(1 Sámuel 1-3)
Anna hangtalanul imádkozott csak a szája mozgott. Alkalmankénti zokogása alig törte meg a csendet. Anna egyáltalán nem vette észre a papot, aki félrehúzódva figyelte őt. Amikor a férfi végül megszólalt Anna megijedt a férfi marcona hangjától – de a szavai még ijesztőbben csengtek. Anna megkérte a papot, hogy ismételje meg, amit mondott, de a szavaknak sem volt sok értelme. „Részeg! Hogy gondolhatja egyáltalán, hogy részeg vagyok,” – gondolta Anna. Ezt az istenfélő asszonyt sokkolták a pap vádjai így egy pillanatig nem is tudott válaszolni: „Ó nem uram„ – kiáltott fel Anna – „nem ittam! De nagyon el vagyok keseredve és kiöntöttem az Úrnak a szívem.„ Éli feszülten figyelt Annára, ahogy az így folytatta: „Kérlek, ne hidd, hogy semmirekellő asszony vagyok? Bár elárasztottak az érzelmek egyszerűen csak az Úrral beszélgetek egy olyan dologról, ami nagy fájdalmat okozott nekem.”
A papot megérintette az asszony erős jelleme és az őszintesége. Már semmi kétsége nem volt afelől, hogy az asszony józan volt. „Kedves Hölgyem,” - szólította újra meg Éli - „megkérdezhetem a nagy fájdalmad okát?” Anna gyorsan válaszolt Élinek a vágyáról, hogy gyermeke lehessen, egy fiú, akit átadhat Istennek és szeretett férjének Elkánának, Az Úr Szellemével betöltve a pap néhány szót szól Annának, hogy gyermekáldásra való hitre bátorítsa és Anna többé nem volt szomorú. Anna a szívében forgatta ezeket a szavakat. „Menj el békében és az Úr adja meg a kérésed!” – mondta búcsúzóul. Anna majdhogynem ugrálva eljött a Templomból. Anna szíve valóban ugrált örömében, mert tudta, hogy Isten megemlékezett az imáiról és böjtjeiről.
A hónapok gyorsan múltak és Anna nemsokára azt a gyermeket ringatta, aki után annyira vágyott. Nem kellett tovább a meddőség szégyenét cipelnie és Pennina Elkáná másik feleségének a csípős megjegyzéseit sem kellett többé elviselnie. Bármennyire is elárasztotta Elkáná a szeretetével és odafigyelésével Annát, addig nem volt elégedett a nő, amíg Isten meg nem nyitotta a méhét és adott gyermeket neki Elkánától. Isten dicsérete áradt Annából, amíg úgy nem érezte, hogy teljesen kibuggyan belőle. Anna az elejétől fogva tudta, hogy a kicsi Sámuel az Úrhoz tartozik. Még a születése előtt Sámuel anyja eltökélte a szívében, hogy elvigye a kicsi gyermeket a Templomba, hogy ott éljen. Ott Isten szolgájává válhatott. Sohasem volt Annában semmiféle kétség Sámuelnek az Úr szolgálata iránti elkötelezettsége felől. Addig is Anna hűségesen és szorgalmasan tanította Sámuelt Istenről és az Igéről.
Három vagy négy év elteltével Sámuelt elválasztották, majd Anna és Elkána elvitték őt a Templomba. Jól végezték el a munkájukat és Isten iránti szeretetet csepegtettek a gyermek szívébe. Örömmel és hálaadással mutatta be Anna és Elkána Sámuelt Istennek és átadták Éli papnak. Annának nagy hitre volt szüksége ahhoz, hogy ezt a különleges gyermeket más gondjaira bízza, de tudta Sámuelről valójában az Úr gondoskodik. Bár Éli a saját apaságában kudarcot vallott mégis a gondjaira bízott gyermeket istenfélő módon nevelte. Éli olyan fegyelmet és oktatást adott át a gyermeknek, amelyet a saját elkényeztetett gyermekeinek nem volt hajlandó átadni és Sámuel egyre nagyobb kedvességre talált az Úrnál. Habár azokban a napokban nemigen hallották Isten szavát, mégis Sámuelt fiatalon volt, megszólította Isten. Mialatt Sámuel aludt Isten szólt hozzá: „Sámuel, Sámuel!” Azt gondolva, hogy Éli hívta Sámuel a paphoz futott, aki bölcsen elmagyarázta neki, hogyan ismerje fel az Úr hangját.
Attól a pillanattól kezdve Sámuel Isten hűséges szóvivője lett Izrael felé. Néha a szavai tragikusak voltak, mint az első éjszakán is, amikor Isten megjósolta Éli házának pusztulását, de mindig igazak bizonyultak. Mindezeken keresztül Istennek ez a prófétája a bátorítás eszköze volt az emberek felé, ahogy átadta Istennek a reményről és a szeretetről szóló üzenetét. A „természetes” szemnek butaságnak látszott, hogy Anna lemondjon a drága fiáról és egy vesztesnek adja felnevelni! Anna azonban Isten karjaiba helyezte Sámuelt és Ő nem vallott kudarcot. Mindegy milyenek a körülmények ti anyák és apák meg tudjátok jelölni a gyermekeiteket Istennek, ahogy Anna is tette. Nyugodj meg, hogy beváltják az Istenhez fűzött reményeket a rossz körülmények, csoportnyomások vagy világi kísértések ellenére is. Állj rá Isten ígéreteire és Ő nem fog csalódást okozni.
Igék neked és a gyermekednek (Károliból)
1 Sámuel 2:1-2 És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban, Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban. Az én szám felnyílt ellenségeim ellen, Mert szabadításodnak örvendezek én!
1 Sámuel 2:8 Felemeli a porból a szegényt, És a sárból kihozza a szûkölködõt, Hogy ültesse hatalmasok mellé, És a dicsõségnek székét adja nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai, És azokra helyezé a föld kerekségét.
Példabeszédek 3:5-7 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
Galatákhoz 6:9 A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
Fordította: Nagy Andrea
