Ruff Tibor - Mindennapi áldozat 4.

Nem szokták a bárányt kikötni, hanem a lábait kötözték össze. A feje dél felé nézett, de a pofáját nyugat felé fordították, hogy a Szentek Szentje, Isten jelenléte felé nézzen, miközben levágják. Aki levágta, az is a Szentek Szentje felé nézett. Rátette a kezét, majd levágta, a másik pedig felfogta a vért, majd az oltárnak mind a négy oldalára öntött belőle, a maradékot pedig az oltár déli alapjánál öntötte ki, mivel ott volt két lyuk, amelyek egy csatornába vezettek, amin át a vér lefolyt a Kidron-patak felé a hegy belsején át. Erre főleg az ünnepek során volt szükség, hiszen egy peszahi napon akár százezer bárányt is levághattak itt, s ezeknek a vére elborította volna az egész Udvart. Ezért csinálták ezt a lefolyót.

Ezután a nyúzóoszlopoknál megnyúzták a bárányt, majd tagjaira vagdalták, ahogyan ezt Mózes Törvénye előírta, külön a fejét, a négy lábát, külön a lábszárait, külön a két oldalát, külön a belsőségeket. A csontját sohasem törték meg. A gyomrot nagyon alaposan kimosták a Mosóteremben, lábszárait is, míg a beleket legalább háromszor mosták ki márványasztalokon, melyek a nyúzóoszlopok mellett álltak. Az egyes testrészekre külön-külön ki voltak sorsolva a papok, s végül ezek mindannyian egy sorban álltak, kezükben a tagokkal, összesen hatan, és csatlakoztak hozzájuk azok hárman is, akik az ételáldozatokat és az italáldozatot tartották. Ők kilencen elindultak, és elhelyezték ezeket az oltár feljáróján, megsózták őket, majd lejöttek, és bementek a Faragott Kő Termébe, hogy imádkozzanak.

Itt közösen elmondtak egy áldást, majd az egész Tízparancsolatot, aztán a legfőbb zsidó imát (5Móz 6.):

„Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra…”

Azután megáldották a népet több áldással.

Egészen elégő áldozat

„…hímmel és éppel áldozzék. A gyülekezet sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé legyen az Úr előtt. És tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen őérette, hogy engesztelést szerezzen az ő számára. És ölje meg a tulkot az Úr előtt, az Áron fiai pedig, a papok, vigyék fel a vért, és hintsék a vért köröskörül az oltárra, amely a gyülekezet sátorának nyílásánál van. Azután vonja le az égőáldozat bőrét, azt pedig vagdalja el tagjaira. És az Áron pap fiai gerjesszenek tüzet az oltáron, és rakjanak fát a tűzre. Azután rakják az Áron fiai, a papok, a tagokat: a fejet és a kövérjét a fára, amely az oltáron lévő tűzön van. A belét pedig és lábszárait mossa meg vízben, és füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron egészen égőáldozatul. Ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak.” (3Móz 1:3–9)

A mennyei Templomban

„Ekkor megpillantottam egy bárányt a trónnál, középen, a négy élőlény és a presbiterek között állni – olyan, mintha leölték volna.” (Jel 5:6)

„Amikor az ötödik pecsétet feltörte, láttam az áldozati oltár alatt azoknak a lelkeit, akiket megöltek Isten Igéje és a tanúságtétel miatt, amelyhez ragaszkodtak. Ezek erős hangon kiáltoztak:

– Szent és igaz Uralkodó, meddig nem hozol még ítéletet, és meddig nem kéred még számon a vérünket a föld lakóin?!” (Jel 6:9–10)

Forrás: Új Exodus Magazin, 2004. december