4. A destruktív kritikusok gyakran szőrszálhasogatók, akik a szúnyogot megszűrik, a tevét pedig elnyelik. Ahogyan Jézus is mondta, sok farizeus kínosan ügyel a vallásgyakorlatra, de a hit alapvető elemeit figyelmen kívül hagyja:
„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. Vak vezérek, akik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.” Mt 23,23-24
Ez a destruktív kritikusok egyik legironikusabb jellemvonása: szent háborút hirdetnek a doktrinális tisztaság és az Úr szeretete nevében. A lehető legalaposabb vizsgálatnak vetik alá az ébredési prédikátorokat és tanítókat, és számon kérnek rajtuk minden egyes történetet és apró megjegyzést, ami valaha elhagyta ajkaikat. Ezt a szolgálatukat azonban a szeretet legkisebb jele nélkül végzik. Az ébredési összejöveteleket szkeptikus hibakereséssel szemlélik, mint a „hit harcosai", és maró gúnnyal írják le azokat.
Friss példaként hadd említsek egy újságcikket, amely a tudományosság igényével próbál elemezni egy nagy ébredést. A két szerző elképesztő leírása „perverz orgiához" hasonlítja a nemrég lezajlott közbenjáró és evangelizáló összejövetelt, melynek alkalmával fiatalok a színpadon arcra estek Isten színe előtt. A kritikusok szerint: „A közbenjárás bibliai igazságát újabban egészen érzéki vonaglásként értelmezik.”' Ezek a szerzők, akik nem átallanak ilyen nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket használni (mikor írtunk mi le ilyen szavakat, hogy „orgia”?), méltónak érzik magukat arra, hogy megkérdőjelezzék az összejövetelt vezetők szellemi épségét.
Egy pásztor, aki azt állítja, hogy felelősséget érez Krisztus Testéért, olyan alpári és beteges módon támadja az egyik ébredési vezetőt, hogy nem tartom helyénvalónak azt írásban idézni. Isten könyörüljön ezen az emberen, de szennyiratát országos napilapjában tette közzé, a támadott vezető pontos megnevezésével. A leírt mocskos és hazug vádak nem csak az Úr szemében utálatosak, perverz jellegük miatt megkérdőjelezik a szerző szívének tisztaságát is. Ezt az istentelen és elfogult vádaskodást magának megengedő pásztor az egyház védelmezőjének nevezi magát és az ébredés veszélyeitől próbálja megóvni a Testet.
Az Ige védelmezőjeként fellépő destruktív kritikusok a hamis prófétaság, eretnekség és Szent Szellem káromlásának súlyos vádjával támadnak más keresztényeket, miközben nem veszik észre, hogy pont ők magyarázzák félre az általuk annyira szorosan követni kívánt írásokat. Óvatosnak kell lennünk! (Tulajdonképpen soha nem szabadna hamis prófétának neveznünk egy testvérünket sem, mivel az Újszövetség világosan rámutat: ezek nem keresztények, hanem báránybőrbe bújt farkasok, így nem részei az egyháznak - lásd Mt 7,15-23; 24,10-11,24; 2Pét 2,1-3; IJn 4,1-6. Más dolog hamisan prófétáim, és megint más az, ha valaki hamis próféta. Mást jelent hamisan tanítani valamiről, mint hamis tanítónak lenni. Tanulmányozzuk az Igét ezzel kapcsolatban!)
Vajon észreveszik-e a kritikusok, hogy a pokolra kárhoztatják azokat az ébredési prédikátorokat, akikről azt állítják, hogy más Jézust és más evangéliumot prédikálnak? (Lásd Gal 1,6-9) És felismerik-e, hogy a Szent Szellem káromlásának vádjával egyben azt is állítják, hogy ezek az emberek örök kárhozatra méltók, és nincsen számukra bűnbocsánat? Mégis oly sok kritikus vagdalkozik könnyedén ezekkel a vádakkal az „Igéhez való hűség” címkéjével, és olyan kevesen ismerik föl, mennyire súlyos kijelentések ezek. Az Igét félremagyarázva pokolra kárhoztatják azokat, akik megigazultak Isten előtt az Ő Fiának vére által.
A destruktív kritikusok hasonlóan egészségtelen szokása még a mellékes dolgok túlhangsúlyozása. Előszeretettel emelnek ki egy-egy könnyedebb és jelentéktelenebb megjegyzést - amely évekkel azelőtt egyszer kicsúszott a prédikátor száján -, ugyanakkor semmibe vesznek több száz órányi bibliai tanítást, ami ugyanattól a személytől hangzott el. Nem veszik figyelembe, hogy az általuk kritizált szolgálat, mozgalom, vagy tanító alapvető üzenete teljesen bibliai, és figyelmen kívül hagyják a gyümölcsöket is. Ez az őszinteség és a segítőkészség? Valóban az Úr, az egyház és az igazság szeretetének szelleme motiválja ezt a magatartást? Vagy pedig ez a másik arca annak a szellemnek, amely az egyház „megtisztulását" tisztátalan módon keresi? Miért kellene elfogadnunk azt, hogy a kritikusok némely szokatlan - de nem igeellenes - megnyilvánulás miatt az Igével ellentétben álló módon kigúnyolják és poklosként vessék meg az ébredést és a benne szolgálókat? Micsoda romboló kettős mérték ez!
Ez ismét rávilágít a kritikusok vakságára. Képesek videón végignézni egy ezrek által látogatott erőteljes ébredési összejövetelt, és megbotránkozni azért, mert egy ember hirtelen összeesik a színpad előtt. Teljesen figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a prédikátor egyértelműen Jézust prédikálja, megfeddi a testi magatartást és megalkuvást, hogy visszacsúszott keresztények százai újulnak és bűnösök térnek meg. Micsoda vakság!
Ez Jézus ellenfeleinek hozzáállására emlékeztet: „És lesik vala Őt, ha meggyógyítja-é szombat napon, hogy vádolhassák Őt.” (Mk 3,2) Gondosan figyeljük meg a szöveget: nem azt keresték, hogy miért üdvözöljek, hanem ellenséges szemmel azt figyelték, hogy mivel vádolhatnák meg az Urat, ezért nem vették észre Isten dicsőségét, amely néhány perccel később csodálatos gyógyulásban nyilvánult meg (lásd Mk 3,3-5). Csak azt vették észre, hogy Jézus áthágta az ő tradíciójukat. A kritizálás szelleme megvakította őket.
A kritikusok végighallgatják egy remegő hölgy bizonyságát, akit gyerekkorában megerőszakoltak, azóta szégyenkezve élt és öngyilkos akart lenni, de megtért és teljesen megszabadult, mégsem értik, nem hallják a bizonyságát. Miért? Mert a hölgy rázkódik miközben beszél. A feje egy kicsit inog! Így aztán a kritikusok nem hallják meg az Istent dicsőítő bizonyságot, és nem tapasztalják meg a szemük előtt működő Szent Szellem csodálatos átformáló erejét. Nem látnak, mert nem az igazság prédikálásából fakadó belső változásokra figyelnek, hanem lényegtelen külső jelenségekre. Mégis azt kérik tőlünk, higgyük el, hogy ők megbízható vezetők, akik a Szellem igazi kiáradásába kormányoznak majd el minket.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
