Kronológikus Biblia olvasás 5. nap

Jób 6-9.fejezet

Mit tenne Jézus? - What Would Jesus Do?

Kronológikus Biblia olvasás 4. nap

Jób 1-5. fejezet

Kathryn Kuhlman: ISTEN MINDIG VÁLASZOL A KISLÁNYOK IMÁDSÁGÁRA 7.

Ekkor miss Kuhlman megállt és az emeletre mutatott: Van itt egy fiatalember, ott az emeleten, aki éppen most gyógyult meg egy súlyos gerincsérülésből. Ott van valahol az emeleten. Nem tudom ki az, és mi a problémája, de éppen most gyógyult meg. Álljon fel. Álljon fel, és fogadja el a gyógyulását!
Fran lökdösni kezdett „Fred, Fred, megvan! Rólad van szó. Állj fel, állj fel!” Körülnéztem. Néhányan rám néztek. Zavarban voltam és nem akartam mozdulni. „Fred, Isten meggyógyított! Állj fel és fogadd el!” – mondta újra Fran. Megráztam a fejemet és igyekeztem olyan messzire csúszni tőle, amennyire csak lehetett az ülésen. De miss Kuhlman egyik segítője feljött hozzám és fölém hajolt. „Azt hiszem, miss Kuhlman önről beszélt. Nem önnek volt gerincsérülése?” Üres tekintetemet rávetettem.
„Miért nem bízik Jézusban és áll a saját lábára?” – kérdezte.

Meg akartam rázni a fejemet, de valami titokzatos erő kényszerített, hogy lábra álljak. A szék karfája felé nyúltam, hogy megtámaszkodjak, de megállapítottam, hogy nincs szükségem többé a karjaim támasztékára. Magamtól is meg tudtam állni. És a fájdalom ... a fájdalom elmúlt. Előrenyúltam és lassan ide-oda kezdtem fordulni. E gyülekezeti munkás kérte, hogy lépjek az oldalhajóba és hajoljak különböző irányba. Alig tudtam elhinni. A fájdalom elmúlt. A hátam hajlékony és nyújtható volt. Odafordultam Franhoz, hogy valamit mondjak neki, de ő sírt: Ó, Fred, dicsőítsd Istent! Dicsőítsd Istent! – csak ennyit tudott szólni.

Hihetetlen volt. Nem imádkoztam. Egy szikrányi hitem se volt. Ehelyett gúnyolódtam és csipkelődtem. És mégis, hirtelen és minden ok nélkül csodálatosan meggyógyultam. „Járjon hátrafelé és előre a teremben” – mondta a gyülekezeti munkás. Ennél többet tettem: futni kezdtem. Le a földszintre, aztán fel. Az emberek néztek rám. Voltak, akik felemelt karokkal dicsőítették Istent. Bántam is én! Én meggyógyultam!

A gyülekezeti munkás megkérdezte: Nem akar lejönni az emelvényre velem? Nem vártam meg, hanem elindultam lefelé a lépcsőn Mikor a földszintre értem, visszafordultam és ismét felszaladtam. Ezt háromszor egymásután megcsináltam. Valóság volt! Még a talaj egyenetlensége sem okozott fájdalmat a lábamban. Úgy éreztem, mintha sohase lettem volna beteg. Semmi fájdalom, semmi sérülés, semmi merevség nem volt többé.

Mikor közeledtünk az emelvényhez, miss Kuhlman felém nyújtotta a kezét: Hogy hívják, fiatalember? Meggyógyult? Sohase tudtam a nyilvánosság előtt beszélni, de most ott álltam a több ezer ember előtt és elmondtam, mi történt velem. Viharos tetszésnyilvánítással fogadtak. Az egész auditóriumban mindenki dicsőítette Istent. Azon kaptam magam, hogy én is ezt mondom: „Dicsőség Istennek! Köszönöm neked, Jézus! Köszönöm!” és még mielőtt tudtam volna, Isten ereje alatt teljes hosszúságomban a talajra zuhantam. Én, a kételkedő, meggyógyultam! Fran és én ezen az éjszakán ünnepeltünk. Sohasem volt boldogabb emberpár ezen a földön.

John Bunyan: A zarándok útja 33.

Keresztyén. Más semmi nem ért a völgyben?

Hív. De igen, találkoztam Szeméremmel; azonban úgy tetszik, mindazok közt, kikkel zarándok utamban összejövék, ez leghelytelenebb nevet visel. A többieket csak el lehetett ellenvetésekkel utasítani, de e szemtelen Szeméremmel sehogy sem tudtam végezni.

Keresztyén. Hogyan? hát mit mondott neked?

Hív. Ej, hát teljesen és tökéletesen elveté a vallást. Azt mondá, hogy egy férfiúra nézve nagyon aljas és nyomorúságos dolog még a vallással is törődni, s a nyugodt lelkiismeret nagyon férfiatlan; s ha valaki félelmes aggállyal tekint azon hősies szabadságra, melynek e kor erős lelkei átadák magukat, az magát kortársai gúnyjának tenné ki. Azt is felhozta, hogy kevesen valának a hatalmasok, gazdagok s bölcsek közül az én véleményemen, s e kevesek közül sem volt egy sem, ki rábeszélés nélkül adta volna magát a bolondságra, hogy mindent kockára tegyen oly valami eléréséért, amiről senki semmit sem tud. (1Kor 1,26; 3,18; Fil 3,7.9; Ján 7,48) Emellett azon ellenvetést is tevé, hogy a zarándokok minden időben többnyire alacsony állásban születtek, azonfelül tudatlanok s a természettudományokban járatlan emberek valának. Ily hangon még egyébb dolgokról is szólott; például, hogy szégyen az egyházi szónoklat alatt sírni s búslakodni, sóhajtozva s jajgatva hazamenni; a szomszédtól minden csekély sértésért bocsánatot kérni, vagy az elidegenített dolgot visszapótolni. "Ezekhez járul még, mondá, hogy a vallás, némi csekély vétkek miatt elidegeníti a nagyokat tőlünk (miket azonban finomabb néven nevezett) s az alacsonyabbak méltatására s tiszteletére int ugyanezen vallásos testvériség kedvéért, s nem szégyen ez?" kérdezé.

Keresztyén. S mit válaszoltál neki?

Hív. Valóban eleinte nem is tudtam, mit feleljek. Annyira sarokba szorított, hogy vérem arcomba szökött, s így csaknem legyőzött. Végül azonban meggondoltam, hogy mindaz mit az emberek nagyra becsülnek, Isten előtt utálat (Lukács 16,15), s hogy e Szemérem elmondotta ugyan, hogy milyenek az emberek, de nem, hogy Isten milyen, s az övéi milyenek. Emellett azt is meggondolám, hogy az ítélet napján állapotunk nem e világ nagy lelkei, hanem a legfelsőbb lény törvényei után ítéltetik meg. Ezért azt gondoltam magamban, amit Isten mond, mindenesetre legjobb, ha az emberek mindannyian ellene lennének is; s azt veszem észre, hogy Isten az istenfélelmet s a nyugodt lelkiismeretet mindeneknek elébe teszi, s hogy azok, kik a mennyeknek országa kedvéért bolondokká lesznek, a legbölcsebbek, s hogy a szegény, ki a keresztyénséget szereti, gazdagabb e világ azon legnagyobb emberénél, ki őt gyűlöli. Azért távozz tőlem, Szemérem! így szóltam, mert te üdvöm ellensége vagy. S tűrjelek-e uram ellenére téged? Hogy tekinthetnék úgy visszatértekor szemeibe? (Máté 25,14–30) Ha szégyellném szolgálatát és útjait, miként remélhetném az ígért áldást? – De e Szemérem valóban szemtelen fickó volt; alig menekedhettem meg tőle; sőt tovább is üldözött, s nem hagyott fel az evangélium követői gyöngeségének füleimbe sugdosásával. Végül kinyilatkoztattam, hogy minden ilynemű kisérletei hiábavalók; mert azon dolgokat, miket ő megvet, én a legnagyobb dicsőségnek tekintem. Így végre megmenekedtem e tolakodó embertől. Erre elkezdtem énekelni:

Nagy és nehéz próbáknak van kitéve,
Ki szentül él, hivatását megértve,
Testének vajmi szenvedése van,
És új meg új jön minduntalan.
Zarándok, légy vigyázó útaidban,
Erős, mint férfi, s éber munkáidban.

Keresztyén. Örvendek édes testvérem, hogy e fickónak oly bátran ellenállottál, s tökéletesen osztom megjegyzésedet, miszerint minden nevek között a legigaztalanabbat viseli. Ő oly vakmerő, hogy az utcákon utánunk jön, és megkísérli minden emberek előtti megszégyenítésünket, azaz hogy szégyelljük mindazt, ami jó. Ha maga is vakmerő nem lenne, sohasem tenne ily kísérleteket. De ezentúl is álljunk ellent neki, mert ha nem nézzük is kérkedését, mégis csak az eszteleneknél arathat sikert, de senki másnál nem. A bölcsek, mondja Salamon, tisztességet vesznek, a bolondokat pedig elveszti a gyalázat.

Hív. Szemérem ellenében segedelemért ahhoz fogok folyamodni, ki azt akarja, hogy az igazságért e földön bátran harcoljunk.

Keresztyén. Igazad van, de más kellemetlenség nem ért e völgyben?

Hív. Nem, mert még hátralevő utamon, mely itt átvezet, sőt a Halálárnyékának völgyében is sütött a nap.

Keresztyén. Jól jártál. Én velem egészen ellenkezőleg történt. Nekem már azonnal a völgybe léptemkor hosszas és tüzes harcot kellett kiállanom a gonosz ellenséggel, Apollyonnal. Azzal oly hevesen folyt a dolog, hogy félnem kellett: véget vet életemnek, különösen akkor, midőn földhöz vágott, s úgy letiport, mintha agyon akart volna nyomni. Mert amint lesújtott, kardom kirepült kezemből, s ő egész biztossággal kiáltá, hogy most már egészen kezében vagyok. De én Istenhez fohászkodám, s ő meghallgatott s megszabadított minden keserűségemből. Ezután Halálárnyékának völgyébe léptem, melynek csaknem feleútjáig nem világolt felettem a nap. Legalább ezerszer megfordult agyamban, hogy el fogok veszni. De virradt, a nap feljött, s így az út még hátralevő részét könnyebben és nyugodtabban haladtam meg.

Kronológikus Biblia olvasás 3. nap

I. Mózes 8-11. fejezet

Kathryn Kuhlman: ISTEN MINDIG VÁLASZOL A KISLÁNYOK IMÁDSÁGÁRA 6.

Amint a rossz úton zötyögtünk, úgy éreztem, hogy minden fájdalomcsillapító hiába volt. Minden kő, minden mélyedés zökkentett egyet a kocsin, és a gerincem iszonyatosan fájt miattuk. Franre néztem. „Ez az átkozott kocsi minden gödörbe belemegy.”
„Fred – mondta, és a könnyei folytak az arcán. – Ha nem tudnám bizonyosan, hogy meg fogsz gyógyulni, hagytam volna, hogy ne jöjj el. De tudom... biztosan tudom, hogy meggyógyulsz.”
„Honnan tudod? – sziszegtem kínjaim között. – Miért vagy olyan biztos benne?”
„Nem tudom. Csak bízom Istenben és érzem, hogy Ő akarja, hogy meggyógyulj. Oly régen imádkoztam ezért én és a gyermekek is. És tudod, miss Kuhlman azt mondja, hogy Isten mindig felel a kislányok imádságára. Még azért is imádkoztam, hogy már a szolgálat elején gyógyulj meg, hogy azután örvendhessek neki.

Csendesen ültem, saját mérgemben és kínomban őrlődve, amint az öreg busz továbbgördült. Fran ismét megszólalt, válogatva a szavakat: „Fred, annyija bízom benne, hogy meggyógyulsz, hogy megkértem anyádat, viselje gondját a kislányoknak ma éjjel, hogy mi nyugodtan ünnepelhessünk.”
„Mit mondasz?” – törtem ki. A kéretlen szeretete elég kellemetlen volt, de ez már több volt a soknál. De ő éppen lehajtotta a fejét és láttam, amint mozog az ajka és csendesen imádkozik. Mit használ? – gondoltam. Meg vagyok fogva. Meg kell tennem, amit lehetséges. De soha többé nem hagyom magam befogni ilyen csapdába, mint ez. Bár csak egy órával is előre tudtam volna látni! Bár csak tudtam volna, amit Isten elrejtett előlem! De meg voltam kötözve tudatlanságom és csekély hitem által, és ezért belépkedtem a gőgöm és önsajnálatom által készített börtönömbe.

A busz éppen az auditórium ajtaja előtt állt meg. Mire bementem, minden helyet elfoglaltak az alsó szinten. Frannak egy barátnője segített felvinni a felső emeletre. Egy másik barátnője, egyházunk tagja látott minket jönni, és átadta a helyét. Csendben leültem és nagy fájdalmaim voltak. Fran állt, a falnak támaszkodva az oldalhajóban, mellettem. A kórus éppen befejezte az éneket, mikor miss Kuhlman megjelent az emelvényen. Ragyogó piros ruhában volt, és a gyülekezet tetszésnyilvánítására integetett nekünk. Aztán énekelni kezdett, intve, hogy mi is csatlakozzunk hozzá. Körülöttünk mindenki énekelt, kivéve természetesen engem. Mit képzel, kicsoda ő? – füstölögtem magamban. Egy női prédikátor. A legnagyobb szamárnak kellene lennem, hogy ilyesmi által hagyjam magamat megfogni. Amint a szolgálat folytatódott, emberek kezdtek felmenni az emelvényre, és azt mondták, hogy meggyógyultak. Miféle mágia volt ez? Biztos, hogy ezek mind nem
mondhatnak valótlanságot!

Kenneth Hagin: Bibliai hit - Hogyan szabadíthatod fel a hited? 10.

Ha a gondolkodásod helyes, a hited is helyes lesz. Ha a hited helyes, a meg­váltásod is helyessé válik. De ha e három közül bármelyik rossz, az a másik kettőt is elrontja. Isten az ő Igéjét azért adta, hogy a gondolkodásunkat kiiga­zítsa, és ha mi Isten Igéjével összhangban gondolkodunk, hitünk helyessé vá­lik. Amikor helyesen hiszünk, akkor az, amit a szánkkal kimondunk, szintén helyes. Biztos vagyok abban, hogy rendkívül kevés keresztény ismerte fel, ér­tette meg, hogy milyen helyet foglal el a megvallás a dolgok sorában. Sajnála­tos tény, hogy a „megvallás” szó hallatán az emberek nagy része bűnvallásra, gyengeség, kudarcok megvallására gondol. Ez a megvallás negatív oldala, de van pozitív oldala is, és a Biblia többet tanít erről, mint a negatívról. A szótár szerint a megvallás azt jelenti: beismerni, bevallani valamit; hitet val­lani. A megvallást tehát a szótár a hibák beismerésének, és a hit felvállalásának egyaránt definiálja. Ha a megvallásnak csak az egyik oldalát gyakorolnánk, és állandóan hibáinkat, kudarcainkat vallanánk meg; megvallásunk csak ebből állna, akkor keresztény mivoltunkban egyre féloldalasabbá torzulnánk; szelle­münkbe gyengeség, bűn- és kudarcérzés épülne be. A megvallás tulajdonkép­pen három dolog:

· megerősítése valaminek, amit hiszünk;

· bizonyságtevés valamiről, amit megismertünk;

· tanúskodás egy olyan igazság mellet, amely a sajátunkká lett.

A te megvallásod tehát megerősítés, bizonyságtevés és tanúskodás. Megerősí­tése annak, amit hiszel; bizonyságtevés arról, amit megismertél; tanúskodás amellett, ami a tiéd lett.

Ezen a területen a legfőbb problémát az okozza, ha nem tudjuk, mit kell meg­vallanunk. Megvallást pontosan öt dologgal kapcsolatban tehetünk:

· amit Isten Krisztusban tett értünk a megváltás nagy művében;

· amit Isten az Ige és a Szent Szellem által adott nekünk az újjászületésben és a Szent Szellemmel való betöltekezésben;

· amivé Isten, az Atya számára lettünk Krisztus Jézusban;

· amit Jézus most tesz értünk az Atya jobbján, ahol Ő örökké él és közbenjár értünk;

· amit Isten tehet általunk, vagy amit az Ő Igéje tesz a mi ajkaink által.

Kronológikus Biblia olvasás 2. nap

I. Mózes 4-7. fejezet

Friss albumok: William McDowell - Arise (2011)

Tracklist:

CD 1 :
01. Arise Intro
02. Arise
03. Spoken
04. Overcomer
05. The Sound Part 2
06. Standing
07. I Have A Promise (Standing Reprise)
08. You Are God Alone
09. I Belong To You
10. I Surrender All
11. Minstrel's Selah (Interlude)
12. Song Of Intercession Intro
13. Song Of Intercession

CD 2 :
01. My Desire
02. Waiting
03. Wait
04. The Presence Of The Lord
05. All I Want Is You
06. In
07. Place Of Worship
08. I Give Myself Away / Yes
09. I Won't Go Back
10. Never Going Back (I Won't Go Back Reprise)

Rodney H. Browne - Az Úr kívánja szolgája bővölködését 4.

Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az Én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, Aki kívánja az Ő szolgájának békességét [bővölködését]. Zsoltár 35:27

Minden igazi áldás a Mindenható Istentől származik. Az áldás természetét tekintve nemcsak anyagi lehet, hanem az ember egész földi létezésére kiterjed. Isten valódi áldásai békességgel és megelégedettséggel is járnak. Bővölködésünkben Isten igen kedvét leli és megelégedettséggel tölti el.

Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket Én parancsolok ma néked: reád jőnek mindez átkok és megteljesednek rajtad: 16 Átkozott leszel a városban és átkozott a mezőn. 17 Átkozott lesz a te kosarad és a te sütőteknőd. 18 Átkozott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. 19 Átkozott leszel bejöttödben és átkozott leszel kimentedben. V. Mózes 28:15-19

A szegénységgel nem tudjuk magunkat igazolni Isten előtt, sem nem előfeltétele az az Isten szerinti életnek. A szegénység átok! A szegénység a lázadás és az engedetlenség átka. Isten akarata számunkra nem átok, hanem áldás! Isten előre figyelmeztetett bennünket, hogy mindezt tudjuk, és hogy elkerüljük azt.

Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást. Példabeszédek 10:22

Amikor Isten megáld bennünket, az Ő áldása nem vár cserébe semmit, nem fogjuk azt megbánni és nem szerez bántást a számunkra - őszinte áldás és jutalom az a hitért és az engedelmességért. Isten "igen"-je igen, és az Ő "nem"-e nem! Ellenben az ördög olyan ígéreteket tesz, amelyekért keserűséggel, fájdalommal, halállal és a szabadság elvesztésével fizetsz. Az ördög hazug és a hazugság atyja. Ő senkit nem tud megáldani. Lehet, hogy megengedi, hogy az emberek elérjék azt, amiért epekednek, de az ár a lelkük. Az Atya áldásai azonban ingyenesek és édesek.

Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok. 2 Korinthus 8:9

Ha Isten azt akarná, hogy szegény légy, akkor miért küldte el Jézust? Jézus azért szenvedett és halt meg, hogy áldást és szabadságot hozzon életünk minden területére. Nem kis árat fizetett az áldásunkért. Isten áldásról szóló üzenetét nem az ember találta ki, hanem Isten nyúlt ki az emberért, hogy minden ember számára világossá tegye, hogy mindenkit meg akar és meg tud áldani, aki engedelmesen és hitben Őhozzá járul. Az áldásod olyan biztos, mint az üdvösséged, a gyógyulásod és a szabadulásod!

És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam és az én kezemnek ereje szerezte nékem e gazdagságot! 18 Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert Ő az, Aki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az Ő szövetségét, amely felől megesküdt a te atyáidnak, miképpen e mai napon van. V. Mózes 8:17-18

Mi lehetne ennél világosabb? Hogy maga Isten az, Aki adja az erőt a gazdagságnak megszerzésére! Az Úr azt a szövetségi ígéretet tette, hogy bővölködést fog adni és meg fogja áldani mindazokat, akik szorgalmasan keresik Őt, és akik engedelmeskednek az Ő parancsolatainak. A gazdagságnak megszerzésére való erőt nem az ördög adja, sem nem a saját erőnkből, ill. képességünkből származik.

És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az Ő prófétáiban, és szerencsések lesztek! 2 Krónika 20:20

Az Isten Szellem pedig felindítá Zakariást, a Jójada pap fiát, aki felálla a nép között, és monda nékik: Ezt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? - mert az nem használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, Ő is elhagy titeket. 2 Krónika 24:20

És kereste az Istent Zakariás próféta idejében, aki az isteni látásokban értelmes volt; és mindaddig, míg az Urat keresé, jó előmenetelt adott néki Isten. 2 Krónika 26:5

Isten Igéje nagyon világos. Ha nem engedelmeskedsz Istennek és megszeged az Ő parancsolatait, akkor Ő nem tud és nem is fog megáldani, ill. bővölködést adni a számodra. Ha keresed az Urat és engedelmeskedsz az Ő parancsolatainak, akkor az Istentől jövő áldást és jólétet fogod learatni. Az Úr nem méri fukarul az áldást. Éppen ellenkezőleg, keresi az alkalmat és vágyik arra, hogy megáldja az Ő népét. Az Ő népe szab határt Isten áldásának azzal, hogy nem cselekszik meg az Ő Igéjét.

Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll és csúfolódók székében nem ül; 2 Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. 3 És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Zsoltár 1:1-3

Minden, amivel rendelkezünk és amit teszünk bőségesen megáldatik, ha gyönyörködünk Isten Igéjében, ha alárendeljük magunkat annak és magatartásunkat az Ő szabályai és parancsolatai szerint irányítjuk!

Kronológikus Biblia olvasás 1. nap

Új sorozat indul ezennel, azokat segítve, akik 1 év alatt szeretnék kiolvasni a Bibliát. Ráadásul nem a hagyományos módon fognak következni a bibliai könyvek, hanem időrendi sorrendben!
Minden nap kiteszem az aktuális elolvasni való bibliai fejezeteket és ha velünk tartasz, akkor egyrészt minden nap olvasni fogsz 3-4 fejezetet a Bibliából (ami mindenképpen hasznot és áldást fog hozni az életedben), másrészt 1 év alatt a teljes Szentírást el fogod olvasni.
Semmi kommentár nem lesz a napi olvasnivalóhoz, csak az adott bibliai könyv neve és a fejezetek száma lesz leírva.
Úgyhogy kezdjük is:

I. Mózes 1-3. fejezet

Kathryn Kuhlman: ISTEN MINDIG VÁLASZOL A KISLÁNYOK IMÁDSÁGÁRA 5.

Egy délután Fran éppen a könyvet olvasta, mikor a kislányok átszaladtak a szobán és kiverték kezéből a könyvet. „No, most nem tudom, hol tartok” – fedte őket. De mikor kinyitotta a könyvet, hogy megkeresse a lapot, szeme ezekre a sorokra esett: Isten mindig meghallja a kislányok imádságát. Ez megtette a hatását. Ettől fogva semmi se tudta eltántorítani a hitétől, hogy meg fogok gyógyulni.

„Intelligens ember nem hiheti el ezt a gyógyítási maszlagot” – mondtam. De Fran erősen kitartott és jegyet váltott a buszra, amely a környékünkről a gyülekezet helyéig ment. Új orvossal vizsgáltattam meg magamat, hogy egy másik kórházba mehessek kivizsgálásra épp azon a hétvégén, mikorra Fran a szolgálatra akart vinni. De ugyanakkor vitatkoztam vele, hogy a kockázat ellenére, hogy megbénulok, megoperáltatom magam. Szabadulni akartam a szenvedéstől.
„Fred, kérlek, függeszd fel egy hétre – kérlelt Fran. El kell menned Kathrin Kuhlman szolgálatára. Nem tudnád elérni, hogy a doktor várjon egy hétig? Hétfőn, a szolgálat után mehetsz, ahová akarsz. Kérlek, halaszd el!”

„Az orvos azt hiszi majd, hogy bolond vagyok – mondtam. Nem intézkedhetsz a saját akaratod szerint. Ez az ő dolga.” Sírt, fenyegetőzött, kiabált. Mindent elkövetett, amit asszonyok szoktak ilyenkor, hogy megváltoztassa a véleményemet.
Fran, te nem érted ezt. A biztosító már 28 ezer dollárt fizetett ki orvosi számlákra. Most ezt is jóváhagyták. Nem mondhatom le.
De megtettem. Nem volt más út, hogy az egészségemet visszanyerjem az ő akarata szerint. Ezért az elhatározásomért egész további életemben hálás leszek Istennek. A következő vasárnap beszálltunk a legrégibb, legrozogább járműbe, amit valaha is láttam. „Ez egy busz?” – kérdeztem gúnyosan, mikor leültünk a kopott ülésre. „Sajnálom, drágám – mondta feleségem – de meg fogja érni, meglátod.”

Kenneth Hagin: Bibliai hit - Hogyan szabadíthatod fel a hited? 9.

Róma 10,10

Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.

Márk 11,23

Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegy­nek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, ha­nem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mon­dott.

Már tanulmányoztuk azt, hogyan lehet szívvel hinni. Most a Róma levél 10. részéből a 10. vers második felét fogjuk megvizsgálni, vagyis azt, hogy „száj­jal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” A szöveg „üdvösség”-et mond, de nemcsak az üdvösségre vonatkozik, hanem minden másra is, ami Istentől jön, mivel Istentől mindent ugyanilyen módon kaphatunk: hit által. Mindig szívvel hisz az ember, és szájával teszi a megvallást. Szívvel hiszünk, amikor gyógyu­lásról van szó és szájjal teszünk vallást róla. Szívvel hiszünk, amikor Szent Szellem-keresztségről van szó és szájjal tesszük a megvallást. Bármit is kérsz Istentől, ezen a módon kell elfogadnod azt.

Figyeljétek meg a Márk 11,23-at, amely ugyanezt a gondolatot tartalmazza: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi (ez a szívbéli hit), hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.” Egy nap ol­vastam ezt a verset, és ahogy elmélkedtem rajta, a Szent Szellem felhívta a fi­gyelmemet arra, hogy Jézus ebben a szövegrészben a hitet egyszer említi, a „kimondást” viszont háromszor. Aztán az Úr is beszélt nekem erről: „Három­szor annyit kell prédikálnod a kimondásról, mint a hitről.” Az emberek nem a hit részét tévesztik el, hanem a kimondást. Ki kell mondanod a száddal, amit hiszel, hogy eredményt érhess el. A Biblia nem tanítja azt, hogy ha hiszel a szí­vedben, akkor Isten válaszol a kérésedre. Nincs benne a Bibliában, hogy ha a szívedben hiszel, akkor kaphatsz bármit is. A Biblia arra tanít, hogy ha hiszel a szíveddel és kimondod a száddal, akkor kapod meg azt, amit kívánsz. Ezt talá­lod a Róma levél 10,9-10 verseiben is.

Figyeljétek meg a Róma 10,8 versét: „De mit mondunk? Közel hozzád a be­széd (az Ige), a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde [Igéje], amelyet mi hirdetünk.” Vedd észre, hogy a hit Igéjének a szádban is éppen úgy benne kell lennie, mint a szívedben ahhoz, hogy működésbe jöjjön. Ha csak a szíved­ben van, akkor nem hoz eredményt, de ha a szívedben és a szádban egyaránt benne van, akkor hála Istennek működni fog. „Szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” Ebben a tanulmányban tehát a helyes gondolkodásmódot, helyes hitet és a helyes megvallást szeretném tárgyalni.