A hívőkkel szembeni varázslás fő célja, hogy a keresztényeket megfossza a szellemi szabadságtól. Célját néha azért sikerül elérnie, mert a keresztények nincsenek tisztában az okkult praktikák természetével. Nem világos számukra, hogy a természetfölöttinek két forrása van: Isten és a Sátán. A posztmodern világban tömegméretekben fordulnak az emberek a Sátánhoz különböző okkult gyakorlatok által. Annyira kiélezett a verseny a gazdagságért, hatalomért, tudásért ember és ember, nemzet és nemzet között, különböző társadalmi rétegek között, hogy sokan természetfölötti segítséget igényelnek ezek megszerzéséhez, és készek az ördöggel is szövetségre lépni, hogy minél nagyobb legyen a gazdagságuk, hatalmuk, ismereteik. Üzletemberek, politikusok, művészek és mások keresnek fel varázslókat, jövendőmondókat, boszorkányokat, hogy természetfölötti támogatást szerezzenek, és riválisaikat, ellenfeleiket hátrányos helyzetbe hozzák. Úgy tűnik, a világban ma népszerűbb a Sátánhoz fordulni természetfölötti segítségért, mint Istenhez.
Az okkult praktikák fő jellegzetessége, hogy elrejtik az emberek elől valóságos természetüket. Elnevezésük is innét ered (occult: titkos). Ha az emberek Isten Igéjén kívül lépnek be a természetfölötti világba, szükségképpen a Sátán fennhatóságának a területére lépnek, akiről Jézus azt mondja, hogy tolvaj, és „ azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson”. (Jn 10:10)
A Sátán egy olyan angyali fejedelem, aki Isten ellensége lett. Nem eredeti lény, hanem teremtmény, ezért tevékenysége mindig csak Isten munkájának az utánzása. Például a Szentlélek karizmáit is igyekszik utánozni, lemásolni. A Szentlélek ajándékait három kategóriába soroljuk: kijelentés, beszéd, erő ajándékai.
Ugyanezt a három kategóriát ismerhetjük fel a szinte felbecsülhetetlen számú okkult tevékenység között. Ezért is nincs értelme felsorolni a különböző ezoterikus praktikákat. Örülhet az az ember, aki ezektől távol tartotta magát, aki nem ismerte meg — ahogy a thüateirai gyülekezetnek írt üzenetben is áll — a „Sátán mélységeit”. A sikeres keresztény élethez és szolgálathoz nem szükséges a pokolba alászállni, a gonoszt megismerni. A siker alapja az Isten ismerete és a gonosz gyűlölete.
Az okkultizmuson belül is megfigyelhető a hármas tagoltság. Vannak olyan ágazatai, amelyekben a Sátán erői működnek, különösen jellemző ez a varázslás tevékenységeire. A jövendőmondás különböző formáiban viszont ismereteket közölnek a gonosz szellemek. De megvan a Szentlélek beszédajándékait utánzó ezoterikus gyakorlat is, amely szavak által közvetít átkokat, igézéseket, rontásokat a célszemélyek irányába. Bálám is szavakkal kívánt átkot helyezni Izraelre, de ezt Isten meghiúsította. Ma is gyakran lehet találkozni átkokon, ráolvasásokon, varázsszavakon keresztül működő varázslásokkal.
Az okkult tevékenységek alapján működő varázslóknak két típusát lehet megkülönböztetni. Az egyik csak médiuma a sátáni tevékenységnek, olyan praktikákat űz, amelyek eredményeképpen rajta keresztül működik egy gonosz szellem. Ha ezek az emberek nem vetnék alá magukat a gonosz szellemeknek, akkor e szellemek nem tudnák kifejteni káros tevékenységeiket.
Más varázslók viszont irányítani is képesek a gonosz szellemeket. A Sátán hatalmat ad ezeknek az embereknek bizonyos bukott angyalok és gonosz szellemek irányítására, hogy egyéneket vagy közösségeket rabságban tartsanak, és körülményeiket is determinálják. A jó hír az, hogy az Ószövetségben Mózes legyőzte Jannészt és Jambrészt, az Újszövetségben pedig Péter Simon mágust, Pál Barjézust. Ezért a mai keresztényeknek sem szabad elfeledkezniük arról, hogy nagyobb az, aki bennük van, mint aki a varázslókban.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december
