Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
Ézsaiás 55:9
Napi szakasz: 1Mózes 28:10-22
Ha visszatekintünk szellemi utazásainkra, látni fogjuk, hogy túlságosan sokszor ragaszkodtunk a saját módszerünkhöz. Amikor az erőnk végére érünk, akkor Isten elkezdheti átvenni az irányítást. Az Írás felteszi a kérdést: „Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámós 3:3). Nem tudunk behatolni Isten mély igazságainak területére, amíg le nem mondunk az irányításról, mert „test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot”. (1Korinthus 15:50).
Jákób neve azt jelenti: „mást kiszorító”. Mikor Jákób tervei mind kudarcba fulladtak, Istennek volt egy jobb terve. Milyen lassan vesszük észre, hogy van egy jobb út!
Soha nem olyan csodálatos a dicsőség, mint amikor felismerjük a tehetetlenségünket, letesszük a fegyvert, és hatalmunkat alárendeljük Istennek. Jákób szorgalmasan dolgozott, és bármilyen nehézségen hajlandó volt átmenni, ha keresztülvihette az akaratát. Számos helyzetben sikerült is neki, és egész idő alatt figyelmen kívül hagyta, hogy Isten milyen dicsőséges módon megőrizte őt a csapástól.
Istennek olyan terve van, amely felette áll mindannak, amit eddig ismertünk. Minden egyéni élet számára van terve, és ha más elképzelés van a szemünk előtt, elmulaszthatjuk minden tervek legnagyobbikát. A múlt nem egyezik meg a jelennel, és a jelen nem azonos a holnap dolgaival. A holnapnak annyira tele kellene lennie szent várakozásokkal, hogy élő lángokká váljunk Őérte. Istennek soha nem az volt a szándéka, hogy népe átlagos vagy szürke legyen. Az volt a szándéka, hogy tűzben égjünk érte, tudatában az Ő isteni erejének, rádöbbenve a Kereszt dicsőségére, amely előrejelzi a koronát.
Jákóbnak és az édesanyjának megvolt a tervük arra nézve, hogyan biztosítsák az elsőszülöttséget és az áldást, de Isten tervében létra és angyalok szerepeltek. Izsák, Jákób édesapja egyetértett, hogy Jákóbnak el kellene mennie „Mezopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához” (1Mózes 28:2). Útban odafelé, Jákób egy kövön pihentette meg a fejét. Álmában látott „egy lajtorját… melynek teteje az eget éri” (12 vsz.). A létra fölött Jákób látta Istent, és hallotta, hogy így szól: „ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te magodnak” (13. vsz.). Azt is hallotta, hogy Isten ezt mondja neki: „És íme én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova mész, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged (15. vsz.). Milyen jó dolog is volt Jákób számára, hogy saját tervének kivitelezése közepette Isten megtalálta őt a megfelelő helyen! Az elsőszülöttség megszerzéséhez használt csalás nem volt tiszteletreméltó tett, de itt, Béthelben Jákób felismerte, hogy Isten vele van.
Sok dolog történhet az életünkben, de amikor a lepel felemelkedik, és meglátjuk Isten dicsőségét, az Ő gyengéd könyörülete mindig befedez bennünket. Milyen csodálatos dolog ott lenni, ahol Isten van! Jákób huszonegy évnyi vándorlást, harcot és küzdelmet tapasztalt meg. Figyeljük meg a feleségeivel való beszélgetését: „De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen (1Mózes 31:7). Apósához így szólt Jákób:
Ha az én atyám Istene… velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját. (1Mózes 31:42)
Van olyan út, amelyet Isten alakít ki. Emberi terveinket követve megtapasztalhatunk bizonyos áldásokat, de keresztülmegyünk próbákon, nehézségeken és meddő időszakokon is, amelyektől Isten megőrzött volna, ha az Ő útját követjük. A Szent Szellem kenetén keresztül ráébredtem arra, hogy van egy frissesség, izzás és biztonság Istenben, ahol tudod, hogy Ő mindig veled van. Van egy elérhető hely, ahol minden, amit Isten nekünk szán, mindig szabadon áramolhat rajtunk keresztül a szükségben lévő világ felé.
Mai gondolat: Van jó, van jobb, de Istennél van a legjobb, egy magasztosabb minta számunkra, mint amit eddig elértünk. Jobb dolog, ha Isten terve valósul meg és nem a miénk.
