A varázslás harmadik típusának szimbóluma Jézabel. A történelmi Jézabel Szidon királyának leánya volt, akit Akháb, Izrael királya vett feleségül. A királyné azonban nem tért meg Izrael Istenéhez, sőt életműve legfontosabb céljának tekintette, hogy Izraelt elszakítsa a mózesi szövetségtől, és idegen istenek kultuszába vezesse be: Baál és Asera imádásába. Üldözte a prófétákat, és mindent elkövetett, hogy Illés törekvése Izrael visszatérítésére a Tórához kudarcot valljon. Szidon királyának lánya arról is hírhedt volt, hogy lábbal taposta Isten törvényét, koncepciós pert indított, hogy kivégeztesse Nábótot, és meg akarta változtatni az Isten által meghatározott földtulajdonlási rendszert. Gyenge jellemű férjén, Akhábon is uralkodott, és manipulációinak eredményeképpen a király maga is kiváltotta Isten haragját gonoszságaival. A Biblia szerint Akháb gondolkodását is eltorzította, aki Illés prófétában emiatt a nemzet ellenségét vélte látni.
Jézabel az „ötödik hadosztály” szerepét töltötte be Izraelben a maga idejében: Isten népét belső ellenségként rontotta meg, széjjelzúzta bennük az értékítéletre, az igazság azonosítására való képességet. Jézabel és Akháb áldatlan tevékenységének végkövetkezménye Izrael összeomlása, az asszíriai fogság lett, amely a mai napig meghatározza a tíz törzs szétszóratását és aposztáziáját.
Jézabel tehát az olyan pszeudokeresztény varázslók jelképe, akik megtérés nélkül épülnek be az egyházba, és szereznek meg befolyásos tisztségeket, pozíciókat. Péter apostol figyelmezteti a keresztényeket: ahogy az ószövetség népe között is voltak hamis próféták, ugyanúgy az újszövetségi nép között is lesznek eretnekek, akik tévtanításaikkal, hamis kijelentéseikkel, próféciáikkal elszakítják a hívőket a Jézus Krisztussal való közösségtől. Veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni Péter apostol szerint a gyülekezetekbe: olyan tanokat, amelyek alkalmasak arra, hogy elfogadásuk esetén a hívők elveszítsék az üdvösségüket. Ezek a romlott emberek az e világ nézeteit, erkölcstelenségeit hozzák be a közösségekbe, és megfertőzik ezekkel a hívőket. Tevékenységük elsődleges célja, hogy lerombolják Isten Igéjének abszolút tekintélyét, és azzal ellentétes állításokat, tanításokat terjesszenek.
Az igazi Egyház számára Isten Igéje az igazodási pont és a legfőbb tekintély minden kérdésben. Életük gondjaival kapcsolatosan az igazi hívők mindig az Írásból keresik az adekvát válaszokat a kihívásokra, problémáikra. Az Egyház minden része alárendeli magát a Szentírás tekintélyének, és nem enged be a közösségbe azzal szemben álló doktrínákat, érvanyagokat. A korrekcióra is Isten beszédét használják a keresztény szolgálatokban. Ma viszont aggasztó jeleket is láthatunk a gyülekezetekben: egyesek szenvedélyesen keresik az érveket, hogy miért nem kell Isten igazságait elfogadni, sőt másokat is erre ösztönöznek. Ezekben az emberekben Jézabel szelleme munkálkodik, és amit tesznek az egyház ellen, az nem más, mint varázslás.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december
