David Wilkerson - Az Úr hajléka 1.

"Akiben ti is együtt építtettetek Isten hajlékává a Szellem által." (Efézusbel. 2:22)

A hajlék egy lakóhely. A görög hajlék szó ebben a versben egy "állandó lakóhelyet" jelent.

Minden keresztény hívõ tudja, hogy Isten nem lakozik ember által épített templomokban vagy épületekben. Ehelyett az Úr az emberi lényt választotta-vagyis népének szívét és testét. Mindazok akik Krisztusban vannak, képezik az Õ templomát-az Õ hajlékát, "állandó lakóhelyét". Minden hívõ hittel mondhatja, "Isten él bennem".

Istennek nincs más fizikai lakóhelye - sem nemzet sem főváros (még Jeruzsálem sem), sem egy hegytetõ. Õ nem a felhõkben lakik vagy az égben, sem a sötétségben, sem a napfényben, sem pedig a napban, holdban, csillagokban. Az természetes, hogy az Úr mindenütt ott van, jelenléte betölt mindent. De az Õ szava szerint, Isten az Õ népében lakozik. A vér által megtisztított szív az Õ állandó hajléka.

Mikor kezdett az Úr bennünk lakozni? Akkor mikor elõször Jézusnak adtuk szívünket. Abban a pillanatban Krisztus bennünk élõ jelenléte betöltött bennünket. Továbbá Jézus hozta hozzánk az Istenség teljességét-az Atyát, Fiút és a Szent Lelket. Tanúvallomása szerint, "...én az én Atyámban vagyok és ti bennem. Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet és az én Atyám szereti azt és akkor megyünk és annál lakozunk." (János 14:20,23)
Isten dicsőségesen feltárja a Szövetség tervét, az Isten és a Fiú az emberiségben való lakozást illetőleg, a Példabeszédek 8-ik fejezetében.

Messze a világ teremtése elõtt mennyei Atyánk és az Õ Fia megegyeztek, hogy az emberiség lesz a hajlékuk. Egy szövetséget kötöttek, hogy Jézus a földre jön és egy elválasztott nép szívében és testékben fog lakozni. Engedd meg, hogy megmutathassam ezt az Igében.

Pál Apostol Krisztusról beszél, hogy Õ a Bölcsesség: "Tõle vagytok pedig, ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lõn nékünk Istentõl és igazságul, szentségül és váltságul. (1Korinthus. 1:30)

Példabeszédek 8-ik fejezete ugyancsak beszél a bölcsességrõl úgy, hogy az csakis Jézusra vonatkozhat: a 3o-ik versben mondja; "Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva Õ elõtte minden idõben." Honnan tudjuk, hogy ez a vers Jézusról szól? Egyedül Õ volt az Atya gyönyörűsége. Isten nem gyönyörködött a bölcsességben, hanem csakis a Fiában.

Tudjuk, hogy Krisztus Istennél volt a világ teremtése elõtt. "Az Úr az Õ utának kezdetéül szerzett engem; az Õ munkái elõtt, régen. Örök idõktõl fogva felkenetten, kezdettõl a föld kezdetétõl fogva" (Példabeszédek 8:22-23) El tudod képzelni az örömöt amit az Atya és a Fiú leltek egymásban? Együtt voltak a mennyei dicsõségben, boldogságban.

Emlékezz arra, hogy mindez azelõtt volt, hogy Jézus valamit is tapasztalt volna az emberiség szomorúságából. Még nem öltötte fel magára az emberi testet és annak összes terhét és megpróbáltatását. Kellett, hogy az emberiség betegségei megérintsék-hogy érezze a visszautasítást, csúfolódást, gúnyt, hogy köpjenek rá és hogy érezze az ember súlyos bűnösségét. És a kereszttel is szembe kellett még néznie. Még nem érezte, hogy milyen az mikor az Atya elrejtette az arcát tõle. És még nem ízlelte meg a halált.

Ezután jött az Új Szövetség terve. Ebben Isten - aki az embert szabad akarattal teremtette-látta, hogy ha az ember elbukik szüksége lesz egy Megváltóra. Így az Atya kérte a Fiút, hogy legyen az Új Szövetség közbenjárója. Az Úr kérte: Elfogadod, hogy magadra vedd bűneiket, hogy megszabadítsd õket a gonosz életükre vonatkozó követelésétõl?"

Jézus tökéletesen megértette a borzalmakat amelyek a ennek a megegyezésnek a következményei lesznek. Elõre látta a korbácsolásokat, a tüskés koronát, Isten saját népének gyûlöletét és visszautasítását. És igenis látta a keresztet maga elõtt. Mégis, az Ige azt mondja, Jézus örömmel nézett elõre, hogy életét adja értünk. Õ tudta mi lesz az ára mindennek és válaszolt: "...imé jövök;...hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem én Istenem a te törvényed keblem közepette van." (Zsoltárok 40:8-9)

A Fiú ugyancsak ezeket a hihetetlen szavakat mondta: "Játszva az Õ földének kerekségén és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban."(Példabeszédek 8:31) Látod, hogy mit mond Krisztus? Az összes csodálatos világrendszer közül, amit ember még nem tárt fel, a számtalan bolygók közül, Isten ezen a kicsi bolygón választotta lakóhelyét amit Földnek hívunk. És az embert választotta, hogy bennünk lakozzon. Mi váltunk "hajlékává" az Õ földjének kerekségén.

Itt van az üzenet kulcsa: Jézus tudta, hogy nem fogja többé élvezni az Atyával való örökös gyönyört, amit az Atyával való egységben élvezett. Mégis örömét találta abban, hogy velünk lakozzon, "...Gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban (8:31) Amit mondott, hogy "Fogok egy népet a szívemhez vonzani és egy leszek velük élvezve a kapcsolatot velük." Örömmel nézett elõre egy kedves közösségre - velünk!
Miért talált Jézus örömöt abban a gondolatban, hogy az emberiség fog "templomává" válni?

Én hiszek az abszolút Isteni elõtudatban. Én hiszem, hogy az Úr elõre tudta, mielõtt mi léteztünk, hogy hogyan fog minden személy reagálni az evangéliumra. Nem hiszek az egyes személyek elõre meghatározott megváltásában; Isten nem ítélt el egyeseket, másokat pedig megváltott. Jézus mindenkiért halt meg, hogy akárki is aki hozzájárul az megtérhessen. Az Úr nem akarja, hogy egy valaki is elvesszen. (János 3:15-17, 2 Péter 3:9) Mégis, ha elõre tudta a nevünket akkor azt is tudta, hogy el fogjuk fogadni vagy vissza fogjuk utasítani az Õ áldozatát.

Mivel Krisztus az Istenségnek az esszenciája, lényege, részese volt az előtudatnak. És hiszem, hogy elõre látta azokat akik el fogják Õt fogadni mint Királyt és Urat a szívükben. Jól tudott minden egyes személyrõl. Akárhol is vagyunk; Kínában, Oroszországban, Amerikában vagy Afrikában. És örömmel nézett elõre, hogy bennünk lakozhasson.

Emlékszel arra a napra mikor megváltott az Úr és megtértél? Emlékszel azokra az érzésekre-az ígéretekre miket tettél Jézusnak, hogy minden mást el fogsz hagyni csak Jézust nem, hanem követni fogod Õt? Jézus látta mindezt örök időkre visszamenőleg és gyönyörködött benned. Tudta, hogy be fogod Õt fogadni a szívedbe még mielőtt az anyád méhében megfogamzottál.

Dávid írta, "Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből és bíztattál engem anyámnak emlõin. Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem" (Zsolt. 22:1o-11) "Látták szemeid az én alaktalan testemet és könyvedben ezek mind be voltak írva: A napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük." (139:16)

Mikor még egy mag sem voltál, Isten feljegyezte könyvében a tested részeit. Tudott mindent rólad. És Jézus, a Fia gyönyörködve nézte, hogy hogyan növekedtél az Ő hajlékává.