2017. augusztus 28., hétfő

Derek Prince - A Nélkülözhetetlen Szó 3.

Az Efézusiaknak írt levél 6:17-ben Pál az mondja: „És vegyétek fel a Szellem kardját is, ami az Isten beszéde.” Két szót alkalmaz a görög a ’szó’ kifejezésre: az egyik a logosz, a másik a réma. A logosz a teljes, örökkévaló szava Istennek. A réma Isten kimondott szava. Ez utóbbit használja az Efézus 6:17: „vegyétek fel a Szellem kardját, ami Isten igéje [rémája, kimondott szava]” Amikor a Sátánnal küzdesz, Isten kimondott beszédével kell ütköztetned!

A Biblia nem fog védelmet adni, ha csak a könyvespolcodon tartod, és akkor sem, ha az éjjeliszekrényeden van. Kizárólag akkor működik, amikor idézed. A szádban kell tartanod, és magadnak is ki kell mondanod. Ekkor válik éles karddá, amitől az ördög megfutamodik. Egyszerűen sosincs válasza rá!

Nézzük meg, mit mond Jézus Isten írott igéjének hatalmáról, amikor az általunk Ószövetségnek hívott szövetségről beszél:

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” (Mt 5:17-18)

A ’jóta’ szó a modern héberben a ’jod’ hangzónak felel meg, ami az ábécéjük legkisebb betűje. A ’pontocska’ egy apró vessző, amit a betűre tesznek, hogy megkülönböztessék egy hasonló betűtől. Ezek a legapróbb írásjelek az írott héber szövegben, és Jézus azt mondja, közülük egy sem fog eltűnni. Nem Isten kimondott szaváról beszél itt, mert a ’jóta’ és a ’pontocska’ kizárólag az írott szövegben alkalmazható. Tehát Jézus teljes mértékben elismerte Isten igéjének írott formáját.

Egy kicsivel később, egész közel szolgálatának végéhez, Jézus korának liberálisaival, a szadduceusokkal vitázott, akik nem fogadták el a teljes írás hitelességét. Kizárólag az első öt könyvet, a Tórát fogadták el. Vitatták a halottak feltámadásának tanítását, és egy okos kérdéssel fordultak Jézushoz, aki így felelt nekik:

„A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott néktek, így szólván: Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.” (Mt 22:31-32)

Figyeld meg, hogyan alkalmazta Jézus az írást. Ezeket a szavakat Mózes írta le ezernégyszáz évvel korábban. Az Úr közvetlenül mondta Mózesnek egy akkori helyzetben. De Jézus nem egy olyan mondatról beszélt nekik, amit Mózes hallott ezernégyszáz évvel azelőtt. Azt mondta: „nem olvastátok-e, amit az Isten mondott NEKTEK?” Az írás sosem veszíti el aktualitását. Sosem csupán az emberi értelem feljegyzése az írás, hanem Isten ihlette. És még ha háromezer évvel ezelőtt írták is le, mégis Isten szava HOZZÁD, ma. Ezt jelenti az Írás tekintélye, ahogyan Jézus értette.

Az Újszövetség tekintélye

Az Újszövetség mögötti tekintély ugyanaz, mint az Ószövetség mögötti. Nézzük meg Jézust, tanítványaival! Kezdte felkészíteni őket arra a tényre, hogy elmegy tőlük.

„Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék. Ama vigasztaló pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” (Jn 14:25-26)

Az apostolok írásai mögött a Szent Szellem a tekintély. Jézus azt mondta Róla, két dolgot fog tenni: „mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” Tehát az evangéliumok feljegyzése nem az emberi emlékezeten múlott, hanem a Szent Szellem igazsága jelent meg benne.

Mellékesen hadd jegyezzem meg, hogy Jézus nem törődött a nyelvtani szabályokkal, amikor hangsúlyozta, hogy a Szent Szellem nem „valami”, hanem „valaki”. A görög nyelv szabályai szerint tárgyként kellett volna rá hivatkoznia, de nem így tett, hanem alanyként beszélt Róla. Életbevágóan fontos, hogy megértsd: a Szent Szellem nem valami, hanem „Valaki”, egy személy, akivel úgy kell összekapcsolódnod, mint egy személlyel.

János evangéliuma 16. részében Jézus egy másik, nagyon fontos jellemvonását emeli ki a Szent Szellemnek:

„De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” (Jn 16:13-14)

A Szent Szellem mindig Jézust dicsőíti. Ha volt már olyan szellemi tapasztalatod, ami nem dicsőítette Jézust, ellenben embernek vagy valami másnak tulajdonított dicsőséget, biztos lehetsz benne, hogy az nem a Szent Szellem volt. A Szent Szellem legfőbb szolgálata, hogy Jézust kijelentse és dicsőítse. A Biblia azt mondja, meg kell ítélnünk a szellemeket, és azt, hogy valami a Szent Szellemtől származik-e, megítélhetjük arról, Jézust dicsőíti-e. Ha nem teszi – pedig nagyon jól hangzik, vagy nagyon szellemi, vagy akár messze hangzóan és hangosan szól – akkor nem a Szent Szellemtől van, mert a Szent Szellem senki mást nem dicsőít, csak Jézust. Ebben nagyon lelkiismeretes vagyok magammal szemben. Folyamatosan felteszem magamnak a kérdést, ezzel ellenőrzöm magam: „Vajon Jézusnak adom a dicsőséget, vagy arról próbálom meggyőzni az embereket, hogy Derek Prince valaki fontos ember?” Derek Prince csupán egy Isten kegyelméből megváltott ember.

Következő levelemben feltárjuk majd Isten beszédének további jellemzőjét. Segítségedre lesz, hogy felfedezd figyelemreméltó erejét és hatását, amit életedre gyakorol.

Fordította: Marton Katalin