(4,1) Krisztusnak ezt a nevét négyféle szempontból használja a Szentírás:
(1) „az Úr Csemetéje" (1. v.) Krisztus Immánuel voltára mutat (Ézs 7,14), ez a név majd csak akkor lesz teljesen nyilvánvaló, amikor az Úr isteni dicsőségében visszajön, s a helyreállított és megtért Izráel meglátja Őt (Mt 25,31);
(2) Dávid „sarjadéka", csemetéje (vesszőszál) (Ézs 11,1; Jer 23,5; 33,15), a Messiásra mutat, aki „Dávid magvából lett test szerint" (Róm 1,3), aki majd egyszer mint királyok Királya és uraknak Ura földi dicsőségben megjelenik;
(3) az Úr szolgája, „a Csemete" (Zak 3,8), amikor a Messiás megalázta magát és engedelmes volt halálig, Ézs 52,13-53,12; Filippi 2,5-8 szerint; és
(4) „a férfi", akinek a „neve Csemete" (Zak 6,12), itt mint az ember Fiát láthatjuk Őt, „az utolsó Ádámot" és „a második embert" (1Kor 15,45-47), aki mint Pap és Király uralkodik majd a föld felett azzal a hatalommal, amit az első Ádám kapott és elvesztett.
Máté mint Dávid Csemetéjét, Márk mint az Úr Szolgáját, Csemetéjét, Lukács a férfit, akinek Csemete a neve és János mint az Úr Csemetéjét mutatja be Őt.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
