2017. augusztus 17., csütörtök

Németh Sándor - Jézabel szelleme 14.

Vízválasztó ügyek

Különösen az elmúlt másfél évben történtek a világban és hazánkban olyan vízválasztónak is minősíthető ügyek, események — például az iszlám európai inváziója, az ezzel kapcsolatos népszavazás, kerítésépítés a magyar határon, az amerikai elnökválasztás vagy a Brexit —, amelyek meg - ítélésével kapcsolatosan szenvedélyes vitákra, sőt gyűlölködésekre is sor került keresztény és keresztény között.

Az egyik kihívás előttünk, hogy a hívők jövőjét is befolyásoló világi eseményeket megtanuljuk helyesen, Isten Igéje alapján és prófétai perspektívából értelmezni, s az ezekkel kapcsolatos helyes magatartást és viszonyulást kialakítani. A világ állapotát figyelembe véve senki nem gondolhatja, hogy ilyen vízválasztó jellegű ügyek, jelenségek ne jönnének létre a jövőben, sőt nagy valószínűséggel még több, ezekhez hasonló várható, és a fentieknél még nagyobb horderejű kihívások elé is kerülhetünk.

Ezért is nagyon fontos, hogy az igazi Egyház a Szentlélek vezetését követve betöltse prófétai szerepét a világban, mint Pál apostol, aki — amikor rabként szállították Róma felé a katonák — figyelmeztette a hajó parancsnokát, hogy veszélyes lesz a hajózás. Ezt illetően nagyon fontos lenne, hogy a keresztények konszenzusra jussanak, és ne köve teljenek némelyek apolitikus magatartást az igazi Egyháztól; mások pedig ne szidalmazzák az igazi Egyházat, amiért nem hajlandó a világ követelményeinek alárendelni magát. Az Istent őszintén szeretők számára a legfontosabb, hogy Isten szent ügye haladjon előre. A jelentéktelen ügyek és kérdések kapcsán való viták vagy szóharcok nem erősítik a keresztényeket abban, hogy e rendkívül nehéz időszakban helytálljanak.

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy kikért vagyunk közvetlenül felelősek Isten előtt, és nem szabad ez alól hamis felelősségvállalásba menekülni olyan emberekért, akikért másokat ruházott fel Isten felelősséggel. Nem az Egyház a világ megváltója — hanem az Egyház a világ sója és világossága. Ahogy Pál apostol mondja a Thesszalonikaiakhoz írt 2. levelében: „ Működik ugyan már a törvényszegés [törvénytelenség] titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. ” (2Thess 2:7) A világ veszélyes lejtőn halad, de még rendelkezik fékrendszerrel, amely lassítja, hátráltatja a gonoszság beteljesedését és egy új totalitárius világrendszer létrejöttét a földön.

A keresztények kemény időszakot hagytak maguk mögött. Az új kulturális forradalom agresszív pressziója alatt éltek. A világ számos helyén fizikai üldözést szenvedtek el, százezrek veszítették el otthonukat, hazájukat. A melegházasságnak, abortuszliberalizációnak ellenálló amerikai keresztények is sok sérelmet szenvedtek el az elmúlt években. De épp az amerikai választás eredménye bizonyította, hogy az Egyesült Államokban is működőképes még a kereszténység mint a gonosz térhódításával szembeni fékrendszer.

Egyelőre nyitott kérdés, hogy a kegyelem idejének meghosszabbodását hogyan sikerül a megújulásra, az Egyház növekedésére felhasználni. A gyülekezetek belső viszonyait konszolidálni kell, és helyre kell állítani az igei egységet a helyi gyülekezetekben és Krisztus egész testében ahhoz, hogy a következő évek ne csak a keresztény szolgálat szempontjából, hanem a kereszténységet védelmező politika számára is sikeresek lehessenek. Ez minden keresztény alapérdeke. Némelyek tagadják, hogy a kereszténységnek politikai védelemre van szüksége, és durván rágalmazzák azokat, akik az elmúlt időben azért vállaltak politikai aktivitást a keresztény kultúrát és hitigazságokat védelmező politikusok mellett, hogy lassítsák a világkormány/ világközösség létrejöttét, amelynek kialakításában bizonyos vallások, mint például az iszlám, az elmúlt években hatalmi támogatást kaptak a nyugati országok vezetésétől, miközben a keresztényeket negatívan diszkriminálták.

A nyugati országokban megszűnt a semleges állami modell - az elmúlt évek eseményeiből ezt értették meg a keresztények. És azt is felismerték, hogy a legtöbb nyugati ország kormánya nem a keresztény kultúra mellett áll, hanem az azt elpusztítani akaró muszlim vallást részesíti előnyben. Ez a politika szemmel láthatóan csak ideiglenesen veszítette el most erejét, de várhatóan újra világhatalmi dominanciára jut bizonyos idő múlva, aminek következményeiről most jobb nem beszélni. Figyeljünk arra, amit Pál is idézett a zsoltárostól: „ Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában. ” (Zsid 3:7-8)

Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december