A kereszténység és az egyház rombolásának egyik leghatékonyabb fegyvere a kulturális varázslás. Ezen azt értjük, hogy vonzó, az emberek fantáziájára nagy befolyást gyakorló kulturális termékekkel igyekeznek szétforgácsolni a keresztény értékrendet.
Az elmúlt években különösen Hollywood ontotta azokat az ál-bibliai filmeket, amelyek egyértelmű célja a Biblia meghamisítása, a bibliai hősök lejáratása (például a Noéfilm). Az elragadtatásról szóló próféciákat is igyekeztek gúny és nevetség tárgyává tenni. Számos olyan film és könyv került a piacra, amelyek okkultizmussal, ezen belül mágiával foglalkozó személyeket állítottak be pozitívan; és egyre több olyan alkotást is láthattak a nézők, ahol a meleg szereplők voltak a pozitív hősök. Ezek mind a tradicionális erkölcsi világkép megváltoztatását célozzák.
A sci-fi különböző új, mesterséges mítoszai is a Biblia világképével állnak szemben, de ezek olyan fikciók, amelyek csak az emberi fantázia termékei. A bibliai démonológia alapján a képzelődés, ha elszakad a konkrét létezőktől, dolgoktól, megnyithatja az embert a démonizálódás előtt. Az ember személyiségére nincs pozitív hatással a képzelet mesterséges mítoszokkal történő felszabadítása. Az egészséges képzelet a valóság keretein belül működik kreatívan. Ha irreális világba lépsz ki, abból károk származhatnak, személyiségromboló hatása is lehet. A Bibliában rengeteg olyan óvintézkedést találhatunk — akár a Tórában, de az Újszövetségben is —, amelyek célja, hogy az emberre káros gonosz szellemekkel szemben védelmet nyújtson, amikor valaki a természetes szintről kilép a természetfölötti világba. A varázslás befolyását erősítheti a mesterséges mitológiák által ösztönzött képzelődés. A szülőknek figyelniük kell arra, hogy gyermekeik milyen kulturális terméket fogyasztanak, és azok milyen hatással vannak személyiségük alakulására, fejlődésére.
Babilon titka
A varázslás egy másik típusa a Szentírásban, amikor valaki Istentől kapott tisztségét, tekintélyét vagy szellemi hatalmát Isten munkája, illetve Isten népe ellen használja. Az Ószövetségben Bálámot és Sault lehet ide sorolni, az Újszövetségben pedig a thüateirai gyülekezet Jézabel szellemének magát alávető része vagy a Jelenések 17. fejezetében a „ fenevadon ülő parázna asszony” képe tartozik ide.
Bálámot Bálák, Moáb királya bérelte fel, hogy az exodus népét, Izraelt átkozza meg, és ezáltal fossza meg erejétől. Isten azonban természetfölötti módon beavatkozva megakadályozta a próféta esztelenségét. Átok helyett áldás kimondására késztette Isten Szelleme a pénzszerető prófétát. Később azonban Bálám olyan tanácsot adott Moáb királyának, hogy válasszon ki csinos, vonzó, fiatal moábita nőket, akik meghívják Izrael fiait istenük (Baál-Peór) tiszteletére, majd az azt követő „szeretetvendégségre”. Ez az „ökumenizmus” aztán Isten nagy haragját fölkeltő szexuális erkölcstelenségbe torkollott, minek következtében huszonnégyezer izraeli veszítette életét. Bálám eredetileg Isten embere volt, de a pénz szeretete miatt Izrael ellenségének, Moáb királyának oldalára állt, és Izrael nemzeti érdekeivel szemben lépett fel. Így Isten prófétájából azért lett varázsló, mert szellemi erejét és ismeretét Isten népének rombolására használta. Bálám varázslásának első eszköze az átok volt. Ez gyakori formája a varázslásnak: ilyenkor szellemi tekintéllyel rendelkező emberek önkényesen átkot mondanak testvéreikre vagy embertársaikra. Nagyon fontos, hogy minden szellemi ember ezen a területen figyelembe vegye Isten kijelentését: „Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz? ”. (4Móz 23:8)
A bálámi átok egy másik formája a vörös mágia: okkultizmussal, bálványimádással idézett elő szexuális erkölcsi romlást Izraelben. Napjainkban a varázslásnak ez a formája is terjedőben van, a Szentírás szerint a hamis vallás és a szexuális erkölcstelenség gyakran összefügg egymással.
Saul, Izrael királya is a varázslás bűnébe esett. Őt Isten hívta el, hogy legyen Izrael királya, felkente Szent Szellemmel, és uralmának első szakaszában nagyon sikeres vezetőnek bizonyult. De Isten Igéjének való engedetlensége miatt az Úr elvetette mint királyt, és helyére Dávidot hívta el. Saul azonban soha nem tudta elfogadni az isteni döntést, és uralkodása, élete hátralevő részét Dávid üldözése töltötte ki, és végül egy jövendőmondó asszonynál, Endórban fejezte be földi pályafutását. Saul király varázslása arra példa, hogy az engedetlen keresztények varázslás bűnébe eshetnek, amikor az Úr által elhívott és fölkent embereket üldözik, szolgálatukat rombolják, és igyekeznek személyüket minél sötétebb és visszataszítóbb színekben feltüntetni.
A Jelenések könyvében szereplő parázna asszony, akit parázna egyháznak is neveznek, egy olyan világméretű vallási és gazdasági rendszert jelképez, amelynek az erejét a varázslás adja. A „parázna” kifejezést a Szentírás használja a szövetségi igéktől elszakadt, bálványimádó Izraelre is, valamint a Názáreti Jézus Krisztustól elszakadt, bálványimádás bűnébe keveredett, világi hatalommal szimbiózisba kerülő egyházra is. Ez a vallás evilági. Hiányzik belőle Isten jelenléte, de különböző kulturális és anyagi gazdagságai miatt nagy befolyást gyakorol a tömegekre a próféciák szerint, valamint az igazi hívők üldözőjeként is ábrázolja a Szentlélek. Igéző ereje a varázslásból származik. Rabul ejti az embereket, és elorozza a föld javait is. A bibliai kijelentés szerint, aki mellette áll, szinte mindenki meggazdagszik — tehát egy olyan vallási és világi nagyhatalomról van szó, ahol az uralkodó osztály mesés gazdagságra tesz szert. Befolyását és gazdagságát egyaránt varázslás által szerzi meg, és végül Isten ítélete zúdul rá még az antikrisztusi világrendszer bukása előtt.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december
