Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint [ami jár neki]; Ellenben annak, aki nem [a törvény szerint] munkálkodik, hanem [rendíthetetlenül] hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul [cselekedetét Isten elfogadja]. (Róma 4:4-5)
Ha bibliaolvasással, imádkozással, elmélkedéssel, pozitív megvallásokkal vagy az Úrral töltjük időnket, és minden erőnkkel azon igyekszünk, hogy valamit kapjunk Tőle, a Vele való szövetségünk inkább munka lesz számunkra, mint kegyelem.
Nagyon vigyázni kell, hogy szándékaink mindig tiszták legyenek. Nehogy beleessünk abba a csapdába, hogy azt gondoljuk, mi ezt megérdemeljük az Úrtól.
A Biblia azt mondja, nem érdemlünk mást, csak halált, és örök kárhozatot. Miért? Mert az Úr szemében a mi igazságaink olyanok, mint a szennyes ruha (Ézsaiás 64:5)
A saját igazságainkat mindig a Mindenható igazságainak tükrében vizsgáljuk meg, ne mások igazságtalanságaihoz hasonlítsuk azokat. Ha ezt tesszük, olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz véleményt alakítsunk ki magunkról. Csak azt akarom mondani, hogy azzal kell tisztában lennünk, Jézus Krisztusban kik vagyunk, nem pedig saját erőfeszítéseinkben és munkánkban.
Lelkipásztorként azzal még nem érdemlem meg az Úr kenetét, hogy sok időt töltök Vele minden nap. Az Úrral való együttléten kívül szükség van arra is, hogy megfelelő motívumaim legyenek. Amellett, hogy a Szent Szellem jelen van az életemben, saját magamnak is megfelelő szellemiséget kell kialakítanom. Mindjárt mondok egy példát.
Egyszer eldöntöttem, hogy egy év alatt kiolvasom az egész Bibliát. Ez nagyon jól hangzott, de mégsem sikerült, mert az indíttatásom nem volt jó. Nem azért akartam ezt tenni, mert Isten erre sarkallt volna. Csupán az vezérelt, hogy nehogy lemaradjak a gyülekezet többi tagja mögött.
Volt, amikor úgy döntöttem, napi négy órán át imádkozni fogok. Gondolod, hogy az Úr ezt megengedte? Dehogyis! Akármikor elkezdtem imádkozni, azonnal elaludtam, vagy nem jutott eszembe semmilyen imatéma. Szerinted az Úr miért nem engedte, hogy négy órán át imádkozzak? Azért, mert a motiváció nem volt megfelelő, nem a megfelelő cél érdekében akartam ezt tenni. Nem azért csináltam, mert az Úr erre buzdított, csupán azért, mert valaki a gyülekezetünkben bizonyságot tett, és elmesélte, hogyan imádkozott négy órán át. Ezért én is úgy gondoltam: „Istenem! Ezt én is megcsinálom”
Ezzel csak azt szerettem volna megmutatni neked, hogy az elhatározás és az akaraterő meddig tud elvinni. Ha a test elerőtlenedik – márpedig el fog – minden összeomlik, még te is.
Ha az Urat akarjuk szolgálni, megfelelő motívumokkal kell rendelkeznünk. Csak azért kell keresnünk az Urat és a Vele való kapcsolatot, mert szeretjük Őt és a közelségére vágyunk. Amikor úgy gondoljuk, hogy kiérdemlünk valamit, mert Istenért dolgoztunk – legyen az bármi, még a Vele töltött idő is - egy módszert követünk, nem a Szent Szellem vezetését.
Fordította: Berényi Irén
