De mások is voltak az őrökön kívül, akik nem aludtak: azok a papi származású fiatalok, akik még nem érték el a megfelelő kort a szolgálatba lépéshez, rokonságukkal együtt mégis felutaztak Jeruzsálembe, hogy figyelemmel kísérjék szolgálatukat, Isten iránti tiszteletük jeléül minden éjjel virrasztottak az Udvar (Károlinál: Pitvar) kőfalának tetején lévő egyik teremben, Avtinasz Termében, ahol az illatáldozatot szokták kikeverni. Néhány felnőtt pap is ébren töltötte az éjszakát más termekben – több ilyen is volt a magas kőfalon.
A szolgálatot teljesítő csoport mindig egy-egy összetartozó rokonság volt. Hétről hétre váltotta egymást a huszonnégy, Árontól származó nagycsalád, így mindenki évente kétszer került sorra egy hétre, a nagy ünnepeken pedig valamennyien szolgáltak.
A mindennapi áldozat
Ez pedig az, amit áldoznod kell az oltáron: Esztendős két bárányt mindennap szüntelen. Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen. És az egyik bárányhoz végy egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed hin-nyi bort. A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatul, tűzáldozatul az Úrnak. Szüntelen égőáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr előtt, ahol megjelenek néktek, hogy veled ott szóljak. (2Móz 29:38–42)
A család másnapi szolgálatot végző, felnőtt korú tagjai a Tűzteremben aludtak, amely a papok Udvarának északi falán épült, nevét arról kapta, hogy a hideg ellen állandóan égett benne a tűz (2. kép) . Ha valamelyikükkel álmában valami „éjszakai véletlenség” történt esetleg, az azonnal felkelt, és egy lámpásokkal mindkét oldalán megvilágított csigalépcsőn lement az Udvar fala alatt lévő rituális fürdőhelyre (3. kép) . Ott volt a papok árnyékszéke is. Egész testét alámerítve megfürdött, ruháit is kimosta, megszárítkozott a tűznél, majd visszament aludni, vigyázva, hogy senkihez se érjen hozzá. Reggel aztán, amikor a szolgálat felügyelője kinyitotta az Udvar kapuit, hazament. Napnyugtáig tisztátalannak minősült, így nem vehetett részt az aznapi szolgálatban.
Akik arra vágytak, hogy eltakaríthassák az esti égőáldozat hamvait az oltárról – mert ez nagy megtiszteltetésnek számított –, azoknak jóval pirkadat előtt fel kellett kelniük, hogy amikor hajnalban megérkezik a felügyelő pap, már készen álljanak. És a felügyelőről sohasem lehetett tudni, mikor érkezik. Ők addigra szintén megfürödve várták, és amikor megjött, így szólt:
– Mindenki, aki már megfürdött, jöjjön, vessünk sorsot! – tudniillik, hogy melyiküké lesz a megtisztelő feladat.
A család másnapi szolgálatot végző, felnőtt korú tagjai a Tűzteremben aludtak, amely a papok Udvarának északi falán épült, nevét arról kapta, hogy a hideg ellen állandóan égett benne a tűz (2. kép) . Ha valamelyikükkel álmában valami „éjszakai véletlenség” történt esetleg, az azonnal felkelt, és egy lámpásokkal mindkét oldalán megvilágított csigalépcsőn lement az Udvar fala alatt lévő rituális fürdőhelyre (3. kép) . Ott volt a papok árnyékszéke is. Egész testét alámerítve megfürdött, ruháit is kimosta, megszárítkozott a tűznél, majd visszament aludni, vigyázva, hogy senkihez se érjen hozzá. Reggel aztán, amikor a szolgálat felügyelője kinyitotta az Udvar kapuit, hazament. Napnyugtáig tisztátalannak minősült, így nem vehetett részt az aznapi szolgálatban.
Akik arra vágytak, hogy eltakaríthassák az esti égőáldozat hamvait az oltárról – mert ez nagy megtiszteltetésnek számított –, azoknak jóval pirkadat előtt fel kellett kelniük, hogy amikor hajnalban megérkezik a felügyelő pap, már készen álljanak. És a felügyelőről sohasem lehetett tudni, mikor érkezik. Ők addigra szintén megfürödve várták, és amikor megjött, így szólt:
– Mindenki, aki már megfürdött, jöjjön, vessünk sorsot! – tudniillik, hogy melyiküké lesz a megtisztelő feladat.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2004. december
