Ruff Tibor - Mindennapi áldozat 7.

Josephus Flavius, a rabbinikus iratok, a holt-tengeri tekercsek és az Újszövetség egyhangúlag tanúságot tesznek arról, hogy – miközben a papság egy része valóban lelkiismeretesen és becsülettel igyekezett szolgálni – a főpap és környezete a végsőkig romlott és korrupt volt. Ekkoriban már mindenki tudta Izraelben, hogy immár majdnem kétszáz éve, a Makkabeusok szabadságharca utáni időktől fogva a főpapi méltóságot pénzért vagy politikai alkukért cserébe lehetett megvásárolni – ez nyílt titok volt az egész országban. Voltak olyan főpapok is, akik még olvasni sem tudtak, úgy kellett felolvasni nekik a Szentírást, jóllehet még a közemberek legnagyobb része is ismerte a betűket. A cádókita (szadduceus) származású főpapok vallási-politikai pártot is alapítottak, hogy hatalmukat megszilárdítsák. Köztudott volt, hogy a széles körben hódító görög kultúra iránti vonzalmuk eredményeképpen világnézetük és hitük eltorzult: nem hittek már a teljes Szentírás Istentől való származásában, csak a mózesi Törvényt fogadták el, de valószínűleg azt is csak színleg, mert segített a papi hatalmat fenntartani. Nem hittek abban sem, hogy a halottak fel fognak támadni, vagy hogy léteznek szellemi lények vagy angyalok – nagyon kacérkodtak viszont a lélekvándorlás görög tanításával. Uralkodásukat pedig a római hatalommal való korrupt politikai alkuk sorozata biztosította. A nép legfelső rétegei már elválaszthatatlan érdek-összefonódásba kerültek a megszálló hatalommal, és gondolkodásukat leginkább ez irányította – akár saját népükkel szemben is.

„Mióta megsokasodtak a kéjencek, megszűnt a Törvény tisztelete, és megrontották a bírósági eljárásokat is. Mióta a bíróság előtt megsokasodott a suttogók suttogása, akik a bírót igyekeznek befolyásolni, harag jött a világba, és a Sekina, Isten jelenléte eltávozott Izraeltől. Mióta megsokasodtak a személyválogatók, megnőtt a vesztegetések száma, a jogot elferdítették, és a társadalom egész vezető rétege bűzhödtté és egyre undorítóbbá vált. Mióta megsokasodtak azok, akik a rosszat jónak, a jót pedig rossznak mondják, az egész világ megtelt jajjal, mert a mi nemzedékünk csak a látszatra néz. Mióta megsokasodtak a felfuvalkodott szívűek, megsokasodtak Izraelben a pártok is, és két Tóra keletkezett: mióta megsokasodtak Hillél és Sammáj tanítványai, azóta megsokasodtak Izraelben a pártoskodások is, és két Tóra keletkezett. Mióta megsokasodtak azok a bírák, akik ajándékokat fogadnak el, az élet napjai csökkentek, és megszűnt a jó…” – panaszkodott a korabeli közállapotokról Jóhanán ben Zakkáj rabbi.

Ekkoriban már az is szokás volt mindezek miatt, hogy az engesztelés napján, amikor a főpapnak be kellett mennie a Szentek Szentjébe az áldozat vérével, a Szanhedrin mindig félrevonult előtte vele Avtinasz Termébe, és ott megeskették, hogy amikor a Szentek Szentjében egyedül lesz, ott nem fog saját és családja eretnek nézetei szerint beszélni és cselekedni, hanem csak azt mondja és teszi, amit a Szanhedrin helyesnek tart (22. kép). A főpap – a politikai nyomás alatt – ugyan kénytelen volt megesküdni erre, de számos Szanhedrin-tag így is megszaggatta ruháját afölötti gyászában, hogy Izraelben eretnekek a főpapok – immár annyi idő óta.

Sőt maguknak a cádókita főpa-poknak is egy része – a hűségesebbek – mindezek miatt már régebbi idő óta kivonult a templomi szolgálatból, olyannyira, hogy a lábukat sem tették be oda, mondván, hogy a hivatalban lévő főpapság súlyos korrupciója miatt Isten már nem vállal közösséget a Szentélyben zajló dolgokkal. Ők voltak azok, akik kivonultak a sivatagba, s a Holt-tenger partján, a társadalomtól elkülönülten, erejük végső megfeszítésével igyekeztek érvényt szerezni életükben a Törvénynek, miközben a jeruzsálemi uralkodó réteget nemes egyszerűséggel „gúnyolódóknak” nevezték, akiket a Szentírás szerint még meginteni, figyelmeztetni sem szabad. Értelmezésük szerint rájuk vonatkozik a próféta szava: „Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, akik uralkodtok e népen, amely Jeruzsálemben lakik. Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választottuk oltalmunkul, és csalásban rejtőztünk el! Ezért így szól az Úr Isten: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut…”(Ézs 28:14–16)

Bár a nép tudta, mi történik a főpapok környezetében, a holt-tengeri esszénusok teljes elkülönülését a Templomtól a legtöbben azért túlzásnak tartották. „A főpapok ugyan korruptak, de a Templom azért mégis Isten és az imádkozás háza” – ez volt az általános nézet.

Forrás: Új Exodus Magazin, 2004. december