A hitehagyott keresztények kedvenc fóruma az internet, ahol vehemensen agitálnak és érvelnek Isten népe és a Szentlélek munkája ellen. Mindent elkövetnek, hogy bibliai alapon álló gyülekezeteket destabilizáljanak, és kivonják az embereket Isten Igéjének tekintélye alól. Ez a tevékenység kimeríti a varázslás bűnének fogalmát. Péter azt állítja róluk, hogy „ régtől fogva szünet nélkül ítélet alatt állnak, nem pihen pusztulásuk ”. (2Pét 2:3, SZPA-ford.) Rájuk vonatkoznak a Péter apostol levelében, illetve a Júdás levelében található megjegyzések. E karizmatikus varázslók ítélete már régen megíratott: romboló tevékenységükkel saját pusztulásukat idézik elő.
Mindenki felelős azért a befolyásért, amit másokra gyakorol. A Bibliában az egyik legsúlyosabb bűn az Isten elleni harc (theomakhia). Ez egy nemtelen és diabolikus küzdelem, melynek célja, hogy összezúzza a hívők hitét Isten Igéjében.
Éva megkísértésekor is ez volt a Sátán taktikája: először a kételkedés magvait hintette el Éva szívében. Addig vagyunk sikeresek és kegyelem alatt, amíg Isten Igéjét megtartjuk. Sebezhetővé pedig akkor válunk az ellenség számára, ha a kinyilatkoztatott igazságoktól elfordulunk. Némely hívő azonban pszeudokeresztények befolyására szakad el a bibliai hittől, és kerül bajba.
A hittől való elszakításra irányuló bűnök súlyosságát igazolja Pál apostol konfliktusa Barjézussal Cipruson. A sziget helytartója, Sergius Paulus nyitott volt a Názáreti Jézus Krisztus evangéliumára, hogy azt elfogadja, és teljes szívéből megtérjen az élő Istenhez. De a környezetéhez tartozó Barjézus mindent elkövetett, hogy a római tisztségviselő újjászületését megakadályozza. Pál apostol ezt az embert „ördögfinek” nevezte, és átkot mondott rá.
Tehát senkinek sincs joga embertársait Istennel szembefordítani, vagy elidegeníteni Jézus Krisztustól. Aki erre adja a fejét, jó, ha tudomásul veszi, hogy a Bibliában már meg van írva az ítélete, és destruktív magatartásával a legnagyobb kárt saját magának okozza. Péter apostol 2. levelében ezekről az emberekről úgy is beszél, hogy jobb lett volna nekik, ha soha nem térnek meg, illetve nem kerülnek kapcsolatba igazi keresztényekkel: „ Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe. ” (2Pét 2:20—22)
Idézett levelében Péter arra is kitér, hogy Isten soha nem kegyelmezett meg azoknak, akik lázadást szítottak ellene. A bűnbeesett angyalokat láncra verte, Noé világát pedig özönvízzel árasztotta el. Különösen Noé korának állapotából vonhatunk le aktuális tanulságokat, mert Jézus Krisztus az eszkatológiai világ állapotát párhuzamba állította Noé idejével, továbbá az Ábrahám korabeli Szodoma és Gomora apokalipszisével. Mindkét időszakra jellemző volt, hogy az emberek fellázadtak az Isten által alapított házasság intézménye és annak igazságai ellen, új együttélési formákat kerestek, és a természetes élet rendjét természetellenessé változtatták. A normális élet lett utálatos, az abnormális, aberrált szexuális kapcsolatok pedig vonzó, divatos, követendő mintákká váltak. De Péter arra is felhívja a figyelmet, hogy az Istenbe vetett hitet és a természet rendjét őrző családok — mint Noé és családja, valamint Lót — megmenekültek az ítéletből.
Ezek a példák is figyelmeztetik mindazokat, akik uszító, rágalmazó emberként forgolódnak Isten népe körében. Ezekkel a belső kihívásokkal szemben is csak azok tudnak sikeresek lenni, akik állhatatosan megmaradnak az igazság szeretetében, és ellenállnak a romlást és bomlást előidézni akaró személyeknek és tevékenységeiknek. Péter apostol látását Júdás apostol levele is megerősíti, aki ezeket az embereket szennyfoltoknak, víztelen, szelektől hánytvetett fellegeknek, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fáknak nevezi, akik „ tengernek megvadult habjai, a maguk rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre ”. (Júd 13)
Az aposztázia és ébredés kora A thüateirai gyülekezetben is Jézabel szelleme által démonizált személyek fordították szembe a hívőket az élő Istennel. Hamis tanításokkal és próféciákkal negatív változásokat hoztak létre az egyháztagok benső állapotában. Szinte minden apostoli levél hangsúlyozza az ilyen és ehhez hasonló fenyegetettségekkel szemben a hit és a szellemi élet védelmét. Tehát nemcsak az okkultizmus alapján álló, illetve az Istentől kapott tekintélyükkel visszaélő varázslóknak kell ellenállni, hanem az olyan álkeresztényeknek is, akik nem tértek meg, vagy elszakadtak Isten Igéjétől, és rágalmakat, szidalmakat, hazug híreket terjesztenek a keresztények között.
Az aposztaták egy része csak az Úrtól akar elszakadni, de a keresztényektől nem. Sőt szeretnék rávenni a hívőket különböző manipulációkkal, negatív befolyásolásukkal, hogy aposztáziájukban kövessék őket. Ma Krisztus testében szinte mindenhol fellelhetők ezek az ellentmondások és zavarok.
Ez a nyílt háború a keresztények között az Egyesült Államokban végigkísérte az elnökválasztást, és annak eredményét is. Ma sokféle gyülekezet létezik, olyanok is, amelyek csak kulturális értelemben nevezhetők keresztényeknek, ahol elfogadják a melegházasságot, toleránsak a különböző vallások összekeverésével, sőt a gendermozgalom felé is nyitottságot tanúsítanak. Ugyanakkor számos dinamikusan növekedő evangéliumi közösség is van szinte a világ minden nemzetében, akik megalkuvás nélkül hirdetik az evangéliumot, és bátran képviselik, megvallják a hitüket. Ma már nemcsak Istent, de a gyülekezethez való tartozást is szabadon meg lehet választani, illetve változtatni. Aki nem hisz Isten Igéjében, ugyanakkor kereszténynek vallja magát, csatlakozhat olyan liberális és melegpárti gyülekezetekhez, amelyeket a világ ünnepel — és fordítva, a liberális gyülekezeteket is elhagyhatják azok, akik a teljes evangélium alapján akarnak keresztényekként élni.
A keresztény világ kezd kétpólusúvá, igaz és hamis egyházzá válni. Ez a gyülekezeteken belüli törésvonal először Thüateirában jött létre, a varázslás szellemének működése következtében. A mai keresztény világnak a thüateirai gyülekezeti jelenségek ezért is segítséget nyújtanak az Egyház jelenkori helyzetének értelmezéséhez. Ugyanis a kettészakadó kereszténység két pólusának jövője ellentétes módon fog alakulni. Az egyiket, a varázslás befolyása alá került aposztatákat Jézus Krisztus a Nagy Nyomorúságba veti; azokat a keresztényeket pedig, akik megmaradtak a kenetben, az Ige követésében, felemeli az Ő dicsőségébe. Ők vesznek részt a mennyei menyegzőn.
Ezért a mai keresztény világot egyszerre jellemzi az aposztázia és a megújulás. Várhatóan a jövőben is folytatódik a hitehagyás, elszakadnak Jézus Krisztustól és az igazi Egyháztól mindazok, akiket nem Isten ültetett be a Testbe, hanem különböző testi motívumokból keveredtek Isten népe közé, de mindig is jellemző volt rájuk, hogy jobban szerették az e világot, mint Istent, és sokkal fontosabb volt számukra önző érdekeik követése és a szekularizált emberek tetszése, mint az Isten ügyének szolgálata és az Isten tetszésére való életvitel kialakítása. Ezek az emberek a világtól a jövőben is kapnak majd elismerést, és ünnepelni fogják őket, amiért modernizálni akarják, a világhoz akarják igazítani az Egyházat.
Másrészt a jövőben folytatódni fog a keresztény megújulás, ébredés is, és az igazi keresztények betöltik Jézus Krisztus próféciáját: minden nemzetnek hirdettetni fog Isten országának evangéliuma, amit Isten olyan csodákkal és jelekkel fog megerősíteni, melyek következtében vallástalan társadalmi rétegekből sokan teljes szívükből megtérnek majd az Úrhoz, és áldásul lesznek Isten népe és nemzetük számára. Isten munkája nem fog megrekedni, mert Isten nem vonta vissza a kezét. Ezért az őszinte keresztények arra törekedjenek, hogy Isten Szellemének újabb látogatásából, felkenetéséből részesüljenek, hogy be tudják tölteni Isten dicsőségére elhívásukat és küldetésüket.
Az igazi hívőknek nem kell passzívan nézniük a keresztény világ kétpólusúvá alakulását. Akiket lehet, meg kell győzniük arról, hogy egyrészt mik az igazi Egyház ismérvei; másrészt meg kell világítani előttük a választás lehetőségeit, az igazi Egyház perspektíváját, illetve a hamis egyházhoz való tartozás következményeit. A Szentírásban több helyen is szerepel, hogy nagyon sokan hagyják ott Babilont, és telepszenek le Isten országában. Ezt a folyamatot igehirdetésekkel, bibliai üzenetekkel, bizonyságtevésekkel, közbenjáró imákkal és szellemi harccal Isten tökéletes akaratának megfelelően, pozitívan tudjuk befolyásolni.
De akik megátalkodottan harcolnak Isten ellen, azokat meg kell inteni Isten ide vonatkozó próféciáival. Isten gyűlöli a bűnt, a bűnöst pedig meg akarja menteni, mert ő nem örül a gonosztevő halálának, hanem azt akarja, hogy mindenki az üdvösség megismerésére jusson. Az ártó szándékú embereknek, amennyire lehet, meg kell akadályozni a rombolásra, pusztításra való lehetőségeiket.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december
