(1,15) Vigasztaló az a tudat, hogy Krisztus gyöngéd gondolatai menyasszonya, a Gyülekezet felől – bár annak állapota nem tökéletes – hasonlók azokhoz a szavakhoz, melyekkel Salamon a kedves leányt, Sulamitot dicséri. Azok a különböző folyamatok, melyek a menyasszony szívében lejátszódnak, részei annak a belső fegyelmezésnek, amelyről az ÚSZ beszél (Ef 5,25-27).
(2,14) Gyönyörű szép itt a sorrend.
(1) „Én galambom”, ez megmutatja, milyen a menyasszony Krisztusban tekintve őt. Önmagában sok a hibája; Őbenne „kifogástalan és tiszta” (Filippi 2,15), s ez a galamb tulajdonképpeni jellegzetessége.
(2) Kiváltságos a helyzete. „A magas kőszál” megközelítéséről beszél. Az útról és a kiváltságról, hogy a magas kőszál rejtekében hozzá mehet, felkeresheti Őt (Ef 2,18; Zsid 10,19-22).
(3) A közeledés sorrendje is meghatározott: a menyasszonynak előbb közel kell jönnie, „mutasd meg nekem arcodat”, és azután szólhat, „hadd halljam a szódat”. És
(4) most, hogy közel jött hozzá és beszélhetett, a vőlegény ezekkel a gyöngéd szavakkal inti őt: „Fogjátok meg nekünk a rókákat” stb.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
