A füstölőedény földre dobása
„Amikor pedig feltörte a hetedik pecsétet, csend lett az égben úgy félórára. Ekkor láttam, hogy a hét angyal, aki az Isten előtt áll, hét kürtöt kapott. Jött egy másik angyal is, és megállt az áldozati oltárnál. Arany füstölőedény volt nála, és sok illatos füstölőszert kapott, hogy hozzátegye majd azt az összes szent imáihoz az arany áldozati oltárnál, amely a trón előtt áll. Az illatszerek füstje felszállt az angyal kezéből a szentek imáival Isten színe előtt. Az angyal pedig fogta a füstölőedényt, megtöltötte az áldozati oltár tüzéből, és ledobta a Földre. Ekkor mennydörgések, zengések, villámok és földrengés keletkezett. A hét angyal pedig, akinél a hét kürt volt, felkészült a kürtölésre.” (Jel 8:1–6)
Aztán az, akinél a parazsastál volt, csinált egy kupacot a parázsból az aranyoltáron, szétterítette, majd leborult, és kiment. Az, aki az illatáldozatot bemutatta, ekkor egyedül maradt a Szenthelyen az edénykéből a tenyerébe szórt füstölőszerrel. A felügyelő így szólt neki:
– Égesd el a füstölőszert!
Ekkor mindenki elhagyta a Templomot, még az Udvart is. Az Izraeliták Udvarában és szerte a Templomtéren elkezdődött az ima. Ő a tenyeréből az aranyoltáron lévő parázsra szórta a füstölőszert, majd leborult, azután kiment.
Általában ekkor érkezett meg a főpap – hacsak nem igényelte, hogy ő mutathassa be az áldozatot. Mivel általában idős ember volt, hárman támogatták: bementek a Szenthelyre, segítettek neki felállni, miután leborult – aztán ők is leborultak, majd kimentek.
Aztán az, akinél a parazsastál volt, csinált egy kupacot a parázsból az aranyoltáron, szétterítette, majd leborult, és kiment. Az, aki az illatáldozatot bemutatta, ekkor egyedül maradt a Szenthelyen az edénykéből a tenyerébe szórt füstölőszerrel. A felügyelő így szólt neki:
– Égesd el a füstölőszert!
Ekkor mindenki elhagyta a Templomot, még az Udvart is. Az Izraeliták Udvarában és szerte a Templomtéren elkezdődött az ima. Ő a tenyeréből az aranyoltáron lévő parázsra szórta a füstölőszert, majd leborult, azután kiment.
Általában ekkor érkezett meg a főpap – hacsak nem igényelte, hogy ő mutathassa be az áldozatot. Mivel általában idős ember volt, hárman támogatták: bementek a Szenthelyre, segítettek neki felállni, miután leborult – aztán ők is leborultak, majd kimentek.
Egy reggeli illatáldozat, amely valóban gyarapodást hozott
„Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy Zakariás nevű, Abija rendjéhez tartozó pap, és felesége, az Áron leányai közül származó Erzsébet. Mindketten igazak voltak Isten szemében, és feddhetetlenül éltek, betartva az Úr valamennyi parancsát és rendeletét. Mégsem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, s már mindketten igencsak hajlott korúak voltak.
Történt egyszer, hogy mikor rendjének beosztása szerint Zakariás végezte az Isten előtti papi szolgálatot, a papság között szokásos sorshúzáson rá esett a sor, hogy bemenjen az Úr Templomába, és bemutassa az illatáldozatot. Eközben, az illatáldozat ideje alatt, az egész nép odakint imádkozott. Ekkor megjelent neki az Úr angyala az illatáldozati oltár jobb oldalán állva. Zakariás összezavarodott a látványtól, és félelem szállta meg. Az Úr angyala azonban így szólt hozzá:
– Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált, és feleséged, Erzsébet, fiút szül majd neked, akit Jánosnak fogsz nevezni! Örömödre lesz, ujjongani fogsz, és sokan fognak örülni születésének! Mert nagy lesz ő az Úr szemében, »se bort, se részegítő italt nem iszik«, már anyja méhében megtelik Szent Szellemmel, és Izrael fiai közül sokakat visszatérít az Úrhoz, Istenükhöz. Az Ő színe előtt fog járni Illés szellemével és erejével, hogy »az apák szívét a gyermekekhez fordítsa«, és az engedetleneket az igazak gondolkodásmódjára vezesse, hogy felkészített népet állítson az Úr elé.
Erre Zakariás így szólt az angyalhoz:
– Honnan lehetek én bizonyos efelől? Hiszen vén vagyok már, és a feleségem is idős!
– Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt állok – válaszolta neki az angyal –, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt elmondjam neked: lám megnémulsz, és nem tudsz megszólalni addig a napig, amíg ez meg nem történik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében!
Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy miért időzik annyit a Templomban. Mikor pedig végre kijött, nem tudott hozzájuk szólni – ebből rájöttek, hogy a Templomban látomást látott –, hanem mutogatott nekik, és néma maradt. Majd miután szolgálatának napjai leteltek, hazament. Ezt követően fogant meg felesége, Erzsébet…” (Lk 1:5–24)
„Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy Zakariás nevű, Abija rendjéhez tartozó pap, és felesége, az Áron leányai közül származó Erzsébet. Mindketten igazak voltak Isten szemében, és feddhetetlenül éltek, betartva az Úr valamennyi parancsát és rendeletét. Mégsem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, s már mindketten igencsak hajlott korúak voltak.
Történt egyszer, hogy mikor rendjének beosztása szerint Zakariás végezte az Isten előtti papi szolgálatot, a papság között szokásos sorshúzáson rá esett a sor, hogy bemenjen az Úr Templomába, és bemutassa az illatáldozatot. Eközben, az illatáldozat ideje alatt, az egész nép odakint imádkozott. Ekkor megjelent neki az Úr angyala az illatáldozati oltár jobb oldalán állva. Zakariás összezavarodott a látványtól, és félelem szállta meg. Az Úr angyala azonban így szólt hozzá:
– Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált, és feleséged, Erzsébet, fiút szül majd neked, akit Jánosnak fogsz nevezni! Örömödre lesz, ujjongani fogsz, és sokan fognak örülni születésének! Mert nagy lesz ő az Úr szemében, »se bort, se részegítő italt nem iszik«, már anyja méhében megtelik Szent Szellemmel, és Izrael fiai közül sokakat visszatérít az Úrhoz, Istenükhöz. Az Ő színe előtt fog járni Illés szellemével és erejével, hogy »az apák szívét a gyermekekhez fordítsa«, és az engedetleneket az igazak gondolkodásmódjára vezesse, hogy felkészített népet állítson az Úr elé.
Erre Zakariás így szólt az angyalhoz:
– Honnan lehetek én bizonyos efelől? Hiszen vén vagyok már, és a feleségem is idős!
– Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt állok – válaszolta neki az angyal –, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt elmondjam neked: lám megnémulsz, és nem tudsz megszólalni addig a napig, amíg ez meg nem történik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében!
Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy miért időzik annyit a Templomban. Mikor pedig végre kijött, nem tudott hozzájuk szólni – ebből rájöttek, hogy a Templomban látomást látott –, hanem mutogatott nekik, és néma maradt. Majd miután szolgálatának napjai leteltek, hazament. Ezt követően fogant meg felesége, Erzsébet…” (Lk 1:5–24)
Forrás: Új Exodus Magazin, 2004. december
