(8,10) „Isten van mivelünk", azaz „Immánuel". Júda Immánuel országa, és azt senki meg nem hódítja, csak ha Immánuel megengedi. A 8. v. végén ugyanazok a héber szavak állnak, amiket a mi Bibliánk egyszerűen „Immánuelnek" mond. Ez a gyermek „a megütközés köve" és „a botránkozás sziklája" (14. v.).
(8,12) Arra a félelemre utal, ami megrettentette Júdát, amikor Szíria és Samária szövetségre léptek (Ézs 7,1-2).
(8,18) Ezek a szavak elsősorban Ézsaiás két fiára vonatkoznak. Az egyik, Mahér-sálál-hás-baz (8,3) = „siess zsákmányra, gyorsan prédára", ez a név Júda közelgő megítélésének és fogságának volt a jelképe. A másik, Söár Jásub (7,3) = „a maradék visszatér", jeléül annak, hogy Júda maradéka hetven év után visszatér a fogságból (Jer 25,11-12; Dán 9,2). A nagy és végső vonatkozásában a mi Urunkra mutat (Zsid 2,13-14).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
