Az Úr félelmének meghatározásakor először szeretnék bemutatni négyféle félelmet, ami nem az Úr félelme.
1. Természetes félelem
Bizonyos helyzetekben természetes a félelem. Például, amikor valaki az autópályán vezet, és durrdefektet kap. Az autó lesodródik az útról az árokba. Ebben a helyzetben természetes reakció a félelem. Ez nem az Úr félelme, de nem is gonosz félelem. Valójában ez a fajta félelem védelmet jelent. A félelem és a fájdalom két olyan eszköz, amit Isten helyezett az emberbe, hogy megvédje őt. Ha forrásban lévő vízbe teszed a kezed, a fájdalomérzet miatt húzod ki belőle. Ha nem lenne a fájdalom, megégetné a kezed a forró víz. Tehát van egy természetes fájdalom és van egy természetes félelem, amelyek Isten védelmező rendszereihez tartoznak.
2. Démonikus félelem
A Timóteusnak írt második levél 1:7 azt mondja, „nem félelemnek szellemét adott nekünk Isten.” Ennek a szellemnek a jellemzőjét János első levele 4:18 állapítja meg: „a félelem gyötrelemmel jár.” A félelem démona meggyötör; az Úr félelme nem gyötör meg.
3. Vallásos félelem
Ez a fajta félelem olyan, amit embertől tanulunk. Ézsaiás 29:13 azt mondja, „És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget [hozzám], és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy, hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn.” Ez a fajta félelem évekig bennem volt. Ez a fajta félelem az, ami ismerős mindannyiunknak, akik egyházakban nőttünk fel. Félelem attól, hogy rosszul gyakoroljuk vallásunk. Arra neveltek bennünket, hogy elhiggyük, bizonyos fajta viselkedés elfogadott a gyülekezetben, de más fajta nem. Én például évekig azt gondoltam, hogy bűn köhögni vagy hangosan beszélni, vagy bármilyen lelkesedést mutatni a gyülekezetben.
Egy másik fajta jellegzetesen vallásos félelem arra törekszik, hogy fenntartsa a régebbi hagyományokat. Jézus megfedte korának vallásos vezetőit, mert megtagadták annak elismerését, amit Isten tett közöttük. Féltek a viselkedésükben bekövetkező változástól.
4. Embertől való félelem
Ezt a fajta félelmet a Példabeszédek könyve 29:25-ben találjuk: „Az emberektől való félelem tőrt vet, de aki bízik az Úrban, kiemeltetik.” Figyeljük meg az ellentétpárt: ha embertől félsz, nem bízol az Úrban – ha bízol az Úrban, nem kell félned embertől. „Az emberektől való félelem tőrt vet.”
Gyakran jönnek hozzám szolgálók és mondják nekem: „Prince Testvér! Bemerítkeztem Szent Szellemben, még a Szellem ajándékai is működnek bennem, de valahogyan mégis korlátozottnak érzem magam.” Úgy válaszolok: „Ez talán az emberektől való félelem! Félsz attól, mit mond majd az igazgatóság, mit gondol majd az egyházi tanács, mit tesz majd a presbitériumod, mit mondanak majd az egyháztagok.” Péter azt monda: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” (Csel 5:29) Ahol egyértelmű a választás az Istennek engedelmesség és az embernek engedelmesség között, a döntést már meghozta számunkra Isten igéje. Nincs gond! Véleményem szerint ma Isten népének legalább ötven százaléka nem teljesen szabad, mert még mindig korlátozva van az embertől való félelem által.
Láttuk, hogy a természetes félelem, a démonikus félelem, a vallásos félelem és az embertől való félelem a félelemnek négy fajtája, ami nem az Úr félelme. Következő levelemben áttekintjük mi is az Úr félelme.
A Mester szolgálatában, üdvözlettel!
Derek Prince
Fordította: Marton Katalin
