Az Efézus 4:7 így szól: "Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint." Krisztus az ajándékozó, de Ő nemcsak ajándékokat ad, hanem velük együtt megadja az "ajándék mértéke szerinti" kegyelmet is. A kegyelem ebben a szövegrészben az isteni képesítésre vagy felhatalmazásra vonatkozik.
Nézd ezt így: emlékszel, mikor még kisgyermek voltál, és valami különleges ajándékot kaptál születésnapodra? Annyira izgatott voltál, csak amikor letépted a csomagolást, akkor vetted észre, hogy nincsen hozzá elem. Micsoda csalódás! Jézus azonban tökéletes ajándékozó: amikor Ő ad ajándékot, megadja hozzá azt az "elemet" is, ami szükséges az ajándék működéséhez. A "Krisztustól osztott ajándék" elemét úgy hívják: KEGYELEM.
Jóllehet ez az igevers az öt szolgálati ajándékkal összefüggésben szerepel, korántsem csak azoknak szól, akik "teljes idejű szolgálók". A Biblia azt mondja, hogy ez a kegyelemmindegyikünknek adatott a Krisztus ajándékának mértéke szerint.
Tehát, minden esetben, amikor megpróbálsz olyan szolgálatot végezni, amihez nincsen ajándékod, azt nehéznek, terhesnek fogod találni, és nyomorultul fogod érezni magadat, mert nincsen kegyelmed hozzá. Viszont minden esetben, amikor Isten hív valaminek a megtételére, ahhoz hozzárendeli a kegyelem tökéletes mértékét. Amikor Isten ajándéka és kegyelme megnyugszik egy emberen egy bizonyos feladat vagy elhívás elvégzésére, akkor képes lesz örömmel végezni azt, ami másoknak nehéznek, sőt lehetetlennek tűnik.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
