Egyszer amikor erről tartottam egy prédikációsorozatot, a férjem, Dave egy nagyon érdekes megjegyzést tett: „A gazdáknak megvan a szabályuk arra, hogyan vessék el a magot, de arra nincs, hogyan érleljék meg a termést”. Ezzel azt akarta mondani, hogy az emberek tudják, hogyan kell elvetni a magot, de azt nem tudják, hogyan kell a növényt megnöveszteni és termést hozatni vele.
Amikor a gazda kimegy vetni, először elő kell készítenie a talajt. Fel kell törnie a földet, kihúzni a gyomokat, felszántani, barázdát húzni, amibe bele kell szórni a magot, majd meglocsolni a földet, műtrágyával megszórni. De a Biblia szerint a mag magától hajt ki és növekszik, a gazda ezt nem tudja befolyásolni.
Márk Evangéliumában a szántóvetőről szóló példázatban Jézus Isten országát ahhoz hasonlítja, amikor a szántóvető beveti a földjét, majd lefekszik aludni és felkel éjjel és nappal, a mag kihajt és növekszik, „...ő maga sem tudja miképpen”. (Márk 4:27).
Nem értjük, mi történik a maggal, miután bekerült a földbe. Mi is elvetjük a magot. Ez a mag az ima. Ez a mag a bibliaolvasás. A meditálás is mag. A jó megvallás is mag. Az adakozás is mag. Az istentiszteleten való részvétel is mag. A jó munka is mag. Istennel eltöltött időd is mag. De ezekkel nem vásárolhatod meg Isten kegyelmét, mert az Ő kegyelme ajándék.
A munkánkkal nem érdemelhetjük ki Isten jóindulatát; ajándékként kapjuk. Isten áldásai nem a munkánk jutalmaként szállnak ránk, hanem kegyelemből, hit által.
Ha saját magunkba, az egónkba bújunk, veszélyes talajra tévedünk. Túl kell lépni magunkon, a munkánkon, erőfeszítéseinken, és Istenre, az Ő felénk irányuló kegyelmére kell összpontosítanunk.
Fordította: Berényi Irén
