„Oral, személyesebbé tennéd ezt egy kicsit?”
„Megpróbálom. Amikor várok a magyarázatra és figyelek szellemben, néha semmi nem jön - még egy szó sem - abban a pillanatban számomra. Más alkalmakkor képes vagyok úgy látni a szavakat, mintha egy papírra lennének vetve, amiket meg tudok hangosan vallani magamnak. Akkor Isten teljes válasza jön, és az elmém megkapja azt. Elkezdem kimondani azt és érzem, hogy az elmém megvilágosodik, úgy, mint ahogy lámpát felkapcsolják és hallom Istent, ahogy különleges dolgokat mond az életemre vagy bizonyos dolgokra vonatkozólag, vagy éppen azt mondja, hogy pihenjek meg Benne. Bill, amikor ez így az elmémbe jön, az értelmi képességem nagymértékben megemelkedik. Úgy tűnik ebben az esetben, hogy az elmém élesebb és a szellemi dolgokat sokkal jobban meg tudom ragadni, mint mielőtt imádkoztam nyelveken és megkaptam Isten magyarázatát.”
„Oral, minden alkalommal megkapod?”
„Nem mondhatom, hogy minden esetben. Itt jön be a hit. Ahogy nyelveken imádkozom, és azután imádkozom a magyarázatért, hinnem kell, hogy Isten egy beszélő Isten, úgy ahogy én egy beszélő ember vagyok, és hogy nyelveken szólás által kezdeményeztem egy beszélgetést Vele és végül, - ha a szellemem Rá fókuszálom - biztos, hogy megkapom a magyarázatot. Ha nem abban a pillanatban, akkor talán később azon a napon, azon a héten vagy éppen két héttel később. Hátborzongató hogyan tudod megtanulni megismerni és felismerni, hogy ez egy magyarázat Istentől. Csak bele kell vetned magad szellemben teljes nyitottsággal Isten felé, éhezve, hogy szóljon hozzád és elkezdeni elhinni, hogy Ő fog szólni. Ez a hit cselekedete, hogy nyelveken szólsz Istenhez és az is a hit cselekedete, hogy megkapod a magyarázatát.”
Bill azt kérdezte: „Tudnál egy példát mondani, hogy mit hallottál vissza magyarázatként?”
"Igen tudok. Amikor Evelyn és én értesültünk lányunk Rebecca és a férje Marshall Nash tragikus haláláról egy repülőgép szerencsétlenségben, el kellett mennünk a házukba és el kellett mondanunk a három kicsi gyereküknek, hogy az anyukájuk és apukájuk nem jön többet haza. Annyira össze voltunk törve, hogy nem tudtunk jól imádkozni. Azonnal a könnyeinken keresztül Evelyn és én elkezdtünk nyelveken imádkozni. Félúton, amikor megálltam és vártam a magyarázatra, nagyon tisztán hallottam: ’Isten tud erről valamit, amit mi nem tudunk!’ „Rögtön elmondtam Evelynnek ezt a magyarázatot. Ez a legmegnyugtatóbb hatással volt ránk. Ez segített tudatosítani bennünk, hogy Isten még mindig a helyén van, és rá tudunk támaszkodni egy olyan helyzetben, ami összetört minket és összezavarta az elménket. Mire megérkeztünk a házhoz, hogy beszéljünk a három kicsi unokánkkal, most már árvákkal, akkora magunkhoz tértünk, és ez jobban segítette azokat a kicsiket, mint bármi más.„
Fordította: Nagy Andrea
