Míg a kórházban voltam, otthon történt valami különös. Feleségem és a szomszédasszonya meghallgatták Kathrin Kuhlman rádióadásait San Francisco-ból. Aztán a szomszédasszony odaadta a könyvet: „Hiszek a csodákban”, és megkérték a papjukat, látogasson meg engem a kórházban. Fran élete megváltozott. Római katolikus volt, de sohase vette ezt komolyan. Most Istenben való hite feléledt, mint ahogy a fű sarjad, mely hirtelen talajt talál a sziklarepedésben, és felfelé tör a napsugár felé.
Mikor hazamentem, Fran úgy vélte, viszonoznunk kell a pap szívességét, és részt kell vennünk egy szolgálatán. Nagyon mély hatást tett ránk a gyülekezet szeretete, és néhány hét múlva beléptünk a közösségbe.
Az események elkezdődtek. Fran, akit mindinkább meghatott Kathrin Kuhlman, megtudta, hogy nemsokára beszélni fog San Francisco-ban. Már minden jegy elkelt, de az előző napon szomszédunk, akinek jegye volt, beteg lett, és átadta az övét Frannak.
Másnap elragadtatástól áradozva jött haza. Az emberek meggyógyultak! Láttam! – kiáltotta. Beszéltem egy nővel, aki valami hátbajából gyógyult meg. Fred, egészen bizonyos vagyok benne, hogy veled is megtörténhet ez. Miss Kuhlman hat hét múlva ismét San Francisco-ban lesz. El kell menned erre az összejövetelre! Meg fogsz gyógyulni! Vagy elment az eszed, vagy ittál – mondtam én. Tényleg részeg volt, de akkor még én nem tudtam erről az „Új borról”.
Imádsággal bombáztak. Látogatóim voltak az egyháztól és azt mondták, hogy imádkoznak értem. Udvarias voltam, de magamban kinevettem őket. Később megtudtam, hogy voltak, akik böjtöltek és egész éjjeleken át imádkoztak értem. Fran szidott. „Szégyelld magad. Ezek sebesre térdelik a térdüket miattad, te pedig kigúnyolod őket.” De én belefásultam a szenvedésekbe. Az ügyvédem azt mondta, hogy folytatnunk kell a pert a vállalatom ellen, miután oly nagyon rosszabbul lettem. Frannak más tervei voltak. Meg volt róla győződve, hogy meg fogok gyógyulni K. Kuhlman szolgálatán. Időpazarlás – mondtam én, de ő csak bízott továbbra is. Rá akart beszélni, hogy meghallgassam K. Kuhlman könyvét, amit fel akart olvasni nekem.
„Hallgasd csak meg! Nem csodálatos?” – mondta, és könnyek peregtek le az arcán, amint egyik csodát a másik után olvasta fel. „Inkább megsüketültem a te sírásodtól, sőt meg is némultam ezektől a buta tündérmeséktől” – mondtam.
„Eredj hát, te kételkedő – mondta. Isten mégis meggyógyít valahogyan.”
Elmondta Máriának és Lizának, hogy Isten meg fog gyógyítani engem, és ettől fogva esti imájukban értem is kezdtek könyörögni.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
