Hadd mondjam el azt barátom, ha vétkeztél, azt tudod; és ha tudod, akkor a világért se próbálj ürügyet keresni arra, hogy kárhoztasd magad. Ha mindig keresel valamit, amivel kárhoztathatod magad, akkor kirabolod magad a hitből. Ha vétkeztél, tudod. Abban a pillanatban tudod a bensődben; és ha tudod, akkor szükséges, hogy megtérj belőle. Van egy belső monitorunk, ami mindig tudatja velünk, ha rosszat teszünk. Ha eltévesztettél valamit és összezavarodtál, ne várj! Állj meg azonnal és mondd: „Uram, vétettem, kérlek bocsáss meg!” Ő megbocsát, és te tovább járhatsz Vele közösségben. „Ha mi megvalljuk a bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Ha én azonnal megvallom a bűnömet, Ő abban a pillanatban megbocsát nekem, én pedig úgy állok az Ő jelenlétében, mintha a bűn nem is esett volna meg.
Ne valld meg a bűneidet újból és újból, mert ezzel gyengeséget, kételyt és bűntudatot építesz ki a szellemedben. Ha már egyszer megvallottad, Ő megbocsátott neked és elfelejtette; tehát felejtsd el te is. Isten nem emlékszik meg többé ezekről. Nem tudod, hogy azt mondta: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!”? Isten mondta ezt az Esaiás 43,25-ben. Ő nem emlékezik arra a dologra, amivel megtörted a közösséget, akkor miért kellene neked az emlékezetedben tartanod? Nem a Szent Szellem és nem Isten kárhoztat és akar elítélni, hanem a Sátán, ő próbál meg becsapni, és ha rá tud venni, hogy azon gondolkodj, amit rosszul tettél, már le is vagy győzve. Ne őrizd a bűnt az emlékezetedben!
A 103. Zsoltár azt mondja: „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményről.” Mik ezek a jótétemények? „Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.” Máris hallom ahogy a keresztények azt mondják: „Nem tudom, hogy meghallgat-e vagy sem.” Jönnek, és kérik, hogy imádkozzam értük. Nem tudják, hogy Isten meghallgatja-e őket, mivel vétkeztek, elbuktak. De ha Ő nem emlékszik arra, hogy te valami rosszat tettél, akkor neked miért kellene erre emlékezned? Vagy nem látod, milyen bizalommal, hittel és bátorsággal jöhetünk Hozzá? Valaki azt mondhatja: „Hogyan képes erre Isten ?” Ezt nem tudom, de hála Istennek, hogy mégis képes rá. Nem tudod Istent körvonalazni; Ő olyan hatalmas! Egyszerűen csak örvendezünk az igazságban! Nagyon sok ember „kibeszéli” magát a hitből. Erre semmi szükség nincs. Ha vétkeztünk és megkértük Istent, hogy bocsásson meg, akkor Ő megteszi: elfelejti a bűnt, és nekünk is így kell tennünk. Állítom, hogy a hívőnek készségesnek kell lennie arra, hogy önmagának is megbocsásson, ahogy Isten is hajlandó megbocsátani neki. Sok ember megfosztja magát a hittől, mert nem hajlandó megbocsátani önmagának. Ők a kárhoztatás állapotába kényszerítik magukat, és ez megrabolja a hitüket.
