2. Az utolsó időkre vonatkozó ószövetségi próféciák
Dániel pontosan feljegyezte korunk eseményeit könyvében, mintha egy történész írt volna a múlt eseményeiről, jóllehet 2600 évvel ezelőtt születtek e sorok. A Szent Szellem kijelenti nekünk Európa egész történelmét a világ végezetéig azon az állóképen keresztül, amit Nabukodonozor király látott a Dániel 2,36-45 verseiben.
Krisztus előtt 600 évvel félelmetes rémálma volt Nabukodonozomak, az egész babiloni birodalom királyának. Reggelre, azonban már nem tudott pontosan visszaemlékezni álmára. Összehivatta hát mágusait, asztrológusait és jövendőmondóit, és fővesztés terhe mellett megparancsolta nekik, hogy mondják el az álmot, és magyarázzák is meg. Mindez vonatkozott Dánielre és három barátjára, Sidrákra, Misákra és Abednégóra is (ők Izraelből elhurcolt zsidók voltak). Isten meghallgatta Dániel és barátai imáját, megjelentette Dánielnek a király álmát, és megadta neki a megfejtéshez szükséges bölcsességet is. Az álom a világtörténelem áttekintése volt a babiloni időktől a világ végezetéig. Dániel ezt a következőképpen írta le:
„Te láttad, oh király, és íme egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas volt és kiváló az ő fényessége, előtted állott, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. Nézted, amíg egy kő leszakadt kéz érintése nélkül, és letörte azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzza azokat. Akkor eggyé zúzódott a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és olyanok voltak, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapta azokat a szél, és helyüket sem találták azoknak Az a kő pedig, amely leütötte az állóképet, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet.“ (Dán 2,31-35)
A király felismerte az álmát, és elfogadta Dániel magyarázatát is. Dániel így folytatta: „És utánad más birodalom támad, alábbvaló, mint te“, mely ezüstből készült, és kétfelé oszlott. Ennek a birodalomnak el kellett vesznie és az ezüstnél erősebb, rézből való birodalom követte, mely aztán egy nálánál erősebb, két részből álló, vasból készült birodalomnak hódolt be. Végül egy „tíz lábujjból" álló birodalom uralta a földet.
Dániel megfejtése történelmileg megállta a helyét. Ahogy Dániel megjövendölte, Babilont nemsokára meghódították a médek és a perzsák, azután pedig ez a két birodalom felváltva uralta. A médek és a perzsák jelentették az állókép ezüstkarjait. Az ezüst mellrész alatt a réz has Makedón (Nagy) Sándor hellén birodalmára utal, ő hódította meg a médeket és a perzsákat. Ez a réz birodalom nemcsak a hasat jelentette, hanem a combokig ért, és ezzel utalt Rómára, amely Kr. e. a III. században kezdett felemelkedni. Róma meghódította Görögországot, és uralma alá hajtotta az egész nyugati világot, de hamarosan kettévált: a Kelet-római és a Nyugat-római Birodalomra. A Nyugat-római Birodalom Kr. u. 476-ban esett el, a Kelet-római Birodalom pedig Kr. u. 1453-ban.
A fennmaradt időszak a tíz lábujj időszaka, amely tíz európai nemzet egyesülését jelenti az egykori Babilon régiója körül. Akkor kezdődik el a világvége. Dániel értelmezésében a leszakadó kő a világ végén eljövendő Jézus Krisztus. Ézsaiás ugyancsak utal erre a kőre: „...íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut! " (Ésa 28,16)
Amikor Jézus Krisztus visszatér erre a Földre, szétzúzza és megítéli a lábujjakat, véget ér az emberiség történelme. Ahogy a kő betöltötte az egész földet, úgy fogja betölteni Jézus Krisztus királysága, Isten örökkévaló királysága is a Földet.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
