(9,2) Ézsaiás rámutat itt, hogy azokon a területeken, melyekre az asszíriai sereg támadása miatt sötétség és halál borult, fognak először örülni annak a világosságnak, amit a Krisztusról szóló prédikáció meggyújt (Mt 4,15-16).
(9,7) „Dávid trónja" éppen olyan történelmi valóság, mint a „Cézárok trónja", és ezt nem lehet szellemi értelemben magyarázni (Lk 1,32-33).
(9,12) Vö. A Ézs 9,12.17.21 versek végét az Ézs 5,25; 10,4-gyel. Az összefüggésből világos, mivel Izráel, az északi királyság, nem bánta meg bűneit, az Úr ítélő kezének fölemelve kell maradnia, s az eredmény a fogság.
(10,12) Ez a vers azt szemlélteti, hogy milyen állandó alaptörvények szerint kormányozza Isten a földet. Izráel mindig a központja annak, amit Isten e földön cselekszik (5Móz 32,8). Isten engedi, hogy a nemzetek ártsanak Izráelnek, mikor nemzeti bűneik miatt bünteti őket, de a megtorlás minden esetben elkerülhetetlenül visszahull rájuk. Vö. 1Móz 15,13-14; 5Móz 30,5-7; Ézs 14,1-2; Jóel 3,1-8; Mik 5,7-9; Mt 25,31-40.
(10,20) „Ama nap" gyakran megegyezik az „Úr napjával" (Ézs 2,10-3,1; Jel 19,11-21). A prófécia itt áttér az általános érvényű jövendölésről a sajátosra, Asszíriának a történelemben beteljesedett ítéletéről a pogány világhatalom végső pusztulására az Úr dicsőséges visszajövetelekor.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
