Az alábbiakban szeretném megosztani az olvasókkal mindazt, amire a témát érintő igeversek tanulmányozása során eljutottam, és megvilágítani, miért hiszek abban, hogy a Szent Szellem működésének igei megnyilvánulásai zajlanak újszerű istentiszteleteinken.
Elsőként az írott Ige és a Szent Szellem megnyilvánulásai, működései közötti viszonyra szeretnék kitérni. Valóban igaz, hogy minden szellemi jelenséget és megnyilvánulást Isten Igéjének fényében kell megvizsgálnunk. Ám ez az igei „ellenőrzés ” nem jelentheti egyes igehelyeknek a Szentírás egészéből történő kiragadását, és a vizsgálat nem épülhet ily módon "kiszakított” igékre. A Szent Szellem működéseinek a Biblia szövegének és szellemének egészével kell összhangban lennie. Másrészt még a Szentírás egészének ismerete sem tesz képessé a szellemi dolgokban való ilyen jellegű ítélettételre, ha ez az ismeret csak a természetes emberi értelemből épül fel, azaz az illető a Bibliát saját értelmére hagyatkozva igyekszik megérteni, „összerakni” és magyarázni.
„...És az én beszédem és az én prédikálásom [üzenetem] nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben állott, hanem Szellemnek és erőnek megmutatásában: hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék. Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek szelleme, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Szelleme. Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet: hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemiekhez szellemieket szabván. Érzéki [a görögben: pszichikai, lelki] ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok [mória: őrültség, kergeség, esztelenség, ostobaság, butaság, értelmetlenség stb.] neki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg. A szellemi ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (lKor 2,4-16). És: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál (...) Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat és távozzál el a gonosztól” (Péld 3,5-7).
A természetes emberi értelem tehát nem alkalmas arra, hogy Isten Szellemének dolgait felfogja vagy követni tudja, mert azok őrültségnek tűnnek számára, mivel Isten bölcsessége: természetfeletti bölcsesség. Ez még akkor is így van, ha ez a természetes emberi értelem a Szentírásból igyekszik kiindulni, és abból vonja le következtetéseit: a Szentírás igaz, de a különböző igehelyekből levont következtetések mégsem szükségképpen helyesek!
Forrás: Új Exodus (1995)
Forrás: Új Exodus (1995)
