fel, fejlesszük, és merjük használni - Isten dicsőségére!

Megjelent! Eric Metaxas - Bonhoeffer - Pásztor, mártír, próféta, kém

Dietrich Bonhoeffer életrajza a magyar olvasóközönség számára egyedülálló, hiánypótló munkaként mutatja be a 20. század egyik legkiemelkedőbb hősét: a pásztort, a mártírt, a prófétát, a kémet, aki fiatalságával, megalkuvást nem ismerő bátorságával és briliáns intellektusával szembeszáll magával Hitlerrel is. Meghatározó, mélyen megindító történet az övé. A nácizmusban testet öltő embertelen, gonosz szörnyeteggel szemben álló erkölcsi diadal expozéja ez a nem csupán Amerikában, de Németországban is óriási olvasótáborral rendelkező mű. Az előkelő arisztokrata családból származó német ifjú, miután egy harlemi gyülekezetben felfedezi az igazi hit tiszta tüzét, Németországba visszatérve az elsők között emel szót Hitler és a nácizmus ellen. Később lelkipásztori hivatása ellenére kettős ügynökként vesz részt a Führer elleni összeesküvésben. Elvei és hite mellett kitart mindhalálig. A rendkívüli élettörténet rendkívüli módon is ér véget: 39 éves korában az ekkor már vőlegény Bonhoeffert a flossenbürgi koncentrációs táborban Hitler külön parancsára végzik ki. Halála óta a 20. század egyik legösszetettebb és legizgalmasabb személyiségeként tartják számon – Eric Metaxas munkájából számunkra is kiderül, hogy méltán. Lebilincselő, egyben történeti, kulturális, filozófiai valamint vallási szempontból is részletgazdag életrajza igen aktuális üzenetet hordoz minden kor embere számára.
Eric Metaxas munkája az első olyan részletes magyar nyelvű életrajz, amely úgy kíséri végig Bonhoeffer rövid, de hihetetlenül sűrű életét, hogy belehelyezi Németország történetébe, 1906 és 1945 között. Az ő tapasztalatain és gondolatain keresztül kapunk képet az első világháború előtti császárságról, ami az arisztokrácia és a felső középosztály számára az időtlen stabilitást jelentette. A háborúról, amelynek végén egyik bátyja is értelmetlen halált halt. A weimari köztársaság vergődéséről, majd a náci uralom hátborzongató valóságáról, egészen 1945. április 9-ig, kivégzése napjáig. Élete súlyos kérdések megfogalmazására készteti az olvasót: Én mit gondoltam volna? Én mit tettem volna az ő helyében?

Dietrich Bonhoeffer rövid életét ellentmondások jellemzik. Ezek között, ezek ellenére próbált teljes életet élni. Pietista keresztény anya és agnosztikus pszichiáter apa nevelte, ő pedig mindkettőjük szellemi örökségéhez ragaszkodott. Teológiát tanult, lelkész lett, de nem zárkózott be egyháza védett és belterjes világába, hanem nagyobb közösségének a sorsa foglalkoztatta. Ígéretes tudós volt, de az egyetem világánál mélyebben érintette, ha külvárosi kamaszokat taníthatott. Otthon volt nyelvében és kultúrájában, döntő felismeréseit mégis külföldön szerezte, akár a Szent Péter-bazilikáról, akár egy harlemi fekete közösségről legyen szó. Kiváltságos környezetben élt, mégis az elsők között értette meg, hogy ha a náci uralom a zsidókat fenyegeti, akkor Jézus Krisztus egyházának mellettük a helye! Szíve teljességével vágyott a szeretetre, mégsem ment bele olyan kompromisszumokba, amelyek egy kapcsolatot vagy közösséget az igazság rovására tartottak volna fenn. 
Bonhoeffer inkább kérdéseket hagy ránk, mint lekerekített válaszokat. Élettörténete ma is felzaklató olvasmány – de jól tesszük, ha egy ideig együtt élünk a kérdéseivel.

Pásztor, mártír, próféta, kém – övé volt mind a négy szerep – szétválaszthatatlanul. Mégis, élete több volt, mint a négy, egyenként is összetett szerep együttese. Annyira több, hogy még élete vége felé is fel kellett tennie a kérdést: Ki vagyok én? – Amire nem volt saját válasza. Ezt Istenétől várta, Akinek az akaratát akkor is teljesíteni akarta, amikor nem értette. És Akiről hitte: tudja, hogy kicsoda ő, és miről szól az élete…

Oldalszám: 610
Puhatáblás: A könyv ára: 4950.- Kiadói ár: 3950.-
Keménytáblás védőhuzattal: A könyv ára: 5450.- Kiadói ár: 4350.-
immanuel.hu

Kövér Gábor - Jézus a Seolban 27.

Zsolt.30,1: Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. 2 Magasztallak, Uram, hogy felemeltél (kihúztál) engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. 3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! 4 Uram, felhoztad a Seolból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szálltak közül. 5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent nevét (emlékezetét)! 6 Mert csak pillanatig tart haragja, de élet(-hosszig) jóakarata, este bánat száll be hozzánk, reggelre ujjongás. (Ez az ismert Ige is Jézus szájából hangzott el a feltámadás után. Nagy öröm van ebben az Igében. De természetesen - mivel az Ige él -, nemcsak arra a konkrét helyzetre -Templomszentelés: talán Jézus éneke a Mennyei Templomban a megdicsőítéskor? - vonatkozik, hanem a Szent Szellem élővé teheti ezt az Igét minden reggel számunkra is.) 7 Azt mondtam azért jó állapotomban (nyugalmamban, gondtalanságomban): Nem rendülök meg soha. 8 Uram, jókedvedből érősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtetted arcodat, és megroskadtam. 9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uram irgalmáért könyörgök! 10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por, hirdeti-e igazságodat? 11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! 12 Siralmamat vígságra (körtáncra) fordítottad, leoldoztad gyászruhámat (zsákruhámat), körülöveztél örömmel. 13 Azért hogy a lelkem (dicsőségem) énekeljen téged és el ne hallgasson, Uram, Istenem, örökké dicsôítelek Téged!

            Az Atya kihúzta Jézus szellemét a Seolból, nem engedte, hogy ellenségei - a Halál és a Seol - örüljenek rajta. Feltámasztotta a gödörbe szálltak közül, az elkárhozott árnyak közül, pedig ugyanolyan volt, mint azok. Este bánat száll be: ez volt a keresztrefeszítés, és a Seolba szállás péntek este. De reggel ujjongás van itt: feltámadás. Az Atya eltávozott egy rövid időre Jézustól, ekkor Jézus megroskadt és Istenhez kiáltott: mit használ a vérem, ha sírba szállok? És az Atya leoldozta Jézusról a gyászruhát, és örömmel vette körül. Ezért (is) az Atya méltó az örökké tartó dicséretre (13.vsz.).

            De nemcsak Dávid a zsoltárírók és a próféták kaptak kijelentést Jézus feltámadásáról, hanem még Ezékiás király is. Ezékiás megbetegedett és Ézsaiás prófétán keresztül szólt hozzá az Úr, hogy ebbe a betegségbe bele is fog halni, rendezze el dolgait. De Ezékiás nem akart még meghalni, ezért könyörgött és sírt az Úr előtt. Az Úr meghallgatta Ezékiást, és adott neki még tizenöt évet. Ezékiás ekkor nagyon boldog volt, úgy érezte magát, mint aki megmenekült a Seoltól, a fiatalon való meghalástól, és mint aki visszanyerte az életét (legalábbis tizenöt évet). Ebben a boldogságban a Szent Szellem megadta neki azt az érzést, amit Jézus érzett akkor, amikor visszanyerte az életét. Ezt a feljegyzést írta le Ezékiás, amit Ézsaiás próféta - felismerve jelentőségét - bevett könyvébe, és annak egyik messiási próféciájává lett.

Ézsa.38,9-20: Ezékiásnak, Júda királyának feljegyzése, amikor megbetegedett és betegségéből felgyógyult: Azt mondtam: Hát napjaim nyugalmában kell leszállnom a Seol kapuihoz, megfosztva többi évemtől! Mondtam: nem látom az Urat, az Urat az élők földjén, nem szemlélek embert többé a nyugalom (a holtak birodalma) lakói között. Sátram lerontatik és elmegy tőlem, mint egy pásztor-hajlék!  Mint a takács, összehajtottam életemet, hiszen levágott a fonalról engem, reggeltől estig végzel velem! Reggelig nyugton várt lelkem, mint oroszlán, úgy törte össze minden csontomat, reggeltől estig végzel velem! Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem, mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram, erőszak van rajtam, szabadíts meg (légy kezesem)! Mit mondjak? Hogy szólt nekem, és Ő azt meg is tette! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után! Ó Uram! Ezek által él minden! És ezekben van teljességgel szellemem élete! Te meggyógyítasz és életben tartasz engem! Íme, áldásul volt nekem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulás verméből (sahat), mert hátad mögé vetetted minden bűneimet! Mert nem a Seol dicsőít téged és nem a Halál magasztal Téged, hűségedre nem a gödörbe szálltak várnak! Aki él, aki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet! Az Úr szabadított meg engem, azért énekeljük énekeimet életünk minden napjaiban az Úr házában! (Azaz a mennyben minden nap dícséri Jézus az Atyát a feltámasztásért, lassan már kétezer éve! Ez olyan nagyjelentőségű dolog (a feltámadás, a Seoltól való megszabadulás), hogy Jézus sem tud betelni vele.

            Itt a Szent Szellem tehát Ezékiás király száján keresztül szólt. Áldásul lett a nagy keserűség, és Isten szeretettel kivonta Jézus szellemét a pusztulás gödréből, úgy, hogy megbocsátotta a bűnöket, háta mögé vetette a Jézus által levitt bűnöket.

            Ezenkívül még más helyeken is - főleg zsoltárokban - találhatunk olyan mondatokat, részeket, amelyeket Jézus a Seolban, vagy a Seolban töltött idejéről mondott, itt igyekeztem a legegyértelműbbeket kiválogatni.

Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 28.

Vannak olyan áltatások, amelyek azt hitetik el az emberrel, hogy különlegesen fontos személy. Olyan emberekkel is találkoztunk, akik azt gondolták, hogy ők Mózes, Illés és Jézus. Egy nagyon gyenge személyiségű ember azt mondta nekem, hogy valaha gyermek-evangélista volt. Azt állította, hogy amikor szülei magára hagyták, egy szolgáló és felesége fogadták magukhoz. Ragaszkodott hozzá, hogy 4 éves korában Oroszországban, Afrikában és Kubában járt az evangéliumot hirdetni. Azt mondta, hogy a Szent Szellem minden ajándéka működött a szolgálatában és azt is, hogy emberek ezrei tértek és gyógyultak meg. Ragaszkodott ehhez a "hazugsághoz", és azt hitte, hogy egy nap "rehabilitálni" fogják, és olyan szellemi képességekkel és tekintéllyel fog birni, mint korábban.

Még az Ige mély megértése sem biztosíték arra, hogy az ember nem lesz önámító, mert nemcsak ismernie kell az igazságot, hanem szeretnie is! Hányan vagyunk, akik ismerünk olyan szolgálókat, akik erkölcsileg tévúton járnak? Hogyan eshetett az az ember erkölcstelenségbe, aki ismeri Isten Igéjét és éveken át prédikálta is? Az ilyen ember a Sátán hazugságában való hitet választotta. A Sátán azt mondja neki, hogy szeretetigénye még betöltetlen, így a szeretet meg nem engedhető ösvényeiről kezd fantáziálni. Ahogyan elméje egyre mélyebben süllyed az önáltatásba, korábbi meggyőződésétől egyre távolabb kerül és kivételnek érzi magát Isten szent parancsolatai alól. Amikor a paráznaságra vagy a házasságtörésre való lehetőség felbukkan, csak egy lépés választja el annak testi megtételétől, amivel elméletileg egyetért.

Az önáltatás kiteljesedettebb formája az öncsábítás. Egy embert csábíthat valaki más, de csábíthatja önmagát is. Ez azt jelenti, hogy akarattal úgy dönt, hogy erkölcsi vagy tanításbeli tévelygést fog követni. Az öncsábítás általában fokozatosan növekszik, ahogyan az ember játszadozik a ki sértésekkel.

"Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván, halált nemz."
(Jak. 1:14-15.)

Minden embernek vannak jogos szükségei szellemi, érzelmi és fizikai szinten is. Isten gondoskodott azokról a módokról, ahogyan ezeket betölthetjük. Például Isten a házasságot rendelte el a szexuális vágyak betöltésére. A gyomor igényét a megfelelő étel rendszeres elfogyasztása elégíti ki. A kísértés az, amikor az Isten által meghatározott korlátokon kívülre nézünk, sőt, átlépünk azokon. A vágy a jogos szükségletek betöltésének "túlkívánása".

Amikor a Sátán Jézust a pusztában megkísértette, jogos szükségletekre hivatkozott. Jézus éhes volt és kenyérre volt szüksége. Ő volt a Messiás, és uralmának megalapozására volt szüksége. Ő volt a királyok Királya és földi királyságának megalapítására volt szüksége. A Sátán azzal kísértette Jézust, hogy ezeket a szükségleteket törvénytelen úton elégítse ki (lásd Mt. 4: l-l 1.).

Reinhard Bonnke - Amikor a csoda véget ért 7.

AZ EVANGÉLISTA CÉLJA -I.

Az evangélista ajándék a gyülekezet számára (Ef. 4:11.), a világért (Lk. 24:47.). Az igazi evangélistát nem érdekli a saját birodalma felépítése. A célja kétrétű. Először és mindenek fölött, munkájának csak Jézus Krisztus helyi gyülekezeteinek építésével kapcsolatban van értelme. Minden tettének azt a célt kell szolgálnia, hogy emberek kerüljenek a gyülekezetbe, ahol Isten élő Igéjét hirdetik. A legnagyobb és még a legsikeresebb evangélizáció is szinte értelmetlenné válik, amikor nem a gyülekezettel összeköttetésben és annak növekedése érdekében vezetik. A helyi gyülekezetek nélkül folytatott evangélizáció csak látványosság, mert hiányzik belőle az isteni cél.

Jézus elmondta nekünk az irgalmas szamaritánus történetét. Ez a lecke az evangélistáknak szól. Egy ember megy Jeruzsálemből Jerikóba és az úton rablók kezébe kerül. A szamaritánus megtalálja és gondoskodik róla. Mások, papok és egyéb vallásos népek elmentek mellette. A szamaritánus, miután ellátta a póruljárt ember sebeit olajjal és borral, és felemelte saját hátasára, egy szamárra, egy fogadóba vitte. Ott ápolgatták és erősítgették a beteget (Lk. 10:33-35.).

Miután felemeljük az elesett embereket, akiket megsebesített az élet, találnunk kell másokat is, akik segítenek. A szamaritánus egy fogadóban találta meg ezt a segítséget, ahol az áldozatot felerősítették és ápolták, amíg az egészsége helyreállt. Az evangélista a gyülekezetét találja meg. A megtérteket ott táplálhatják és építhetik fel a hitben. Ott válhatnak az új hívők igazi tanítványokká. Köszönet Istennek az útmenti fogadókért. Köszönet Neki az evangélistáért, aki kimegy az útra, és megtalálja az ördög áldozatait. Az új, lábadozó megtértet gondozó gyülekezet-fogadónak a szamaritánus evangélista nélkül kis forgalma lenne.
Olyan ez, mint a halászat. Az evangelizációink alatt mindig azt mondom, hogy mi, az evangélisták hozzuk a hálót, és a helyi gyülekezetek hajóit használjuk. Velük együtt evezünk ki, és csinálunk hatalmas fogást. Aztán elmegyünk. A halakat otthagyjuk. Kirázzuk, megjavítjuk, megszárítjuk a hálóinkat, elmegyünk máshova, és ott is besegítünk. Maga az evangélista semmit nem nyer, csak az örömöt. A jutalma az, hogy látja: Isten országa mindenfelé épül.

AZ EVANGÉLISTA CÉLJA - II.

Az evangélista második célja az, hogy hirdesse az evangéliumot, akár odafigyelnek az emberek, akár nem. "És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég" (Mt. 24:14,). A helyi pásztor ezt nem vállalhatja. Nyilvánvaló, hogy Isten más szolgálóitól is függ. Mindenki szívének és lelkének azonosulnia kell viszont azzal az emberrel, akinek látása van az evangélium hirdetéséről, és akinek ez a kötelessége is.

Kenneth Copeland: A bővölködés törvényei 18.

A megerősített szövetség

Ábrahám; Mózes; Dávid; Salamon... Miért áldotta meg ezeket a férfiakat Isten? És miért vannak oly kevesen, akik megtalálják Isten áldásait a pénzügyeikben? Meg kell újítanunk az észjárásunkat, és Isten gondolkodásához kell igazodnunk az anyagi áldások területén is. A bővölködés idején szem előtt tartandó legfontosabb igazságot Mózes 5. könyvében találhatjuk: "Ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot! Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert Ő az, aki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, amely felől megesküdt a te atyáidnak, miképpen e mai napon van" (5Móz.8,17-18). A legfontosabb tudnivaló: Isten adja az erőt a meggazdagodáshoz. Miért? Hogy igazolja szövetségét. Olvassuk tovább az 5Mózes 9,5-6-ot: "Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled, hogy megerősítse az ígéretet, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, mert kemény nyakú nép vagy te!" Mózes lényegében ezt mondta: "Isten nem a te igazságodért űzte ki azokat az embereket a földjükről. Azért tette, mert ezt ígérte, amikor egyezségre, lépett Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal. Igaz, hogy a nép mindent megtett, hogy megakadályozza Őt ígérete beteljesítésében, mert minden lehetséges módon áthágták a szövetséget. Isten azonban megalapította a papi hivatalt, hogy áldozatokat mutassanak be ezekért a bűnökért. Az izraeliták nem rendelkeztek olyan igazsággal, amelyben bízhattak volna. Ezért Isten gondoskodott számukra kiútról. Még megigazulatlan emberek között is ilyen sokat tett azért, hogy betöltse a szövetség ígéreteit! Az 5Mózes 29,9 megparancsolja: "Tartsátok meg azért e szövetségnek igéit, és aszerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek [bővölködjetek] mindenben, amit cselekesztek." Eszerint mindabban, amit teszünk, bővölködnünk kell. Ehhez viszont az szükséges, hogy megtartsuk a szövetség igéit. 

Mindezzel teljes összhangban áll az az útmutatás, melyet Józsué élete legválságosabb helyzetében kapott Istentől. Mózes meghalt, és Józsué arra készült, hogy átvegye Izrael vezetését. Ez bizony nehéz feladatnak ígérkezett. Mózes szemtől szemben beszélt Istennel. Vizet fakasztott a kősziklából a puszta közepén... Ő bőségben élt! Amikor vízre volt szüksége, Isten képessé tette, hogy megszerezze. Isten ereje vizet fakasztott, s még csak nem is került semmibe! Ez már bővölködés a javából! Szeretném, ha megértenéd: Józsué nem mindennapi helyzetbe került akkor. Ebben a pillanatban a természetes és a természetfeletti világ, függőben volt. Ha Isten népe csődöt mond, nem jöhet el Jézus! Ha viszont Isten hagyja cserben őket, megváltás nem lesz! Istennek érvényben kellett tartania a szövetséget a földön, hogy elküldhesse Jézust, a Megváltót. Ahhoz pedig, hogy a szövetség érvényes maradjon, szüksége volt valakire, aki hallgat majd rá. 

Vajon mire helyezi Isten a hangsúlyt a történelem e válságos pillanatában? Mit ítél fontosnak? Beszél Józsuéval, és így szól a Józsué l,5-9-ben: "Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében: amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt. Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon, és akkor boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz." Az 5. versben ismét látjuk a gazdagság és a bőség kulcsát: "veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled." A siker titka maga
Isten, amint kinyilatkoztatja magát az embernek!

Dave Hunt - Sola Scriptura? 3.

Egyház az igazság útjában

Jézus azt mondta: „ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot...” (János 8,31-32). Itt nerrvszól Jézus arról, hogy az igazságnak más forrása is lenne, és üzenetét nem csak a 12 apostolhoz intézte, hanem mindazokhoz, akik „hittek Őbenne” (30. vers). Nem állította, hogy az Ő igazságát rabbiknak kellene tolmácsolniuk, vagy esetleg a római katolikus klérusnak, amely - mellesleg - akkor még nem is létezett. Isten Igéje még a legfrissebben megtért hívőknek is rendelkezésükre állt; megérthették, hihettek benne, és engedelmeskedhettek annak. Jézus Krisztus akkor ezt várta el az Őt követőktől, és ezt várja el tőlünk ma is.

Róma megakadályozza az embert abban, hogy eljusson az igazsághoz. Egy katolikus hívő nem meríthet közvetlenül Isten Igéjéből, az csak az egyház tolmácsolásában juthat el hozzá. Pedig Jézus azt mondta: „jöjjetek én hozzám... és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11,28). Róma senkinek sem engedi meg, hogy egyenesen Jézus Krisztushoz menjen, önmagát Isten kegyelme közvetítőjének mondja, és azt állítja, hogy nélküle lehetetlen megismerni Isten igazságát, és nem nyerhető el az üdvösség sem. Róma ebben a kérdésben hajthatatlan. Ha nem így lenne, teljesen elveszítené az emberek fölötti uralmát, hisz azok jól boldogulnának nála nélkül is.

Adott volna Isten tökéletes, tévedhetetlen Igét, hogy azután ne engedje meg egy szűk kisebbség kivételével senkinek, hogy megértse azt? Azt követelné embermillióktól, hogy vakon elfogadják Beszéde értelmezését egy elenyésző kisebbség tolmácsolásában? Ha a Szent Szellem megfeddi a világot „bűn, igazság és ítélet tekintetében” (angolban: meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről - a ford.) (János 16,18), akkor minden bizonnyal tanítani is tudja azokat, akikben benne lakik. János apostol azt mondja a keresztényeknek, hogy „nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket, hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre” (I. János 2,27).

Ha minden keresztényt „Isten Szelleme vezérel” (Róma 8,14), akkor azok biztos, hogy képesek megérteni a Szent Szellem által ihletett Szentírást. A keresztények „az Istentől való Szellemet” kapták, hogy „megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk” (I. Korintus 2,12). Nem említi az Ige, hogy a klérus egy csoportja hivatott arra, hogy mások számára értelmezze az írásokat. De miért is kellene ennek így lenni? Minden keresztényben „Krisztus értelme van” (16. vers). Róma nem meri elismerni ezt az igazságot, ugyanis akkor az uralma alatt lévők kicsúsznának kezéből.

Róma még mindig Isten Igéjén kívül keresi az igazságot. Nézzük csak meg egy kicsit az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemet (az Angelicumot) Rómában. II. János Pál pápa is az egyetem egyik hallgatója volt. A mintegy 135 országból jövő 1200 hallgató az „igazságot” teológiai és filozófiai művek több ezer kötetében kutatja, illetve saját „életfilozófiájára” alapozza. Ellentétben Jézus szavaival, vagyis, hogy az Ő Beszédének való engedelmesség által ismerjük meg az igazságot, a katolikus hittudósok nagyon bonyolult módon keresik az igazságot. Pedig az igazság keresésének csak egyetlen helyes útja létezik.

Rodney H. Browne - AZ ÚRNAK FÉLELME AZ ÉLETNEK KÚTFEJE

Az Úrnak félelme az életnek kútfeje... Példabeszédek 14:27a

 

Az Úrnak félelme életre visz... Példabeszédek 19:23a

 

Az Úrnak félelme (tisztelete) mind a bölcsesség, mind a tudomány kezdete:

 

A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig. Zsoltár 111:10

 

Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.Példabeszédek 1:7

 

A "félni" szó nem azt jelenti, hogy félünk Istentől, hanem a tiszteletadással van kapcsolatban. A "kezdet" szó első alapelvet jelent. Istent tisztelni a bölcsességnek kezdete, nem pedig a vége. Az igazi bölcsesség minden más bölcsesség, tudomány, ill. vélemény fölé magasztalja Istent és az Ő beszédét.

 

A következőképpen kell félni az Urat:

 

Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól. Példabeszédek 16:6

 

Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. 6 Minden te útaidban megismered Őt; akkor Ő igazgatja a te útaidat. 7 Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat és távozzál el a gonosztól. 8 Egészség lesz ez a te testednek és megújulás a te csontjaidnak.Példabeszédek 3:5-8

 

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm. Példabeszédek 8:13

 

Jöjjetek fiaim, hallgassatok Rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére! 13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? 14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. 15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt. 19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti az alázatos szelleműeket. Zsoltár 34:12-16, 19

 

Azáltal féled az Urat, hogy a lehető legnagyobb tiszteletet adod Neki és az Ő Igéjének. Amikor Ő szól, figyelsz a szavaira és azonnal engedelmeskedsz is. Azáltal féled az Urat, hogy jobban hiszel az Ő szavának, mint az emberekének. Azáltal féled az Urat, hogy az üldöztetés nyomása alatt is hűséges maradsz Hozzá. Azáltal féled az Urat, hogy gyűlölöd a gonoszt; hogy te magad is eltávozol attól; hogy jót cselekszel; hogy megőrzöd nyelvedet a gonosztól és a hamisságtól; hogy keresed a békességet és követed azt - eltökélten keresed azt.

 

Akik félik Istent, azok az Ő közeli személyes szövetséges barátai, és bensőségesen ismerik Őt:

 

Az Úr bizodalmas az Út félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. Zsoltár 25:14

 

Az Úr gyönyörködik azokban, akik félik Őt:

 

Az Őt félőkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reménykednek. Zsoltár 147:11

 

Az Úrnak félelme megszaporítja életed éveit és értelmet ad az életednek:

 

A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség. 11 Mert Én általam sokasulnak meg a te napjaid és meghosszabítják néked életednek esztendeit. Példabeszédek 9:10-11

 

Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.Példabeszédek 10:27

 

Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az Ő fiainak lesz menedéke. 27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására. Példabeszédek 14:26-27

 

Az Úr félelmében védelmünk és ellátásunk van:

 

Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül és kiszabadítja őket. 9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki Őbenne bízik. 10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik Őt félik, nincs fogyatkozásuk. 11 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Zsoltár 34:8-11

 

Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonosszal nem illettetik.Példabeszédek 19:23

 

Az Úr bőségesen gondoskodik azokról, akik Őt félik:

 

Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet. Példabeszédek 22:4

 

Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és pajzsa Ő. 12 Az Úr megemlékezik mirólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát. 13 Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat. 14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat. 15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, Aki teremtette a mennyet és a földet. Zsoltár 115:11-15

 

Isten irgalmas azokhoz, akik félik Őt, és szövetségét megtartják:

 

Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az Ő kegyelme az Őt félők iránt. 12 Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. 13 Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az Őt félők iránt. 14 Mert Ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik rőla, hogy por vagyunk. Zsoltár 103:11-14

 

De az Úrnak kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az Őt félőkön, és az Ő igazsága a fiaknak fiain; 18 Azokon, akik megtartják az Ő szövetségét és megemlékeznek az Ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. Zsoltár 107:17-18

 

Féld az Istent, ne pedig embereket, mert az örökkévalóság valóság, és az Úr az egyetlen reménységed:

 

Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik. Példabeszédek 29:25

 

Ne irígykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon; 18 Mert ennek bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik. Példabeszédek 23:17-18

Kövér Gábor - Jézus a Seolban 26.

Zsolt.40,1: Az éneklômesternek; Dávid zsoltára. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta fohászomat. 2 És kivont  (felhozott) engem a pusztulás gödrébôl, a sáros fertôbôl (iszapos sárból), és sziklára állította fel lábamat, megerôsítette lépteimet.      4 És új éneket adott számba, Istenünk dicséretét. (Ez a 18.zsolt). Sokan fogják ezt látni és félni fognak, és bíznak az Úrban. 5 Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez! 6 Sokat tettél te, Uram Istenem, csodáiddal és gondolataiddal értünk, lehetetlen azokat felsorolni, hirdetném és elbeszélném, de többek azok, semhogy elmondhatnám. 7 Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél, füleket készítettél nekem, égôáldozatot és bűnért való áldozatot sem kértél. 8 Akkor azt mondtam: Íme jövök, a könyvtekercsben írva van rólam, 9 Hogy teljesítsem akaratodat, ezt kedvelem Istenem, törvényed szívem belsejében van. 10 Vígan hirdettem az igazságot a nagy gyülekezetben, íme, nem tartom vissza ajkaimat, te tudod, óh Uram!  11 Igazságodat nem rejtettem el szívem belsejében, elmondtam  hűségedet és segítségedet, nem titkoltam el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben. 12 Te, Uram, ne tartsd vissza tôlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig óvjanak engem. 13 Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek számuk sincs, utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek (át sem láthatok), számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem. 14 Tessék Uram neked, hogy megments engem, siess Uram segítségemre! 15 Szégyenüljenek meg és gyalázattá legyenek mind, a kik lelkemre törnek, hogy elragadják azt, hátráljanak vissza, szégyenné legyenek akik bajomat kívánják. 16 Iszonyodjanak el szégyenük miatt, akik azt mondják nekem: haha, haha! 17 Örüljenek és örvendezzenek mindazok, a kik téged keresnek, azt mondják mindig azok, akik szeretik a te szabadításodat: magasztaltassék fel az Úr! 18 De én szegény és nyomorult vagyok, az Úr gondol rám. Segítségem és szabadítóm vagy te, Istenem, ne késs! 

            Ez a zsoltár is egy örömének amiatt, hogy a sáros fertőből felhozta az Atya Jézus Krisztus lelkét. Ezt sokan meg fogják tudni, és egy Istenfélelmet kapnak emiatt. Jézus eljött, hogy betöltse Isten akaratát, azt, ami a könyvtekercsben meg volt írva felőle. Az Atya akarata az volt, hogy bűnné tegye más emberek helyett, ezért vették körül a bűnök, mégpedig annyi, hogy meg sem tudta azokat számolni, még át sem tudta azokat látni. De az Atya meghallgatta Jézus fohászát, és felhozta a Seolból, a sáros fertőből. Majd Dávid még szabadulásért könyörgött.

Zsolt.66,8: Áldjátok népek Istenünket, és hallassátok dicséretének hangját. 9 Aki megeleveníti lelkünket (áthelyezi az életbe a lelkünket), s nem engedi, hogy lábaink meginogjanak. 10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, amint az ezüstöt tisztítják. 11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat (nehéz terhet tettél derekunkra). 12 Nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe, vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bôségre (túláradásra, tágasságra). 13  Elmegyek házadba égôáldozatokkal, lefizetem neked fogadásaimat,  14 Amelyeket ajkaim megígértek és szám mondott nyomorúságomban. 15 Hízlalt juhokat áldozom neked égôáldozatúl, kosok jóillatú áldozatával, ökröket bakokkal együtt áldozom neked. Szela. 16 Gyertek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélônek miket cselekedett a lelkemmel! 17 Hozzá kiáltottam számmal, és magasztalás volt nyelvem alatt. 18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. 19 De meghallgatott Isten, figyelt könyörgésem hangjára. 20  Áldott az Isten, aki nem utasította el könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tôlem!

            Jézus tűzbe (Seol), vízbe (tehom) jutott, és hálóba került. A háló a Seol tőrei, csapdái. De Isten meghallgatta Jézust, nem, utasította el imáját. Ebben a zsoltárban szintén megtalálhatóak azok a részek, hogy a fogadást, amit a nagy szorongatásban tett, megadja az Úr, vagy, ha hamisságra nézett volna, ha lett volna bűn benne, akkor nem szabadította volna meg az Atya. A nagy próba és az abból való szabadulás után jön a nagy dicséret.

Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 27.

Az önáltatás gyakran önmegtévesztéssel is párosul. A "megtévesztés”-nek megfelelő görög szó azt jelenti, hogy "kóborlás, eltévedés". Amikor az Újszövetség ezt a szót használja, akkor mindig tévelygésről, rossz véleményről, vallási vagy erkölcsi hiányosságról beszól. Pál Thesszalonikaiakhoz írt 2. levelében utal arra az emberre, aki: "a bűn embere...akinek eljövetele a Sátán által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek, mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetet az ő üdvösségükre. És azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak" (2. Thessz. 2:2, 9-11).

Ha az ember értelmében lévő igazságot hazugság helyettesíti, a hazugság hamis elméletté szilárdul. A megtévesztés annyira szorosan lezárja az elmét, hogy egyetlen fénysugarat sem enged be. Ameddig a rászedett lélek be nem ismeri, hogy hazugság volt, amivel áltatta magát, és akaratát ellene nem szegezi, minden további tanács hiábavaló. A következő példák élesen rávilágítanak azokra a megtévesztésekre, amelyekkel találkoztunk.

Az első becsapás a szerelemre és házasságra vonatkozik. Ismerek egy olyan hölgyet, aki évek óta hiszi, hogy annak az embernek a felesége lesz, aki semmi érdeklődést nem mutatott iránta. Meg van győződve arról, hogy ezt Isten jelentette ki neki, cs hogy a férfi végül meg fogja kérni a kezét. Ezért minden más férfit visszautasított, és az illető figyelmét telefonhívásaival akarta felkelteni. Bár a férfi egy másik városba költözött, a hölgy nem adta fel a reményt, hogy választottja végül bele fog szeretni. A pásztora és sokan a barátai közül is mondták neki, hogy magát csapja be ezzel, de ő ragaszkodik a "hazugsághoz". Ha nem hajlandó elfogadni az igazságot, vénkisasszonyként fog meghalni.

A válás szörnyű tragédiája néha azzal súlyosbodik, hogy megjelenik egy hamis reményhez kapcsolódó önáltatás. Vannak olyan helyzetek, amikor a válás megtörtént, az egyik volt házastárs újra megházasodott, és a másik fél még mindig azt hiszi, hogy korábbi házassága helyre fog állni. Isten nem járul hozzá az újraházasodáshoz ilyen feltételek mellett. A remény hamis.

"Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és ez eltávozik tőle és más férfiúé lesz: vajon visszamehet-é még a férfi őhozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az Úr." (Jer. 3:1.)

Néhány ember a hatalom tekintetében csapja be önmagát. Szolgáltunk már olyan embereknek, akik valóban azt hitték, hogy ők istenek. Az egyik ember azzal szakította félbe szolgálatomat, hogy azt kiabálta: "Én vagyok Isten!". Természetesen mindenki tudta, hogy becsapja saját magát.
Egy másik ember miután megszabadult démonoktól, velünk együtt örvendezett. Korábban azt gondolta, hogy különleges lelki ereje van ahhoz, hogy egy atombombát felrobbantson.

Reinhard Bonnke - Amikor a csoda véget ért 6.

AZ EVANGÉLISTA KEZDEMÉNYEZ

Néha valódi ellenségeink vannak, akiket a Sátán küld. Ez démoni ellenállás. Aztán Isten kenete "megtöri az igát”, ez a kenet Isten szolgáinak a védelme. Sokszor rájöttem már, amikor az ellenség kapuin belül harcoltam a csatában, hogy az ördög erői vesznek körül, de azok a gonosz légiók is be vannak kerítve - Isten angyalaival. Tudom, hogy ha ez a kenet felemelkedne, akkor ezek az erők rám vetnék magukat, mint egy farkascsorda, készen arra, hogy egy perc alatt felfaljanak. Az ellenségek, kritikusok mindig jönnek, és elbátortalanítanak, de a felkent ember verhetetlen.

Az ördög ordító oroszlán - olvassuk - , és ez arra az ordító oroszlánra emlékeztet engem, amelyik Sámsont akarta megtámadni. Sámson a Timnátba vezető útján találkozott ezzel a fiatal ragadozóval (Bír. 14:5-6.). Az oroszlán nem ismerte Sámsont, Izrael felkent bíráját. Élete legnagyobb meglepetésében volt része történetesen ez volt az utolsó meglepetés, ami érte. Az oroszlán vicsorgásától általában megrémülnek az emberek, megfordulnak, és futnak. Így könnyű őket elkapni. De amikor Sámson meghallotta az oroszlán morgását, történt valami, amiről az oroszlán nem tudott. "Az Úr Szelleme hatalmasan rá szállt”(Bír. 14:6.).

Amikor az Úr Szelleme rászáll emberekre, új dolgok kezdenek történni. Az emberek elkezdenek ellenállni az ördögnek, és az elfut tőlük. Félénk vagy? A Szellem által bátor leszel. Olyanok vagyunk, mint bárányok a farkasok között, de a bárányok támadnak. Van hatalmunk ahhoz, hogy skorpiókon tapodjunk, és a viharos hullámokon lépkedjünk. A Szellem megtapasztalása után felülemelkedünk minden kétségen és okoskodáson. Amikor Krisztusban élünk, akkor mi parancsolunk, elűzzük a démonokat, és megszabadítunk testet, lelket és szellemet.

Tehát Sámson, akit az oroszlán az áldozatának szánt, nem menekült el. A menekülő áldozat üldözése növeli az oroszlán étvágyát. Ez az ember viszont az oroszlán felé fordult.
A vérengző fenevad egy vérengző emberrel találta szemben magát. Az oroszlán a válla fölött hátramorogva megpróbált elsomfordálni, de már késő volt. Hatalmas kezek emelték fel. Később a tetemébe méhek költöztek. Sámson, a puszta kezével "hasította szét az oroszlánt, mintha csak egy kecskegödölye lett volna".

A gyülekezet nem védelmi céllal jött létre. A pokol kapuit be kell tömi. A legjobb védekezés a támadás. Ahelyett, hogy az ördög rajtaütését várnánk, hogy visszaverhessük, fordítsuk meg a csata irányát, és kezdjünk el behatolni az ördög területére! Jézus nem azért jött el ebbe a világba, hogy megvédje a mennyet, hanem hogy "az ördög munkáit lerontsa", mint hódító katona. Krisztus a csatateret az ördög táborába helyezte át, behatolt a pokolba, könyörtelenül felriasztotta az ellenséget, kézre kerítette, sarokba szorította a Sátánt, nem kegyelmezett, nem irgalmazott neki, a kígyó fejére taposott, és otthagyta legyőzötten, tehetetlenül. A Sátán nem él jól a földön. Jézus halálosan megsebesítette őt. Ezt teszi az evangélizálás a Jézus nevében. Akárhol húzódik is a kígyó nyálkás nyoma, Isten embereinek ott kifent karddal kell üldözniük az ördögöt. Ne hagyj nyugtot az ellenségnek, mert "felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett". Az igazság védelmének legjobb módja az, ha megalkuvás nélkül hirdetjük. Nem arra hívott el minket Isten, hogy mentegetőzzünk azért, amit Ő mondott, hanem arra, hogy hirdessük a szavait. "A Szellem kardja Isten Igéje." Amint Dávid mondta arról a kardról, amivel megölte Góliátot: "Nincs ehhez hasonló" (I. Sám. 21:9 ). Az ördög legyőzéséhez hirdesd az evangéliumot! Kiabálással és zajongással nem ijeszted őt meg. Használd a kardodat!

Egyszer valaki megkérdezett egy evangélistát: "Miért prédikál mindig arról, hogy "újjá kell születnetek"? A válasz így szólt: "Mert újjá kell születnetek." Egy evangélista sem keres témát a prédikációjához. "Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem." Az evangélistának nem kell összejönnie más evangélistákkal, hogy megtárgyalják, miről prédikáljanak, mert efelől egy evangélistának sincs semmi kétsége. "Térjetek meg, és higgyétek az evangéliumot!"

Ezt nem kell újra átgondolni, mert nem létezhet jobb üzenet. Az evangélistát hajtja a munkája sürgőssége, ő nem ingadozik Csak az evangélium számít, semmi más a földön - sem a hírnév, sem a pénz, sem a népszerűség; még az ember élete sem.

Dave Hunt - Sola Scriptura? 2.

És mit mond a Biblia?

Isten az egész emberiségnek adta a Bibliát, és nem egy szűk elitre bízta, hogy majd ők adják tovább. Ez ösvényük világossága mindazoknak, akik figyelnek rá (Zsoltárok 119,10). Már Mózesnél olvashatjuk, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik (5Mózes 8,3). Ennek egyetlen szava sem olyan, hogy csak egy elit réteg értelmezheti. Az 1. Zsoltár arról beszél, hogy áldott az, aki Isten Igéjén gondolkodik éjjel és nappal, ez pedig azt jelenti, hogy férfiak és nők egyaránt értelmezhetik a Szentírást. Nincs szó arról sem, hogy ez csak egy magasan képzett csoport privilégiuma lenne.

Ha Pál apostol leveleit olvassuk, az a benyomásunk támad, hogy már eleve úgy íródtak, hogy megértse mindaz, akinek szólnak. Nem egy püspököt, vagy vezetőknek egy választott csoportját szólítják meg, hanem pl. a korinthusi, efézusi keresztényeket mind. Minden keresztény, akiben a Szent Szellem lakik, képes megérteni a Szentírást, mivel ugyanaz a Szent Szellem ihlette „Isten szent embereit” is (2Péter 1,21).

Még egy fiataltól is elvárja Isten, hogy megtartsa az Ő beszédét (Zsoltárok 119,9). Itt sem esik szó arról, hogy azt egy rabbinak kellene elmagyarázni. Jézus később megerősítette, amit Mózes mondott, vagyis hogy az embernek Isten Igéjével kell táplálkoznia (5Mózes 8,3; Máté 4,4). Jób például Isten szájának beszédeit „többre becsülte, mint élete táplálékát” (Jób 23,12). Ő sem említi, hogy egy kiváltságos réteghez járt volna rendszeresen a helyes magyarázatért!

Az egyházban bízz, és ne a Bibliában?

A pápa 1993. augusztus 15-i, egy vietnami közösség képviselőihez intézett beszédében, Denverben a következőket mondta: „Az a kihívás áll Önök előtt, hogy katolikus identitásukat tisztán és elevenen megőrizzék...”. Ritkán - vagy talán soha sem - hallani, hogy katolikus vezetők arra buzdítanák a nyájat, hogy egyszerűen csak Jézus Krisztushoz vagy Isten Igéjéhez maradjanak hűségesek, ehelyett inkább azt hangoztatják, hogy mindennél fontosabb az egyház iránti elkötelezettség. Az 1993-as, erkölcsről szóló értekezésében, a Veritatis Splendor-ban, II. János Pál kitér az igazság kérdésére is, és azt állítja, hogy azt Jézus Krisztus tanítja, és az egyház közvetíti. Egy katolikus hívő nem ismerheti meg Isten igazságát azáltal, hogy olvassa Isten Igéjét, hanem ehhez az egyház közvetítésére van szüksége. Csak ezzel a romlott és minden bibliai alapot nélkülöző tanítással tudja magához láncolni Róma vak követőit.

Az ortodoxia őrszeme, Ratzinger bíboros kiváló példája annak, hogyan tudja valaki ennyire vakon követni a katolicizmust. Elmondása szerint egy teológiai professzor, aki elismerte, hogy Szűz Mária testben való mennybemenetelének dogmája - amit XII. Piusz pápa 1950-ben tett hivatalos tanítássá a katolikus egyházban - minden bibliai alapot nélkülöz, mégis úgy döntött, hogy elfogadja, mondván, „az egyház bölcsebb, mint én”. Szomorú, de ezzel azt ismerte el, hogy az egyház magasabb tekintély, mint maga Isten Igéje, illetve, hogy bizonyos esetekben az egyház ellentmondhat annak.

Ratzingerben ugyanez a fenntartás nélküli lángolás él a katolicizmus iránt, és büszkén vallja magáról, hogy a „a katolikus hitet követi, és nem saját véleményét”. „Hitét” nem azzal védelmezi, hogy meg van győződve arról, hogy amit a katolikus szemináriumokon, egyetemeken és szószékeken tanítanak, megegyezik Isten Igéjével, hanem azzal érvel, hogy mindaz megfelel a pápák, zsinatok és az egyházatyák által tanított katolikus tradíciónak - azaz túlnyomó részben nem másra, mint hamis dekrétumokra, iratokra épül. A II. vatikáni zsinatról szóló dokumentum kimondja, hogy a Szentírást és a hagyományt „egyforma áhítattal és megbecsüléssel kell tehát elfogadni és tisztelni”. A Vatikán állam nemrégiben kiadta A Katolikus Egyház katekizmusa (Catechism of the Catholic Church) c. munkát, melyben a következő szerepel: Ennek következtében nem csak a szentírásból meríti az egyház az összes kinyilatkoztatott dolgokra vonatkozó bizonyosságát [hanem a szenthagyományból és a tanítóhivataltól is]...

1984 éve zajlott Jézus törvénytelen pere

Egy húsvétra magyarul is megjelenő könyv, amely Jézus perét és kivégzését eleveníti fel történelmi háttérrel, azt állítja, hogy a Názáreti haláláért az ismert szereplőkön kívül elsősorban Tiberius a felelős, mert a hozzá való viszony minden érintett döntését közvetlenül befolyásolta. A népszerű amerikai rádiós újságíró, Bill O’Reilly korábban Lincoln és Kennedy meggyilkolásának történetét dolgozta fel, és ezek sikere nyomán látott hozzá, hogy megvizsgálja, kik, miért és hogyan döntöttek Jézus sorsáról. A Jézus – Egy kivégzés igaz története című kötet nem teológiai mű, ám tiszteletben tartja a Biblia állításait, miközben lebilincselő képet ad a történelem legnagyobb drámájáról, amely a peszach ünnepe előtt zajlott le Jeruzsálemben.

Kövér Gábor - Jézus a Seolban 25.

A 18. zsoltár ezután leírja a vasárnap hajnalt, azt, hogy Jézus imája eljutott az Atyához, a Mennyei Templomba, majd az Atya Jézus segítségére sietett: lehajtotta az eget, leszállt, homály, sötétség, köd vette körül. A föld ekkor remegett, ingott, reszketett, a hegyek alapjait meg lehetett ekkor látni, azok is inogtak. A tehom medrei is láthatóvá váltak. Az Atya egy kérubon repült, hallatta a hangját, dörgött, villámlott, szétszórta Jézus ellenségeit a villámaival, a Halált és a Seolt. Azután lenyúlt és kiragadta Jézust a mély vizekből, felvette.

            

Jézus azt mondta, hogy azért ragadta őt ki az Atya, mert kezei tiszták voltak, és igazsága szerint fizetett neki az Atya, mert nem volt Jézusban bűn: ''őrizkedtem bűnömtől'''. Ezt Dánielnél már láthattuk, őt is azért mentette meg az Úr az oroszlánok verméből, mert Dániel igaznak találtatott előtte (előkép).

            

A megváltás miatt a pogányok is mehetnek az Úrhoz: ''nemzetek fejévé tettél engem, oly nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem.'' Ezek a pogányok zárt helyeken voltak, és reszketve merészkednek elő. Ez egy olyan kép, ami egy olyan embert juttat az eszünkbe, aki egész életében egy sötét, szűk helyre volt bezárva, és most hirtelen kiszabadították.

A zsoltár tartalmazza azt is, hogy Jézus minden ellenségét meg fogja semmisíteni.

            

Vannak más győzelmi dalok is a Bibliában:

Zsolt.116,1: Szeretem az Urat, mert meghallgatja hangomat, könyörgésemet. 2 Mert fülét felém fordította, azért segítségül hívom ôt (életem) minden napján. 3 Körülvettek engem a Halál kötelei, és a Seol szorongatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. 4 És az Úrnak nevét segítségül hívtam: Uram, szabadítsd meg lelkemet! 5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. 6 Az Úr megôrzi az alázatosokat; szenvedő (gyenge) voltam és megszabadított engem. 7 Térj vissza lelkem teljes nyugalmadba, mert az Úr jól tett veled. 8 Mert megszabadítottad lelkemet a Haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstôl: 9 Az Úr arca elôtt fogok járni az élôk országaiban. 10 Hittem, azért szóltam, nagyon nyomorult voltam. 11 Csüggedésmeben ezt mondtam: Minden ember hazug. 12 Mivel viszonozzam az Úrnak minden irántam való jótéteményét? 13 A szabadulás serlegét felemelem, és az Úr nevét hívom segítségül. 14 Az Úrnak tett fogadásaimat megadom egész népe elôtt. 15 Az Úr szemei elôtt drága az ô kegyeseinek halála. 16 Uram! Szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálólányod fia, te oldoztad ki köteleimet. 17 Neked áldozom hálaadás áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. 18 Az Úrnak tett fogadásaimat megadom egész népe elôtt 19 Az Úr házának elő-udvaraiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

A zsoltár leírja, hogy milyen állapotban volt az írója, hasonlít a 18. zsoltárhoz. Itt is megtalálhatjuk a Halál és a Seol köteleit, szorongatásait. De már mint elmúlt dolgokat, Jézus most már túl van a gyengeségen a nagyon nyomorult állapoton. A 16. vsz.-ban írja, hogy ''te oldoztad ki köteleimet'', azaz az Atya levágta, leoldozta Jézusról a Seol és a Halál köteleit. A nyomorúság idején fogadásokat tett az Úrnak, amiket meg fog adni.

Zsolt.129,1:  Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izrael. 2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem. 3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyújtották barázdáikat. 4 Igaz az Úr! Szétvágta a gonoszok kötelét...

A barázdák azok a Jézus hátán levő korbács-nyomok. Ezután pedig szintén arról ír, hogy az Úr szétvágta a gonoszok köteleit, a Seol és a Halál köteleit.

Zsolt.124,1: Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izrael, 2 Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, amikor ránk támadtak az emberek: 3 Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haraguk ellenünk. 4 Akkor elborítottak volna minket a vizek, vad-patak ment volna át lelkünk felett. 5 Akkor átmentek volna rajtunk a felbôszült (kevély) vizek. 6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául! 7 Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tôrébôl. A tôr eltörött, mi pedig megszabadultunk. 8 Segítségünk az Úr nevében van, aki az ég és a föld teremtője.

Ha nem segített volna az Atya, akkor teljesen, végleg elnyelték volna Jézust a tehom vizei, de az Atya eltörte a tőrt, a Halál tőreit, csapdáit. Jézus szelleme pedig mint a madár megszabadult.

Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 26.

A hit elhagyása

Mivel a "hit szeretet által munkálkodik", amikor a szeretet vereséget szenved, akkor a hit is (Gal 5:6.). Más szóval: amikor valaki elveszti Isten szeretetében való bizonyosságát, nincs alapja a hitének. Ezért közelít meg bennünket Isten minden tulajdonsága közül leginkább a szeretetével. Isten hitet akar kiváltani bennünk. A szeretet hitet vált ki másokból. Ha tudod, hogy valaki szeret téged, akkor hihetsz benne.
Amikor egy ember hite kudarcot vall, többet nem akar Istentől függeni, hanem a problémát a maga forrásaiból igyekszik megoldani. Így kudarcra ítélte önmagát, mert az Úr az egyetlen válasz.

Aki elvesztette Istenbe vetett bizalmát, a győzelemhez való kulcsát vesztette el. Nem csoda hát, ha az ördög igyekszik tönkretenni Isten szeretetében való bizonyosságunkat, hiszen ez egyben a hit hajótörését is jelenti. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni vagy bármit kapni Tőle (lásd Zsid. 11:6; Jak. 1:6-7 ).

Önáltatás

Az önáltatás az énre vonatkozó hamis hit: azt hiszed, hogy igazad van, pedig nincs. Az önáltatás az ördög csapdája. Nagyon nehéz magát az embernek ebből kiszabadítania. Amikor valaki mélyen belebonyolódott az önámításba, bárki adhat bármilyen tanácsot, az illető azt hiszi, hogy nincs szüksége segítségre.
Az önáltatás a lázadásból nő ki és az elutasítottságban pókerezik A minta ugyanaz, mint amikor valaki becsapja önmagát. Megkérdezhetjük, hogyan végződhet az elutasítás önámításban? Az elutasítottság miatt sérült ember nem megbocsátással válaszol, hanem bűnös módon reagál. Az elutasításra adott válasz gyakran: a lázadás. A lázadásban gyűlölet, tiszteletlenség van, mely engedetlenség formájában mutatkozik meg Amikor egy ember lázadó lesz, az érvényes hatalomnak való engedelmeskedést utasítja vissza. Ki fog akkor az életére felügyelni? Ő maga fog uralkodni élete felett. Úgy dönt: "Semmilyen hatalom nem fogja megmondani, hogy mit csináljak. Úgy teszek, ahogy kedvem tartja.”

Mivel az elutasítottság az ember belsejében űrt hoz létre, az ember keresi azokat a módokat, ahogyan ezt a sürgető "éhséget" betölthetné, mert éhezik a szeretetre, tiszteletre, megbecsülésre és a beteljesedésre. Ha ezeket a szükségleteket nem Krisztussal tölti be, nagy a kísértés, hogy rossz utakat találjon. Ha fellázadsz az oktatás és a fegyelmezés ellen, ki igazíthat ki téged, ki nevelhet jóra? Bezártad az ajtót a kiigazítás előtt, és megnyitottad az önbecsapás előtt.

A magát áltató ember felégetett minden hidat maga mögött. Azaz, mások számára hozzáférhetetlenné válik, a saját maga ura lett, és visszautasít minden olyan kísérletet, amelyet mások tesznek arra, hogy kijavítsák.
Az ember belekapaszkodik ebbe a hitetésbe, mert az értékesnek tűnik. Úgy látszik, mintha biztonságot, megbecsülést, elfogadást, értékelést és szeretetet nyújtana. Mivel ez a hitetés fontosnak tűnik, kemény védelem veszi körül. Amikor felhívják rá az ember figyelmét, fenyegetve érzi magát. Elhatározza, hogy senki nem fogja elvenni tőle ezt az egyetlen dolgot, ami neki biztonságot nyújt, és a fontosság érzését adja. Így tehát inkább elszenvedi az üldöztetést, semhogy feladja az önáltatást. Ebből a kötelékből a súlyos önáltatásban szenvedő ember csak Isten kegyelme által menekülhet meg.

Az önáltatás külső bizonyítéka az ÉN-nel szembeni elfogultság. Az önbecsapás gyötrődéssé válik. Az ÉN a legelső a tudatban és az életben. Ilyenkor valami a hitetés védelmére, megerősítésére, fejlesztésére ösztönöz.
A büszkeség az önbecsapás egyik legáltalánosabb fajtája. A büszkeség a kisebbrendűség ellentéte, a kisebbrendűséget ellensúlyozza. A felsőbbrendűség hamis érzetet kelti. Amikor valakit mások lekicsinyelnek, akkor az ember hajlamos magát a saját megítélése szerint felépíteni. Az írás óva int bennünket attól, hogy magunkat mértéken felül magasztaljuk.

"Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét." (Róm. 12:3.)

A büszkeség magába foglalja a lázadást, és visszatartja az embert attól, hogy keresse és elfogadja azokat a tanácsokat, amelyekre pedig szüksége lenne. Amikor a büszkeség és taníthatatlanság erői összefonódnak az önáltatással, az ember súlyos kötelékek csapdájába esik. Meg fog-e valaha is szabadulni ettől a hitetéstől? Az illető vak tulajdon problémáinak észrevételére, mert teljesen rossz képet állított fel önmagáról.