A megváltás az Ószövetségben
A hármas áldás legfontosabb erőfeltétele e könyv legfőbb tárgya, Jézus Krisztus keresztje. Az előfeltétel így írható le: az ember bűnbe esett és fellázadt Isten ellen. Szelleme, lelke és a teste a Sátán fogságába került, de Jézus Krisztus kereszten ontott vérének érdeméért az ember megszabadult a bűn és a halál fogságából. A fenti előfeltétel tükrében a bűn következményeképpen megjelenő betegségnek is benne kell lennie a kereszt megváltó kegyelmében. Ha ez nem lenne benne a kereszt megváltó művében, akkor az csak egy bizonyos időre szólna, akármennyire is irgalommal és könyörületességgel volt tele Jézus gyógyító szolgálata. Ugyanis az Isten és ember között kötött Új Szövetség végső érvényét csak a kereszt adja. Bizonyos-e az, hogy a betegségből való megváltás a kereszt által része volt Isten üdvösségének, amely már elő volt készítve a világ alapjainak felvettetése előtt? Ha igaz az, hogy a betegségből való gyógyulás fontos szerepet játszik Isten örökkévaló üdvtervében, akkor be kell mutatnunk azt, hogy erről a gyógyulásról már prófétáltak Isten szent emberei az Ószövetségben. Az Ószövetség ugyanis az Újszövetség előképe. Nézzük meg azt, hogyan jelenik meg a betegségből való megváltás az Ószövetség jelképeiben.
A húsvéti bárány, az egyik legfontosabb előkép, amely rávilágít arra a tényre, hogy a betegségből való szabadulás is benne van Krisztus golgotai áldozatában. A húsvéti bárány Jézus Krisztust jelképezi. A húsvéti bárány vérét az ajtófélfákra kenték fel, hogy így megmeneküljenek a halál angyalának csapásától. Ez a történet azt mutatja, hogy Jézus Krisztus vére megvéd minket az ítélet haragjától. De mit jelent a bárány húsa?
2Mózes 12,46 és 4Mózes 9,12 azt mondja, hogy Izrael fiainak még azon az éjszaka meg kellett enni a bárány húsát és nem hagyhattak semmit reggelig. A bárány csontjait azonban nem törhették meg. A biblia összekapcsolja Isten keresztre feszített Fia testét a páskabárány húsával. Emlékezzünk arra, hogy a római katonák a másik két kereszten függő lator lábszárát megtörték, mert ők még nem haltak meg, viszont Jézus lábszárait nem törték meg, mert Ő már halott volt (János 19,32-33)
„Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban." (2Mózes 12,46) "Ne hagyjanak meg abból semmit reggelig, és annak csontját meg ne törjék; a páskhának minden rendtartása szerint készítsék el azt." (4Mózes 9,12)
"Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az Ő csontja meg ne törettessék, hogy beteljesedjék az írás: csontja ne töressék meg." (János 19,36)
A húsvéti bárány teste egészséget és erőt adott Izrael gyermekeinek, akik egy hosszú út előtt álltak. Hasonlóképpen Jézus is ellátott bennünket azzal az erővel, hogy meggyógyuljunk, és az Ő ereje elkísérjen bennünket életutunkon egészen addig, amíg vissza nem tér az Ő népéért. Ézsaiás próféta így jegyezte le a Szent Szellem Szavát: "És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg." (Ézsaiás 53,5)
Péter apostol is bátran bizonyságot tett a Szent Szellem ihletésére. „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg." (lPéter 2,24) A húsvéti bárány ünnepe az Ószövetségben a maga jelképeiben utal az engesztelés kegyelmére, amely megszabadított minket betegségeinkből - ezek azok a sebek amelyek Jézus hátán keletkeztek.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
