Csodálatos dolog, hogy az örökkévaló Isten ígéreteket tesz saját teremtményeinek. Mielőtt szavát adta, szabadon azt csinált, amit akart; de miután ígéretet tett, szavahihetősége és becsülete kötelezte, hogy azt tegye, amit mondott. Számára ez valójában nem szabadságának korlátozása, mert az ígéret mindig uralkodói akaratának és tetszésének kinyilvánítása, és neki mindig örömet szerez, ha ígérete szerint cselekszik. Isten részéről nagy dolog, ha vállalja egy szövetség kötelékeit, mégis ezt tette. Az Úr az emberekkel megkötötte a kegyelem szövetségét, amelyben megerősítette az ígéreteit, nem csak azzal, hogy szavát adta, de meg is esküdött. ’Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet’ (Zsid 6,18).
Ebben a szövetségben sok becses ígéret van, amelyek mind megerősítést nyertek Jézus Krisztusban, és örök időkre megalapozták Isten szavahihetőségét. Ez a mi reménységünk. Ahogy Pál írta Titusznak: ’Az örök élet reménységére, amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért.’ Isten ígéretet tett, és mi eme ígéret szavahihetőségére építjük bizalmunkat örök időkre. Nem gondoljuk, hogy meggondolatlanság lelkünk üdvözülését hűséges Teremtőnk ígéretére alapozni. Hogy megkönnyítse nekünk a bizakodást, Isten az ígéreteket nemcsak szóban mondta el, hanem írásban is rögzítette. Az emberek szeretik, ha a szerződéseket írásba foglalják, és ez esetben ez megtörtént: ’A könyvtekercsben írva van.’ Az ihletett lapokon ott a feljegyzés, és amiként hiszünk a Bibliánknak, ugyanúgy bíznunk kell a benne levő ígéretekben.
Sokak gyengeségének oka, hogy Isten ígéreteit nem tekintik valóságosnak. Ha egy barátjuk ígéretet tesz nekik, azt fontos dolognak tartják, és várják a hatást; de Isten kijelentéseit gyakran úgy tekintik, mint sok szót, amelyeknek kevés a jelentésük. Ez sérti az Urat, és ártalmas számunkra. Biztosak lehetünk afelől, hogy az Úr soha nem tréfál a szavakkal: ’Mond-e olyat, amit meg ne tenne?’ Mindig megtartja az ígéreteit. Dávid mondta az Úr ígéreteiről: ’Örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent.’ Isten meggondoltan beszél, kellő rendben és határozottsággal, és mi bízhatunk benne, hogy szavai csalhatatlanok, és beteljesülnek olyan bizonyosan, mint ahogy kiejtette őket. Csalódott-e már valaki, aki bízott az Úrban? Volt-e rá példa, hogy Istenünk megszegte adott szavát? A történelem egyetlen bizonyítékot sem tud felmutatni arra, hogy az ígérettevő Jahve visszavonta volna, amit mondott.
Csodáljuk a hűséget az emberek iránt, és nem tudjuk elképzelni, hogy hiányozna Isten jelleméből, ezért biztonsággal számíthatunk rá, hogy Ő pont olyan megbízható, mint a szava. Vajon a Mindenható Úristen megszegheti-e az ígéretét? Nem, inkább megmozgatja a mennyet és a földet, megrázza a világegyetemet, mintsem hogy késlekedjen ígérete teljesítésében. Ő ezt mondta: ’Meg kell tennem. Megígértem – megígértem, halljátok?’ Hogy teljesítse ígéretét, még a saját Fiát sem kímélte. Inkább haljon meg Jézus, mint hogy az Úr megszegje a szavát. Ismétlem: bízz benne, mert az Úr komolyan gondolja, amit mond, és ígéretének minden betűjét megtartja. De csak a választottak hisznek neki. Kedves olvasó, te hiszel neki?
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
