Az ÓSZ prófétáit Isten Izráel elhajlása és hanyatlása idején hívta el. Ezek elsősorban az ébredés emberei és olyan hazafiak voltak, akik Isten küldetésében a nemzet szívéhez és lelkiismeretéhez szóltak.
A prófétai üzeneteket két dolog jellemezte:
(1) helyi jellegű volt és a próféta idejére szólt:
(2) Isten céljait hirdette a jövőre nézve.
Sok esetben a jövendölés közvetlenül a helyi körülményekből indult ki (pl. Ézs 7,1-11 és 12-14).
Mindig figyelembe kell vennünk a próféták izráelita voltát. Prófétai szolgálatukban, hasonlóan a helyi és közvetlen szolgálatukhoz, általában a szövetség népéhez szóltak, bűneit, bukását és dicsőséges jövőjét hirdették. A nemzeteket (pogányokat) mint olyanokat említik, akik által Isten megbünteti Izráelt, és mint akiket megítél Izráel ellen elkövetett bűneikért, de akik részesednek kegyelmében is, amit egyszer majd Izráelre fog kiárasztani. A Gyülekezetet mint egységet az ÓSZ-i próféták még nem láthatták (Ef 3,1-6). Izráel jövőbeli nemzeti áldása a palesztinai szövetségen alapszik, a helyreállítás és megtérés szövetségén (lásd 5Móz 30,3 jegyzetét), valamint a Dáviddal kötött szövetségen, a Messiásnak, Dávid Fiának királyságára vonatkozó ígéreten (lásd 2Sám 7,16 jegyzetét), és ez ad messiási jelleget ezeknek a prófétai jövendöléseknek. Izráel végleges helyreállítását a királyság biztosítja, és ebben a királyságban a Király lesz az áldás forrása, aki nem csupán Dávid Fia, hanem ugyanakkor Immánuel is.
Mivel azonban a Király Ábrahám Fia is (Mt 1,1), aki a megígért Megváltó, és mivel a megváltás csak Krisztus áldozata által lehetséges, ezért a messiási próféciáknak Krisztust két oldalról kell bemutatniuk:
(1) a szenvedő Messiást (p1. Ézs 53) és
(2) az uralkodó Messiást (pl. Ézs 11).
Ez a kettőség – szenvedés és dicsőség, gyöngeség és erő – olyan titkokat rejtett magában, amelyek megzavarták a prófétákat (Lk 24,26-27; 1Pt 1,10-12).
A titok megfejtése, ami az ÚSZ-ből lesz világos, Krisztus két eljövetelében rejlik, az első eljövetel, hogy megváltson szenvedése által, a második eljövetel, hogy megkezdje dicsőséges királyi uralmát, amikor be fognak teljesedni az Izráelnek tett nemzeti ígéretek (vö. Mt 1,21-23; Lk 2,28-35; 24,46-48-at a Mt 2,2-6; 19,27-28; Lk 1,31-33; 68-75; Apcsel 2,30-32; 15,14-16-tal). A próféták kétféle alakban írják le az eljövetelt, melyek egy időben nem következhettek be (pl. Zak 9,9 – szemben Zak 14,1-9-cel). Nekik azonban Isten nem jelentette ki, hogy a két eljövetel között – a szenvedés és a dicsőség között – bizonyos idő múlik el, mialatt beteljesednek a „mennyek országának titkai" (Mt 13,11-17.34-35), és azt sem, hogy a Messiás elvetése miatt Isten kihívja az ÚSZ-i Gyülekezetet. Előttük olyan titok volt ez, amely el volt rejtve Istenben (Ef 3,1-12).
Általánosságban szólva tehát a prófétai jövendölés az Ábrahámmal, a Palesztinában és a Dáviddal kötött szövetség beteljesedésével foglalkozik. Lásd 1Móz 12,2; 5Móz 30,3; 2Sám 7,16 jegyzetét.
A pogány hatalmasságokat a próféciák Izráellel kapcsolatban említik meg. A prófécia azonban elsősorban nem a pogány világtörténelemmel foglalkozik, kivéve Dánielt, Ab-diást, Jónást és Náhumot. Dánielnek, mint látni fogjuk, különleges jellegzetessége van.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
