Kisorsolták a szerepeket, majd az egyikük kiment, hogy megnézze, közeledik-e a napkelte. Egy pap megfigyelőként állt az egyik bástyán, azt kérdezték meg. Ha azt válaszolta: „Az egész kelet fénylik!”, akkor elmentek, hogy hozzanak egy bárányt a Juhok Terméből, az Udvar északnyugati sarkából. Az Edények Terméből is kihoztak közben közel száz darab ezüst- és aranyedényt, amelyek az áldozathoz kellettek. Az áldozatra szánt állatot újra átvizsgálták fáklyafénynél, hogy nincs-e benne valami hiba. Bár előző nap már ellenőrizték, de éjjel még érhette esetleg sérülés. Tartalékban más juhok is voltak a teremben. Ezután inni adtak neki egy aranypohárból, majd kivitték az Udvarba.
Akikre az a sors esett, hogy bemenjenek a Szenthelyre megtisztítani az illatáldozati aranyoltárt és rendbe hozni a hétágú arany mécstartót, az ehhez szükséges aranyedényekkel felmentek a Templom tizenkét lépcsőjén. Egy oldalsó kisajtón mentek be, majd belülről kinyitották a Szenthely hatalmas kapuját.
Akire az a sors esett, hogy ő vágja le a bárányt, nem tette ezt meg addig, amíg meg nem hallotta a nagy kapu kinyitásának hangját. Ez annyira nagyot döndült, hogy állítólag Jerikóban is hallani lehetett reggelente. Az a hír járta, hogy Jerikóban érezni lehetett az illatáldozat illatát is, sőt egy rabbi azt mondta: „Az apámnak volt néhány kecskéje a Holt-tenger túlsó partján, és azok tüsszögni szoktak az illatáldozat illatától.”
A pap, akit kiválasztottak, hogy levágja a mindennapi áldozatot, magával vitte azt a mészárszékre, azok kíséretében, akiket kiválasztottak arra, hogy a testrészeket tartsák majd. A mészárszék az oltártól északra volt, amint ezt a Törvény előírta. Mellette volt nyolc alacsony oszlop, tetejükön cédrusfa tömbökkel, amelyekbe vashorgok voltak rögzítve, mindegyiken három sor. Ezekre akasztották az állatokat, és nyúzták meg őket, márványasztalok fölött, amelyek az oszlopok között voltak. Az, akit kiválasztottak, hogy megtisztítsa a belső oltárt, bement az egyik aranyedénnyel, amelyet letett előtte, majd a hamut a tenyerébe kotorta, és beletette, belesöpörte a maradékot, otthagyta, és kiment.
Az, akit kiválasztottak, hogy megtisztítsa a mécstartót, bement, és ha a két nyugat felé eső fényt égve találta, a többiből eltakarította a hamut, ezt a kettőt pedig égve hagyta. Ha kialudva találta ezt a kettőt, eltisztította a hamujukat, és meggyújtotta őket azokról, amelyek még égtek, aztán eltakarította a többi hamuját. A mécstartó előtt volt egy kő, amelyen három lépcső volt, ezen állt a pap, amikor a lámpabeleket rendbe hozta. Az aranyedényt otthagyta a második lépcsőfokon, és kiment.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2004. december
