Reinhard Bonnke - Prófétálás ajándéka 4.

A valódi

A Biblia utat vág az önkényes prófétálgatások kusza szövevényén át, és megismertet bennünket a valódi próféciával. Tulajdonképpen az egész Biblia egyetlen, hatalmas lélegzetű prófécia, amely egyetlen csúcspont felé halad a kiteljesedésig.

Az Ószövetség három fő részből áll, melyek nevei: a Törvény, a Próféták és az Írások. A Próféták címszó alá a történeti könyvek tartoznak. Ezek az Isten végső céljait folyamatosan felfedő kijelentés részét képezik. Ezek a célok már a Biblia első lapjain, az 1Mózes 1,27-28-ban kifejezést nyertek: „Teremté tehát Isten az embert... férfi­úvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket... ." Az 1Mózes 3,15 tanúsága szerint Isten így szólt az Évát tőrbe csaló kígyóhoz: „Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." Messze előremutató kijelentés ez Krisztusra és az Ő végső győzelmére.

Ábrahám elhívása is annak a távoli jövőbe mutató isteni tervnek volt része, hogy a föld minden nemzetség áldást nyerjen Istentől. Ábrahám „látta Krisztus napját" és a látható dolgok fölé emelkedve Isten örök városának megvalósulását várta (lMóz 12,1-3; Jn 8,56; Zsid 11,jq) Ez a mindenek feletti cél kell, hogy irányt szabjon minden próféciának - beleértve az ajándékot is -, hogy mindnyájunk hite, reménysége és életvezetése az örök megváltás megvalósulása és az Isten országának eljövetele felé legyen betájolva.

Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy még a drámaian zengő tónusban előadott próféciák is közölhetnek jelentéktelen dolgokat, szólhatnak olyan mellékes ügyekről, melyeknek nincs szorosabb kapcsolatuk Isten országának céljaival és Isten nagyszabású terveivel. Értéktelen az a prófécia, amely nem Isten megváltói tervének anyaméhéből születik meg. Az ilyen üzenetek - jelentőségükre nézve - a tenyérjóslás vagy a horoszkópok színtjén állnak. Valaki azt mondta: „Ha egy prófécia nem Istentől van, nem érdemes vesződni a bizonyításával, ha pedig Istentől van, nincs igazolásra szüksége." Ez azonban hibás okoskodás! Elsőrendűen fontos tudnunk,hogy egy prófécia Istentől van-e - ezért kell őket megpróbálnunk.

A prófécia nem más, mint Isten jelenlétének megnyilvánulása, ezért a hallgatóságot Isten színe elé állítja. Kihívást jelent szellemi célkitűzéseink számára, és arra sarkall bennünket, hogy kizárólag az isteni késztetéssel összhangban cselekedjünk

Az igazi próféta egyik legpontosabb bibliai ábrázolása érdekes módon Bálámnak Izrael társaságán kívül álló, különös karakteréhez fűződik a 4Mózes 24,4-ben. Úgy mutatja be magát, mint aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását leborulva de nyitott szemekkel". (Egyes fordítások a „leborulást" úgy adák vissza, hogy „transzba esve", ez azonban nem felel meg az eredeti szövegnek.) A „Mindenhatónak látása" nem más, mint Istennek az egész emberiségre vonatkozó „nagyszabású elképzelése; és Bálám belátta, hogy csakis az Istennek Izrael jövőjével kapcsolatos terveivel összhangban tud prófétálni.

Az Újszövetség nagy profetikus könyve a Jelenések könyve. A korábbi próféciák elemeit is felhasználva egyedülálló panorámáját nyújtja a lélegzetelállító isteni tervnek. Így kezdődik „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar." Ha bármely prófécia szellemisége eltér a Biblia kijelentésének átfogó irányvonalától és Istennek az evangéliumban kifejezett céljaitól úgy, hogy nem is hozható ezekkel kapcsolatba, nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Vagy az ördögtől van, vagy - ami még valószínűbb - az emberi fantázia terméke.

"Mindent megpróbáljatok"

Az a próféta, akinek szavai beteljesednek alkalmasint sokkal veszélyesebb lehet, mint az, akinek szavai nem teljesednek be. Az igazi próféta próbája ugyanis nem az, hogy szavai beteljesednek-e vagy sem. Ilyen színjátékot sátáni erők is meg tudnak szervezni. Az 5Mózes 13,1-5 így figyelmeztet bennünket; „Mikor teközötted jövendőmondó vagy álomlátó támad, és jelt vagy csodát ád néked; ha bekövetkezik is az a jel vagy csoda, amelyről szólott vala néked mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat, ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra... Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg." Amennyiben egy prófécia nem teljesedik be, természetesen azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy nem volt igaz. „Miképpen ismerhetjük meg az igét melyet nem mondott az Úr? Ha a próféta az Úr nevében szól és nem lesz meg és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondottá azt a próféta; ne félj attól!" (5Móz 18,21-22)

Ettől függetlenül Isten igaz embere is szólhat saját magától, és tévedhet is. Nagy különbség van azonban a hamis próféta és az elbizakodottságból szóló között. A hamis próféta ugyanis hamis tanításokkal áll elő. Egy be nem teljesedett prófécia csupán azt bizonyítja, hogy az illető nem Istentől, hanem saját magától szólt. Náthán is így járt, mikor azt mondta Dávidnak, hogy csak bátran álljon neki, és építse fel a Templomot. Később korrigálnia kellett magát, és Isten valóságos akaratát ekkor adta Dávid tudtára - azaz, hogy ne ő építsen. Ézsaiás is azt mondta Ezékiásnak, hogy meg fog halni, de szinte azonnal vissza kellett térnie az ellentétes üzenettel: A király élni fog! Pál is több esetben hallott olyan próféciát, melyeket nem fogadott el, és nem tartott tévedhetetlennek. Van olyan is, hogy valaki hitének mértéke szerint prófétál. Mikor Isten azt mondta nekem, hogy építsük meg a világ legnagyobb evangelizációs sátrát, melyben 34 ezer ember tud helyet foglalni, megtanácskoztuk a kérdést a vezetőség tagjaival. A részletek megtárgyalása után közös imába kezdtünk, és az egyik jelenlévő férfi prófétálni kezdett:

- Ezt mondja az Úr: Ezrek fognak megtérni e tető alatt. - Hirtelen abbahagyta, és így szólt hozzánk: - Bocsássatok meg, a Szent Szellem tulajdonképpen nem ezt mondta, csak nem volt rá hitem, hogy kimondjam! Kezdem elölről! Ezt mondja az Úr: Milliók fognak megtérni e tető alatt!

Teljesen igaza lett, csakhogy a prófécia nem a sátor vászontetejére vonatkozott. Ezt a sátrat ugyanis éveken át kellett volna csupa hitetlenekkel teletömni ahhoz, hogy milliók megtéréséről egyáltalán szó lehessen. Olyan munka kezdődött el azonban az alatt a vászontető alatt, ami aztán Isten dicsőségének ernyője alatt folytatódott tovább, miközben az afrikai kontinenst bejárva csakugyan millió szám láttuk megtérni azokat a csodálatos embereket.

Egyes próféták különleges tekintélyt tulajdonítanak maguknak, csak azért, hogy saját ötleteiket másokra erőltethessék, sőt elhiszik, hogy maguk kreálta igemagyarázataik kijelentésből származnak, s ily módon megkérdőjelezhetetlenek. Egy tanító azzal érvelt, hogy „Isten mutatta meg nekem, hogy ez és ez az igerész mit jelent", holott interpretációja nyilvánvalóan torz és helytelen volt. A Szentírás szerint mindent próbának kell alávetnünk, ezért nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül az illegális tekintélyszerzés efféle próbálkozásait. A szolgálati ajándékok közül talán a prófétának kell leginkább alárendelnie magát a többiek ítéletének. Önmagában nem elég a prófétának az az állítása, hogy az Úr beszédét szólja. Isten a gyülekezeteket kollektíve ruházta fel tekintéllyel. Jézus figyelmeztetett, hogy óvakodjunk az ilyen dogmatistáktól.

Ha valaki „az Úr beszédét" szólja, tisztában kell lennie azzal, hogy ez mit jelent - a Szentírás alapján ezzel burkoltan prófétának állítja magát. Ennek felelősségét átlátva jól győződjön meg az illető, hogy valóban Isten szólt, mielőtt kinyitja a száját! Isten előtt utálatos ugyanis, ha valaki prófétának állítja magát, és közben nem az.