"Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.[olyanok, amilyeneknek lennünk kell, elfogadottak, a megfelelő kapcsolatban Vele, az Ő jósága által]."
II. Korinthus 5:21
Isten a megfelelő módon lát bennünket, mert Ő így akar minket látni. Az Efézus 1:4-5 azt mondja,
"Aszerint, amint [az Ő szeretetében] magának kiválasztott minket [saját magának] Ő benne [Krisztusban] a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek [felszenteltek és elválasztottak] és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által, Eleve elhatározván [elrendelve, szeretetben eltervezve], hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint [mert örömét lelte benne és ez volt az Ő kedves akarata]." Efézus 1:4-5
Amikor erről a témáról tanítok, mindig eszembe jut a férjem és a fiam közötti kapcsolat. A legidősebb fiam, David, még az első házasságomból született. Tizennyolc évesen mentem férjhez. Gyermekkoromban az apám szexuálisan zaklatott, és a tizenkilenc éves férjem nem sokat tudott javítani rajtam. Sima-beszédű, mindenkiből hasznot húzó típusú fickó volt. Bizonytalannak éreztem magam, és kétségbeesetten vágytam igazi szeretetre. Ő azt mondta, szeret, és mivel attól féltem, senki sem akar majd engem, megragadtam az alkalmat, és gyorsan férjhez mentem hozzá, bár legbelül éreztem, nem fog működni a házasság. Az én ifjú férjem hűtlen volt, és nagyon sokszor volt munka nélkül. Öt év elutasítottság és egyéb érzelmi fájdalmak után elváltam tőle. Ebből a házasságból egy fiam született, akit a testvérem után David-nek neveztem el. Amikor a fiam kilenc hónapos volt, megismerkedtem Dave Meyer-rel, aki már több mint harminc éve a férjem.
Dave örökbe fogadta David-et. Dave már azelőtt szerette és elfogadta David-et, mielőtt David még elfogadta volna őt, amikor még semmiféle kapcsolat sem volt köztük, a fiam azt sem tudta, kicsoda Dave. Dave nagyon rövid ideig udvarolt nekem. Körülbelül az ötödik randevúnkon megkérte a kezemet. Újjászületett, Szent Szellemmel betöltekezett keresztény volt, aki feleségért imádkozott. Azt kérte Istentől, mutasson neki valakit, akinek segítségre van szüksége. Az imái meghallgatásra találtak, amikor találkoztunk. Isten Szelleme vezette ebben a kapcsolatban. Azt mondja, már a megismerkedésünk estéjén tudta, hogy én leszek a felesége. Szereti a kihívásokat, és azonnal tudta, hogy én az leszek.
Azon az estén, amikor Dave megkérdezte, feleségül megyek-e hozzá, megkérdeztem, mi lesz a fiammal. Nem tudtam, hogyan érez David iránt. Dave válasza abszolút egyértelmű volt, és nagyon jól mutatja Isten érzéseit velünk kapcsolatban. Dave ennyit válaszolt: „Bár nem ismerem a fiadat, szeretem, mert téged szeretlek, és szeretek mindent, ami hozzád tartozik”.
Ugyanígy lépünk be az Istennel való szeretetteljes kapcsolatba is, mivel az Ő jóságánál fogva elfogad minket, nem azért, mert mi jók vagyunk. Elfogadta Krisztust, és a kereszten végzett helyettesítő munkáját, és elfogad minket is, mert hívőként Krisztusban vagyunk.
Következzen most egy rövid lista azokról a dolgokról, amelyeket már megszereztünk azért, mert „Krisztusban vagyunk”:
"Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak (a Messiásnak) Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban." Efézus 1:3.
"Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben."
Efézus 1:6.
"Akiben van a mi váltságunk (felmentésünk, üdvösségünk) az Ő vére által, a bűnöknek ´(hibáink, vétkeink) bocsánata (megbocsátás) az Ő kegyelmének gazdagsága szerint." Efézus 1:7.
"Ő benne, akiben vettük is az [Istentől való] örökséget (részt), eleve elrendeltetvén annak eleve-elvégezése szerint, aki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik." Efézus 1:11.
"Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével." Efézus 1:13.
"Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, kegyelemből tartattatok meg (amelyet nem érdemeltünk meg)." Efézus 2:5.
"Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek [távollévők és közeliek] egy Lélekben az Atyához.[azért, hogy közeledhessünk Hozzá]." Efézus 2:18.
"Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által." Efézus 2:22.
"Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással." Kolosse 2:7.
"És ti Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak." Kolosse 2:10
Ez csupán pár igerész volt, a Szentírás tele van ilyen utalásokkal. Meg vagyok győződve arról, hogy ezekből is látjátok, mennyire fontos megérteni a különbséget aközött, hogy „Jézusban vagyunk” és aközött, hogy azért teszünk valamit, hogy azzal elnyerjük az Isten tetszését.
Igazából ez teljességgel lehetetlen, cselekedetekkel nem érhetjük el az Atya jóindulatát. Jóindulatot valaki pusztán kedvességből tanúsít irántunk, nem azért, mert megérdemeljük.
Fordította: Berényi Irén
