Ne szeressétek e világot, se azokat, melyek e világban vagynak. Ha valaki szereti e világot, nincsen abban az Atyának szerelme; mert minden, ami e világban vagyon, a testnek kívánsága, szemeknek bujálkodások és életnek kevélysége, nem az Atyától vagyon, hanem e világtól. (1Ján 2,15.16)
Amint most Keresztyén továbbhaladt útján, egy kis magaslathoz ért, melyet készakarva hánytak fel, hogy a zarándokok messzebb elláthassanak maguk előtt; innen vette észre Hívet, ki előtte utazott. Azonnal hangosan utánakiáltott Keresztyén: "várj, én is elkísérlek" Hív megfordult s Keresztyén újra így kiálta fel: "Várj, várj, míg utolérlek!" De Hív így válaszolt: "nem lehet! életem forog kockán, mert a vérbosszuló követ."
Ez kissé nyugtalanította Keresztyént, s minden erejét összeszedve Hívet csakhamar elérte; sőt meg is előzte, úgyhogy a hátulsó elsővé lőn. Tetszelegve mosolygott Keresztyén afelett, hogy testvérét megelőzte; azonban nem ügyelvén lábaira, egyszer csak megbotlott és elesett, s nem tudott előbb felkelni, mig Hív utolérvén fel nem segítette.
Erre testvéri egyetértésben mentek együtt tovább, s mindazok felett vidáman mulattak, mik zarándoklásukban érték őket. Keresztyén kezdte meg ily módon a beszédet.
Keresztyén. Tisztelt és forrón szeretett testvérem Hív! nagyon örülök, hogy utolérhettelek; s hogy Isten szíveinket oly egyformán hangolá, hogy társakként együtt mehetünk e kedves ösvényen.
Hív. Én is, drága barátom, még városunkban létünkkor reméltem, hogy élvezendem társaságodat; de sietve megelőztél, s így kénytelen valék idáig az utat egyedül megtenni.
Keresztyén. Meddig maradtál még Romlás városában, míg szintén felkerekedtél, hogy utánam zarándokolj?
Hív. Addig maradtam, míg tovább ki nem állhattam; de elmeneteled után azonnal általánossá lőn az a hír, hogy városunk csakhamar égi tűz által fog teljesen elégni.
Keresztyén. Hogyan? szomszédaid csakugyan így beszéltek?
Hív. Igen, egy ideig szájról szájra járt e hír.
Keresztyén. Hogyan? s rajtad kívül mégis egy sem igyekezett menekedni a veszély elől?
Hív. Jóllehet, amint mondám, nagyban emlegették, de mégsem hiszem, hogy valóban elhitték volna, mert a beszéd hevében többektől hallottam rólad s "kétségbeesett" utazásodról beszélni (így nevezték ugyanis zarándoklásodat), de én azon hitben valék s vagyok jelenleg is, hogy városunk mennyei tűz s kénkő által pusztuland el; s azért menekedtem.
Keresztyén. Nem hallottál semmit Hajló szomszédról?
Hív. Igen, Keresztyén, hallottam, hogy veled ment egész Csüggedés mocsaráig; s némelyek azt is állították, hogy ebbe beleesett; de ő nem akar erről semmit sem tudni. Én azonban meg vagyok győződve afelől, hogy ennek iszapjától teljesen be van mocskolva.
Keresztyén. S mit mondottak szomszédai neki?
Hív. Visszatérte óta általános gúny s csúfolódás tárgya lőn, s alig ád neki valaki munkát. Most százszorta rosszabbul megy neki, mintha soha sem hagyta volna el a várost.
Keresztyén. De hát miért ellenségei annyira, mikor ők is megvetik azon utat, melyet ő elhagyott?
Hív. Ó, azt mondják, hogy akasztófára méltó! hite hagyott! vallomásaihoz hűtlen lett! Azt hiszem, hogy maga Isten is felbőszíté reá ellenségeit, hogy kicsúfolják s közmondás tárgyává tegyék, amiért útját elhagyá. (Jer 29,18.19)
