– Minden rendben?
– Rendben.
Akkor kijelölték azt, aki az ételáldozatot szokta sütni a reggeli egészen elégő áldozat mellé, és ő elkezdett dolgozni. Akire pedig a sors esett, hogy eltakarítsa a hamut az oltárról, felkészült. Figyelmeztették:
– Vigyázz, semmihez ne érj hozzá, amíg meg nem mostad kezedet és lábadat a réz víztartályból!
Megmutatták neki, hol vannak a szükséges eszközök. Ő elindult, nem vitt fáklyát, mert mindkét kezére szüksége volt, hanem az oltáron égő tűz fényénél dolgozott. Először felhúzta a föld alól egy lyukból egy csigasorral – melyet Ben Katin készített – a réz víztartályt, melyet azért süllyesztettek el éjszakára, nehogy a vizébe belehulljon valami tisztátalan, és ezáltal alkalmatlanná legyen. Megmosta kezét és lábát, majd fogta az ezüst parazsastálat, és felment a hatalmas fehér kőoltárra, amely tizenkétszer tizenkét méter alapterületű volt. Összelapátolta a hamut a közepére.
Mikor lejött az oltárról, rokonai futva jöttek megmosni kezüket és lábukat a réz víztartályból, aztán fogták a villákat és a lapátokat, felmentek az oltár tetejére, és elrendezték a parazsat, a tüzet.
Ami még nem égett el az esti áldozatból, a villákkal az oltár szélére tették, hogy majd visszahelyezhessék a tűzre, és az is elégjen a reggeli áldozattal együtt, ne maradjon meg belőle semmi. A hamut ők is az oltár közepén lévő rakásra dobálták, aminek a mennyisége néha elérte a százezer litert.
Aztán felvitték az új fahasábokat. Ezeket előtte ellenőrizték a Fa Termében, amely kint volt a Nők Udvarában, mert nem lehetett bennük féreg, hiszen az tisztátalan állatnak minősült, megszentségtelenítette volna az oltárt. Az átvizsgálás megkönnyítése érdekében már előzőleg megtisztították őket a kérgüktől, és simára gyalulták őket. A hasábok között réseket hagytak, amelyekben meggyújtották a rőzsét.
Innen kivettek néhány különösen jó fügefaágat, és ezekből egyikük rakott egy második, kisebb tüzet az illatáldozat számára közel az oltár délnyugati sarkához, annyi fát használva fel, amennyit elégnek ítélt meg ahhoz, hogy mintegy tíz liternyi parázs lehessen belőle. Az esti áldozatból megmaradt tagokat és a zsírdarabokat, amelyek nem égtek el az éjszaka, visszatették az elhelyezett fára.
Akkor felszították a két tüzet, lejöttek, és bementek a Faragott Kő Termébe. Ez is az Udvar kőfalán volt, az északkeleti saroknál. Itt gyülekeztek mindig a papok az imádkozásra, a sorsolásra, és itt ülésezett hétköznaponként napkeltétől napnyugtáig a Nagy Szanhedrin, a zsidó nép vallási, politikai, jogi életét irányító, hetvenegy fős tanácsa a főpap elnökletével.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2004. december
