Senki nem akar rabszolga lenni. A rabszolgáknak nincs szabadságuk, nincsenek jogaik. Azért élnek, hogy valaki más akaratát teljesítsék. Nincs jövőjük, nincs lehetőségük, hogy a sorsukat formálják, nincs reményük, hacsak valaki fel nem szabadítja őket. A rabszolgaság nyomorúság, különösen ha a gazda durva, önző, érzéketlen, kegyetlen és nagy hatalmú. Gondolj a Sátán rabszolgáira. Mi lehet ennél rosszabb?
Ez az egyik nagy ok, amiért nem szabad a bűnnel játszani. A bűn láncra ver! Táncol, de csak mint egy pók hálója és csillog, de mint egy ezüst béklyó. Ha megérinted hozzád tapad, mint a ragasztó és elnyel mint a futóhomok. Könnyű belelépni, de annál nehezebb kilépni belőle. A szabadságod eltűnik egy pillanat alatt. Az alapelv így működik: Mielőtt megzavart a bűn, szabad voltál. Most valaki, vagy valaminek a hatalma alatt vagy. De nem kell rabszolgává lenned.
Hadd adjak egy viszonylag veszélytelen példát a mindennapi életből. Minden barátod szeret síelni, de téged nem érdekel, sosem voltál még síelni addigi életedben. El sem hiszed a barátaid mennyi időt töltenek ezzel a buta tevékenységgel, mennyi pénzt pazarolnak, mennyi erőfeszítést tesznek ezért. Minek? Jobb dolgod is van ennél. De egyik télen a hegyek közé mész vakációzni és jó ötletnek látszik kipróbálni a síelést, a családod is szeretne tapasztalatot szerezni benne, a szűz hó gyönyörű, miért ne tegyünk egy próbát. Végül is, biztos, hogy nem válik majd szokásoddá. Mégis valahogy, az első próba alkalmával megtetszik neked és úgy tűnik, hogy igazán jól menne neked ez a sport és a szél az arcodba csap és életöröm tölt el.... Ok, miért is ne?
Amire szükséged van, néhány jó lecke, egy jó sífelszerelés, néhány jó újságcikk a témáról és egy kicsit több szabadidő... és hirtelen horogra akadtál. Most azokért a havi szabadnapokért élsz, amikor elmehetsz és repülhetsz lefelé a hegyről és még egy pár csonttörés sem rettenthet el. Megvan a kép? Persze semmi baj a síeléssel és úgy képzelem jó szórakozás lehet és kellemes tapasztalat. (Azt mondom képzelem, mert egyike vagyok azoknak, akik sosem síeltek de nagyon kellemes sportnak tűnik és számos keresztény barátom rendkívül élvezi.) Csak példának használtam ezt: Egyszer teljesen elégedett voltál az életeddel és egyáltalán nem érdekelt a síelés. Most teljesen magával ragad. Így működik a bűn.
Volt, hogy így működött valami az életedben? Nézd meg a napi rutinodat és gondold át figyelmesen. Mi irányítja az életedet? Milyen hatalom alatt állsz? Azért élsz, hogy Isten akaratát cselekedd, vagy kényszerítve vagy valaki vagy valami másnak az akaratát tenni. Az Úron kívül bárki vagy bármi mással kötelékben élni teljesen elfogadhatatlan. Ahogy Oswald Chambers mondta: "Tedd szokásoddá, hogy nincsenek szokásaid." Ez egy magas szintű, de elérhető célkitűzés.
Mikor gimnazista voltam, az osztályunkkal megnéztük a klasszikus 1930-as német filmet a Kék Angyalt. Ez egy szigorú, korábban egyetemi tanárról szólt, akinek a diákjai elkezdtek eljárni egy helyi lokálba, hogy megnézzenek egy ott fellépő csábító szőke táncosnőt. (Azt hiszem, a film egy kissé pikánsnak számított a maga idejében, de ma már elfogadhatónak tekinthetjük. És nem hiszem, hogy már meg voltam térve, mikor láttam.) A filmben a professzort megbotránkoztatja a diákjai hanyagsága, amely a késő esti programok miatt kialakul és elhatározza, hogy maga is ellátogat a lokálba, de teljesen elzárkózva az ügytől. Mégis hamarosan ő is a hatása alá kerül. A táncos flörtöl vele, játszik az érzéseivel, lerántja őt a maga világába, és végül megalázva és nevetségessé válva magára marad.
A film elején még az akadémikus kiválóság és fegyelem képe volt, egy rendkívül tiszteletre méltó ember. A végén egy alkoholista, tragikus figura, egy közönséges nő rabszolgája, egy torz nyomorult. Igen, egykor szabad volt, most pedig valaki vagy valami hatalma alatt áll. Nem szabadott volna összezavarodnia. De a bűn csábító, eluralkodó természete beszippantotta őt.
Kérdezed meg a kényszeres szerencsejátékost, milyen erőteljes tud lenni a bűn szorítása. Sosem gondolta volna, hogy azok az olcsó kis fogadások hatalmas függőséggé válnak végül és a házasságába kerülnek. Kérdezd az embert aki gyermekmolesztálóvá vált, milyen a bűn rabszolgájának lenni. Többé nem tud egy játszó kisgyerekre ránézni az utcán - vagy akár a saját unokájára az ölében - hogy fel ne izgatná. Mennyire perverz. Valamikor normális és szabad volt.
A bűn rabbá tesz és legalább három módon teszi ezt. Először: a bűn odaköt magához, nem győzzük ezt újra és újra hangsúlyozni. A bűn több bűnre vezet és rosszabb bűnökre, egyre rabul ejtőbb, lebilincselőbbekre. Másodszor: a bűn a testhez kötöz. Mikor szokásunkká válik a bűn, függőségek jönnek létre és a testi vágyak újult erővel életre kelnek. Veszélyes lelki folyamatok indulnak el és romboló rendszerek jönnek létre az életünkben. A drogfüggőnek most egy újabb adag kell, pedig a drogot azelőtt undorítónak találta. A kleptomániás nem tudja, hogyan éljen lopás nélkül, pedig a lopást azelőtt elképzelhetetlennek tartotta. A falánk fejfájást kap ha nem adja meg magát egy újabb nagy evésnek és közben szégyenli a súlyát és az elvtelenségét. Egyszer szabadok voltak, most mind rabszolgák. Miért kezdjünk hát bele ha csak a kötelékek várnak a végén?
Ez az egyik nagy ok, amiért nem szabad a bűnnel játszani. A bűn láncra ver! Táncol, de csak mint egy pók hálója és csillog, de mint egy ezüst béklyó. Ha megérinted hozzád tapad, mint a ragasztó és elnyel mint a futóhomok. Könnyű belelépni, de annál nehezebb kilépni belőle. A szabadságod eltűnik egy pillanat alatt. Az alapelv így működik: Mielőtt megzavart a bűn, szabad voltál. Most valaki, vagy valaminek a hatalma alatt vagy. De nem kell rabszolgává lenned.
Hadd adjak egy viszonylag veszélytelen példát a mindennapi életből. Minden barátod szeret síelni, de téged nem érdekel, sosem voltál még síelni addigi életedben. El sem hiszed a barátaid mennyi időt töltenek ezzel a buta tevékenységgel, mennyi pénzt pazarolnak, mennyi erőfeszítést tesznek ezért. Minek? Jobb dolgod is van ennél. De egyik télen a hegyek közé mész vakációzni és jó ötletnek látszik kipróbálni a síelést, a családod is szeretne tapasztalatot szerezni benne, a szűz hó gyönyörű, miért ne tegyünk egy próbát. Végül is, biztos, hogy nem válik majd szokásoddá. Mégis valahogy, az első próba alkalmával megtetszik neked és úgy tűnik, hogy igazán jól menne neked ez a sport és a szél az arcodba csap és életöröm tölt el.... Ok, miért is ne?
Amire szükséged van, néhány jó lecke, egy jó sífelszerelés, néhány jó újságcikk a témáról és egy kicsit több szabadidő... és hirtelen horogra akadtál. Most azokért a havi szabadnapokért élsz, amikor elmehetsz és repülhetsz lefelé a hegyről és még egy pár csonttörés sem rettenthet el. Megvan a kép? Persze semmi baj a síeléssel és úgy képzelem jó szórakozás lehet és kellemes tapasztalat. (Azt mondom képzelem, mert egyike vagyok azoknak, akik sosem síeltek de nagyon kellemes sportnak tűnik és számos keresztény barátom rendkívül élvezi.) Csak példának használtam ezt: Egyszer teljesen elégedett voltál az életeddel és egyáltalán nem érdekelt a síelés. Most teljesen magával ragad. Így működik a bűn.
Volt, hogy így működött valami az életedben? Nézd meg a napi rutinodat és gondold át figyelmesen. Mi irányítja az életedet? Milyen hatalom alatt állsz? Azért élsz, hogy Isten akaratát cselekedd, vagy kényszerítve vagy valaki vagy valami másnak az akaratát tenni. Az Úron kívül bárki vagy bármi mással kötelékben élni teljesen elfogadhatatlan. Ahogy Oswald Chambers mondta: "Tedd szokásoddá, hogy nincsenek szokásaid." Ez egy magas szintű, de elérhető célkitűzés.
Mikor gimnazista voltam, az osztályunkkal megnéztük a klasszikus 1930-as német filmet a Kék Angyalt. Ez egy szigorú, korábban egyetemi tanárról szólt, akinek a diákjai elkezdtek eljárni egy helyi lokálba, hogy megnézzenek egy ott fellépő csábító szőke táncosnőt. (Azt hiszem, a film egy kissé pikánsnak számított a maga idejében, de ma már elfogadhatónak tekinthetjük. És nem hiszem, hogy már meg voltam térve, mikor láttam.) A filmben a professzort megbotránkoztatja a diákjai hanyagsága, amely a késő esti programok miatt kialakul és elhatározza, hogy maga is ellátogat a lokálba, de teljesen elzárkózva az ügytől. Mégis hamarosan ő is a hatása alá kerül. A táncos flörtöl vele, játszik az érzéseivel, lerántja őt a maga világába, és végül megalázva és nevetségessé válva magára marad.
A film elején még az akadémikus kiválóság és fegyelem képe volt, egy rendkívül tiszteletre méltó ember. A végén egy alkoholista, tragikus figura, egy közönséges nő rabszolgája, egy torz nyomorult. Igen, egykor szabad volt, most pedig valaki vagy valami hatalma alatt áll. Nem szabadott volna összezavarodnia. De a bűn csábító, eluralkodó természete beszippantotta őt.
Kérdezed meg a kényszeres szerencsejátékost, milyen erőteljes tud lenni a bűn szorítása. Sosem gondolta volna, hogy azok az olcsó kis fogadások hatalmas függőséggé válnak végül és a házasságába kerülnek. Kérdezd az embert aki gyermekmolesztálóvá vált, milyen a bűn rabszolgájának lenni. Többé nem tud egy játszó kisgyerekre ránézni az utcán - vagy akár a saját unokájára az ölében - hogy fel ne izgatná. Mennyire perverz. Valamikor normális és szabad volt.
A bűn rabbá tesz és legalább három módon teszi ezt. Először: a bűn odaköt magához, nem győzzük ezt újra és újra hangsúlyozni. A bűn több bűnre vezet és rosszabb bűnökre, egyre rabul ejtőbb, lebilincselőbbekre. Másodszor: a bűn a testhez kötöz. Mikor szokásunkká válik a bűn, függőségek jönnek létre és a testi vágyak újult erővel életre kelnek. Veszélyes lelki folyamatok indulnak el és romboló rendszerek jönnek létre az életünkben. A drogfüggőnek most egy újabb adag kell, pedig a drogot azelőtt undorítónak találta. A kleptomániás nem tudja, hogyan éljen lopás nélkül, pedig a lopást azelőtt elképzelhetetlennek tartotta. A falánk fejfájást kap ha nem adja meg magát egy újabb nagy evésnek és közben szégyenli a súlyát és az elvtelenségét. Egyszer szabadok voltak, most mind rabszolgák. Miért kezdjünk hát bele ha csak a kötelékek várnak a végén?
Fordította: Korányi Tamás
