Milyen félelmetes és lenyűgöző látvány volt! Az óriás több mint három méter magas volt és a fejétől a lábáig nehéz páncélzatot hordott. Hatalmas lándzsáját feje fölé emelve a filiszteus óriás így kiáltott: „A mai napon szembeszállok Izráel harcosaival, állítsatok ki egy férfit, akivel megküzdhetek.” Napokon át megtörtént ugyanez a dolog, mialatt Izráel összes katonája reszketett a félelemtől. Ha Góliát megölte volna az ellene kiküldött harcost, Izráelnek be kellett volna hódolnia az ellenségének. DE, ha bármelyik izraelita legyőzi az óriást a filiszteusok Izráel rabszolgaivá válnak. Esélyük sem volt legyőzni Góliátot. A filiszteusok nem veszíthettek vagy igen?
Góliát gúnyolódása még mindig ott lógott a levegőben, amikor egy jóképű tizenhat körüli fiúcska kilépett a harcmezőre, ami a filiszteusok és az izraeliek között terült el. Bizonyára ez a fiú nem lehetett Izráel bajnoka! Góliát megvetéssel és haraggal nézett rá. Nagyon megsértődött. „Inkább egy képzett harcost, egy vezetőt mészárolnék le.” - motyogta magában Góliát - „de ha ezt küldték nekem, akkor a feladat egyszerű lesz.” Egyetlen intelligensen, racionálisan gondolkodó ember nem választotta volna ki a fiút, hogy legyőzze az óriást csak a Szent Szellem győzte meg Saul királyt és a hadseregét, hogy megengedje Dávidnak, hogy harcoljon Góliáttal. Dávid azonban nagyon meggyőző volt: „Puszta kézzel öltem meg a medvét és az oroszlánt,” - mesélte a királynak. Ezen kívül, semelyik más katonának sem volt mersze kiállni a harctérre, még Saulnak sem.
Ha Góliát látta volna Dávidot percekkel azelőtt a haragja nevetésbe torkollott volna. Dávid ott állt egy több számmal nagyobb teljes fegyverzetbe öltöztetve Saul vezető harcosai előtt. Amikor Dávid megpróbált elindulni alig tudott benne mozogni. Dávid letette Saul kardját és lassan, de határozottan, emelt fel egy darabot a páncélzatból, és a következő megjegyzést tette: „Nem tudok ezekben menni, mert túl nagyok rám.” A helyett, Dávid Isten minden erejével vonult fel. Parittyáját választotta fegyverként, amivel rendkívül pontosan tudott célozni. A patak mellett sétálva lehajolt, gondosan kiválogatott öt kicsi, sima követ és felvette őket. Dávid annyira felkészült volt, hogy magával az ördöggel is kiállt volna. Dávid teljesen biztos volt abban, hogy legyőzi Izráel ellenségét és elviszi a fejét a királynak. Hiszen nem maga az Úr ígért győzelmet az embereinek?
Egy pillanatra a két férfi egymással szembe állva farkasszemet néztek egymással a harctéren, majd Dávid megindult a nagy filiszteus felé. Góliát előrelépett a fegyverhordozójával. Mennydörgő hangon ordította: „Az istenekre! Kutya vagyok én, hogy botokkal jössz ellenem? Gyere közelebb és a húsod odaadom az ég madarainak és a mező vadjainak.” Bosszantó nyugodtsággal Dávid így válaszolt: „Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illetél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és õ titeket kezünkbe fog adni.”
Dávid kilépett a harcvonalra, kivett egy követ a zsákjából és beletette a parittyába. A kő villámsebességgel száguldott a célja felé. Mielőtt Góliát rájött volna mi történt, lerogyott a térdére, ahogy az éles fájdalom átfúrta a homlokát. Mire Dávid odaért az összeesett óriáshoz, az már mind a 3 méterével elterült a földön. A végső irónia akkor következett be, amikor Dávid felemelte Góliát kardját és azzal vágta le az óriás fejét. A csata véget ért és győzött Izráel! Később Dávid Izráel legnagyobb királya lett, pedig csak egy kisfiúként kezdte, aki ismerte az Urat. Gyermekként Dávid eltökélte a szívében, hogy Istent fogja szolgálni és néhány hibája ellenére is Isten szíve szerint való férfi volt.
Tanítsd a gyerekeid Isten Igéjére és használj ki minden lehetőséget otthon, hogy megismerjék az Urat. Isten bajnokai lesznek, teljesen mindegy milyen hibát követnek el útközben. Isten Igéje ott tartja őket a megfelelő kerékvágásban és végső soron győzelemben fognak élni.
Igék neked és a gyermekednek (Károliból)
1 Krónika 29:12 A gazdagság és a dicsõség mind te tõled [vannak,] és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erõsség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerõsíttetése.
Zsoltárok 98:1-2 Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette õt az õ jobbkeze és az õ szentséges karja. 2 Tudtul adta az Úr az õ szabadítását; a népek elõtt megjelentette az õ igazságát.
Ézsaiás 25 Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hûség és igazság. 2 Mert a városból kõrakást csináltál, az erõs városból romot, az idegenek palotáját [olyanná tetted, hogy] nincs [többé] város; soha örökké meg nem épül. 3 Ezért dicsõítnek téged erõs népek, erõszakos pogányok városai félnek téged! 4 Mert erõssége voltál a gyöngének, erõssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erõszakosok haragja olyan volt, mint kõfalrontó szélvész.
1 János 5:4-5 Mert mindaz, a mi az Istentõl született, legyõzi a világot; és az a gyõzedelem, a mely legyõzte a világot, a mi hitünk. 5 Ki az, a ki legyõzi a világot, ha nem az, a ki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!
Fordította: Nagy Andrea
