(Márk 5.22-43, Lukács 8.41-56)
A jól öltözött férfi átfurakodott az embertömegen, akik a galieai tenger partján gyűltek össze, majd odavetette magát Jézus lába elé. Nyilvánvalóan nagyon el volt keseredve a férfi, kétségbeesetten így könyörgött Jézusnak: “A kislányom halálán van, kérve kérlek gyere és tedd rá a Kezedet! Ha csak odajössz tudom, hogy meggyógyul és élni fog.” Nem törődve a zsinagógában elfoglalt pozíciójával, vagy hogy a legtöbb kollégájának mi a véleménye Jézusról Járius a gyógyító elé járult. Még a tömeg előtt kimutatott érzelmei sem tartották vissza attól, hogy könyörögjön a 12 éves lánya életéért. Jézus volt Jairus egyetlen reménye, az egyetlen, aki segíteni tudott.
Jézus rámosolygott és elkezdte követni a zsinagóga hivatalnokát át a tömegen. Jairusban az volt, hogy nincs több idő vesztegetni. Jairus döbbenetére azonban Jézus hirtelen megállt és felkiáltott: “Ki ért a Ruhámhoz?”
“Ó, Mester bárki ebben a tömegben hozzád érhetett. Nem veszed észre, hogy haldoklik a lányom? - gondolta Jairus”. A férfi gondolatait azon tanítványok egyike öntötte szavakba, akik követték Jézust. “Látod Uram, a tömeg minden oldalról rád nehezedik és azt kérded, hogy ki ért Hozzád?” Elcsendesedtek az emberek. Mialatt Jézus szemei a tömeget kutatták, egy nő lépett elő és szipogva a lába elé esett: “Meggyógyultam! Meggyógyultam!" A félelemtől reszkető nő elmesélte, hogy a 12 éve tartó vérzésre nem talált megfelelő kezelést. Elhatározva, hogy megérinti Jézust, összeszedte minden bátorságát és átfurakodott a tömegen, hogy megkapja jutalmát. Jézus gyengéden így szólt: “Lányom, a hited helyreállított téged, menj el békében és gyógyulj meg a bajodból!
Jairus hite nagyon felbátorodott ettől az eseménytől, de csakhamar össze is omlott, amikor a szolgája megérkezett lánya halálhírével. Jézus véletlenül meghallotta a hírt és ezt mondta Jairusnak: “Ne félj, csak higgy! Menjünk tovább a házadhoz!” Hezitálás nélkül Jairus mutatta tovább a házához vezető utat Jézusnak és a tanítványainak, Péternek, Jakabnak és Jánosnak. Hangos jajveszékelés és sírás csapta meg az öt férfi fülét, amikor megközelítették Jairus családjának otthonát. Amikor Jézus odaért elbocsátotta a gyászolókat, így kiáltva: “Hagyjátok abba a gyászolást, a lány nem halt meg, csak alszik!“ Az emberek gúnyosan nevettek, de Jézus szigorú tekintete távozásra intette őket. Miután beléptek a házba, Jairus és a felesége odavezették Jézust a mozdulatlan lányukhoz. Letérdelve az ágy széléhez Jézus megparancsolta: “Kislány, mondom neked, kelj fel!” Békésen, mint aki álmából ébred, a gyermek kinyitotta a szemét és belenézett az idegen szemébe. Jézus megfogta a kezét és a teljesen gyógyult lánynak segített felállni. Jairus és a felesége túláradó örömmel csodálkozva nézték a történteket. Felhajtás nélkül Jézus kedvesen megkérte a lány anyját, hogy adjon a lányának enni.
Ez a leírás élénken kell, hogy demonstrálja nektek szülőknek, hogy a Jézusba vetett hit erősebb, mint bármely probléma, amellyel a családodnak meg kell küzdeni. Az Isten Igéjébe vetett hit még a halál szorításánál is nagyobb. Amikor úgy tűnik minden elveszett, újítsd meg a hitedet Isten ígéreteivel és tarts ki mellettük. Nincsen olyan szituáció, amelyet a száddal kimondott vagy a szívedben meglévő Isten Igéjével nem lehet elűzni. Lehet, hogy késedelmet kell szenvedned, de az Úr nem hagyja, hogy kudarcot vallj.
Igék neked és a gyermekednek (Károliból)
5 Mózes 30:19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam elõtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
5 Mózes 30:20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az õ szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert õ a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felõl megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Példabeszédek 3:5-6. Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.
Jeremiás 29:11. Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felõletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.
Rómaiakhoz 10:17. Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.
János 11:25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
Fordította: Nagy Andrea
