Spurgeon: Az ígéret ingyenes ajándék

’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket’ (Isten)
(2Pt 1,4)

Figyeljük meg a ’megajándékozott’ szót. Péter ezt mondja: ’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.’ Isten minden ajándékáért hálásak vagyunk. Isten jótékonyságából élünk. Mindent, amink van, ajándékul kaptunk, és minden, amit ezután kapunk majd, ugyanígy fog érkezni. ’A bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet’ (Róm 6,23). Mi nem vagyunk képesek kiérdemelni semmit, de Isten képes megadni mindent. Az üdvözülés is ajándék, ingyenes ajándék, az isteni szeretet spontán ajándéka. Az üdvözülés ígérete ugyanilyen természetű.

’Nagyobb boldogság adni, mint kapni’ (Csel 20,35); és Ő, aki mindenki közül a legáldottabb, az örökké áldott Isten, örömmel ad. Annyira természete az ajándékozás, ahogy a napé a ragyogás, vagy egy folyóé a folyás. Mennyire áldottak vagyunk, hogy mi lehetünk az elfogadók! Hangsúlyozni kell, mennyire fontos, hogy kapjunk, mert a dolgok, amikre szükségünk van, olyanok, hogy ha nem kapjuk meg őket, el vagyunk veszve most és mindörökre. Élet nélkül, fény nélkül, reménység nélkül és béke nélkül maradunk, ha nélkülözzük Istent. Ha Isten nem ad nekünk kegyelme gazdagsága szerint, akkor rosszabb nekünk, mint a meztelen, a szegény, a nyomorult embernek; teljesen és végképp tönkremegyünk. E gazdag ajándékokat nem lehetséges kiérdemelni. Még ha ki tudnánk is érdemelni bármit, ezeknek az ajándékoknak nincs ára, és nem vásárolhatók meg pénzen. Isten ígéretei kegyelemből fakadnak: nem követelhetjük, hogy Isten ígérje meg nekünk kegyelmét és a megfizethetetlen áldásokat, amelyek bele vannak csomagolva.

Ez megtanítja nekünk, milyen magatartást tanúsítsunk. A büszkeség rosszul áll az elfogadóknak. Aki ajándékokon él, az legyen alázatos és hálás. Koldusok vagyunk a templom Ékeskapujában. Minden nap leülünk, hogy alamizsnáért könyörögjünk, nem az istentiszteleten résztvevő hívőktől, hanem attól, akit az angyalok imádnak. Valahányszor Urunk arra jár, mi kérünk, és Ő ad; nem lepődünk meg, ha kapunk a szeretetéből, mert ő megígérte, hogy nagy irgalommal ajándékoz meg. Azt tanította nekünk, hogy ezt mondjuk: ’Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket’, és ezért nem szégyellünk és nem félünk mindent tőle kérni. Életünk tőle függ, és mi örülünk, hogy így van. Édes dolog mindent megfeszített Urunk kezéből venni. Boldogító a szegénység, amely gazdaggá tesz minket Krisztusban. Semmire sem szolgálunk rá, mégis mindent megkapunk; háromszorosan áldottak vagyunk, hogy óránként részesülhetünk Isten ajándékában. ’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.’

Szeretett testvéreim, e tanításnak, miszerint az ígéret valódi ajándék, bátorítania kell mindenkit, aki elveszettnek érzi magát, és beismeri, hogy bensejében csődben van. Ezek számára jó hír, hogy Isten mindent ingyen ad nekünk: miért ne adna nekik, és más ínségben szenvedőknek is? Azok közülünk, akik örvendeznek Istenben, mindent ingyenes ajándékul kaptak; miért ne kapnának mások is hasonlóképpen? Ők ezt mondják: ’Semmi sem ingyenesebb, mint az ajándék’; miért ne kapna az olvasó is, ahogy én kaptam? Annak, aki hajlandó adni, a rászoruló ember szegénysége ajánlás és nem akadály. Jöjj hát, te, aki szűkölködsz az érdemekben, majd Krisztus lesz az érdemed! Jöjj, te, akinek nincs igazsága, majd ő lesz az igazságod! Jöjj, te, aki úgy tele vagy bűnnel, mint egy tele edény a tartalmával, mert a megbocsátó Úr elveszi bűneidet! Jöjj, te, aki teljesen elhagyatottnak érzed magad, mert Jézusban gazdaggá válsz! A koldulás kielégít majd, és boldogulni fogsz; mert látom, hogy mardos az éhség, és üres a pénztárcád. Aki nem tud ásni, az ne szégyelljen koldulni. Egy koldusnak nincs szüksége raktári készletre. ’Elnyűtt és foltozott saruk’, kopott és szennyes rongyok – ezek alkotják a koldus ruhatárát, ami jól áll neki. Vajon szellemileg nem e divat szerint öltözködsz-e? Minél szegényebb egy nyomorult, annál szívesebben látják az isteni jótékonyság ajtajában. Minél kevesebb vagyonod van, annál szívesebben lát az, aki ingyen ad, és nem hányja a szemedre.

Jöjj, szűkölködő, jöjj és légy üdvözölve,
dicsőítsd Isten nagylelkűségét:
Igaz bűnbánat és igaz hit,
kegyelem, mely közelebb visz.
Eljöhetsz Krisztushoz pénz nélkül,
és vásárolhatsz a készletből.

Igen, mindez ajándék. Azért küldött Isten, hogy ezt az evangéliumot hirdessük nektek: ’Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen’ (Jn 3,16). ’Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van’ (1Jn 5,11). Isten része, hogy mindent ad, a mi részünk mindent elfogadni. Isten már megadta az ígéretet, és ingyen adta; teljesíteni is fogja, és ingyen fogja teljesíteni. Isten nem úgy ad valamit, hogy aztán felszámítsa az árát. Nem kell jutalékot fizetnünk, amikor kegyelmét megkapjuk. Ő nem kér és nem fogad el egy fillért sem; szeretete teljes mértékben ajándék. Ajándékul elfogadhatod az ígéretét: Ő nem alacsonyítja le magát azzal, hogy feltételekre hallgasson.

A szövegben olvasható ígéret a legszegényebbeknek szóló félreérthetetlen meghívás. Ó, bárcsak bátorkodnának élni vele! A nagy harang zúg – azért zúg, hogy aki el akar jönni a végtelen bőkezűség nagy asztalához, az hallja meg és jöjjön el. Isten – ingyen, kegyelme gazdagsága szerint – üdvözülést és örök életet ígér mindazoknak, akik hisznek Fiában, Jézus Krisztusban. Ígérete határozott és bizonyos – akkor miért van, hogy az emberek nem hiszik el?
Kedves Olvasó, te mit szólsz ehhez az ígérethez, amelyet Isten ingyen adott minden hívőnek? Hiszed-e, és akarsz-e általa élni?