Elfogadás vagy elutasítás?
És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó (megfelelő, kellemes). És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
I Mózes 1:31
Ha elutasítjuk önmagunkat, azzal nem segítünk magunkon, csak a problémáink számát növeljük. Az elfogadás annyit jelent, hogy szembenézünk a problémákkal, és elkezdünk foglalkozni velük. Egészen addig nem tudunk foglalkozni valamivel, amíg nem vagyunk hajlandóak elfogadni, vagy nem ismerjük el, hogy a probléma létezik.
A Webster szótár (értelmező szótár) a következőképpen értelmezi az elfogad szót: 1. készségesen átvesz valamit (amit felajánlottak nekünk) 2. befogad egy csoportba vagy helyre 3a. megszokottnak, megfelelőnek, helyesnek tart b. igaznak tart.
Ebből a meghatározásból számomra az derül ki, az elfogadásban mindig ott az akarat, a szándék. Ha ezt a definíciót most az önelfogadásra alkalmazom, akkor úgy fogalmazhatok, hogy abszolút az én saját, személyes döntésemen, akaratomon múlik, hogy elfogadom-e magamat vagy sem. Isten felajánlja számomra, hogy elfogadjam magamat olyannak, amilyen vagyok, de én szabad akarattal rendelkezem, tehát dönthetek úgy is, hogy nem fogadom el. A fenti meghatározásból az is kiderül, hogy ha valamit elfogadok, akkor azt megszokott, megfelelő vagy helyes dolognak tartom.
Az emberek azért nem fogadják el saját magukat, mert nem tartják magukat elég jónak, tökéletesnek. Csak a hibáikat és gyengeségeiket látják, nem pedig a bennük rejlő szépséget és erőt. Ez nem egy kiegyensúlyozott hozzáállás, ami valószínűleg abból fakad, hogy a múltunkban voltak olyan tekintéllyel bíró emberek az életünkben, akik folyamatosan a hibáinkat és gyengeségeinket hangsúlyozták az erősségeink és jó tulajdonságaink helyett.
A fentiekben említett szótár az elfogadás szót úgy határozza meg, mint „jóváhagyás”, „megegyezés”. Tehát ha problémáink vannak önmagunk elfogadásával, akkor egyezzünk meg Istennel abban, hogy minden, amit teremtett, jó – beleértve minket is.
Ámos próféta könyvének 3:3 versében azt olvassuk Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással? Tehát ha együtt akarunk Istennel járni, egyet kell értenünk Vele. Ő azt mondja, szeret minket és elfogad minket; tehát ha megegyezünk Vele, nem gyűlölhetjük tovább magunkat, és nem utasíthatjuk el magunkat.
Egyet kell értenünk Istennel abban, hogy amikor megalkotott minket, valami csodálatosat alkotott.
Valamit hadd emeljek ki: nem minden jó, amit cselekszünk, de itt most a személyiségünkről beszélünk, nem a cselekedetekről. A könyv egy későbbi fejezetében kitérek majd arra, hogy Istennek mi a véleménye a cselekedeteinkről; de most itt, a könyv bevezető fejezetében inkább arra koncentráljunk, hogy Isten szemében kik vagyunk.
Lehet, hogy most ugyanabban a helyzetben vagy, mint én voltam, amikor Isten elkezdte nekem feltárni ezeket az igazságokat. Te látod azokat a dolgokat, amelyek változtatásra szorulnak benned, és nagyon nehéz azt mondanod: „Elfogadom magamat”. Úgy érezheted, hogy ezzel a kijelentéssel elfogadsz minden rosszat magaddal kapcsolatban, de ez nem így van.
Meggyőződésem, hogy nem tudjuk elkezdeni a változtatást mindaddig, amíg ezt a kérdést nem tisztáztuk a személyes életünkben.
Fordította: Berényi Irén
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
