Nehémiás 8,12 Ekkor elment az egész nép, hogy egyenek, igyanak és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatták őket.
Nehémiás önmagában is lenyűgöző személyiség, Ezsdrással együtt azonban felülmúlhatatlan. Ők ketten nagyszerűen kiegészítik egymást. Nehémiás, aki kitűnő politikai kapcsolatokkal rendelkezik, másokat is lelkesít tevékeny vezetői stílusával és merész optimizmusával. Ezsdrás vezetői tekintélyét nem annyira személyisége, mint inkább erkölcsi ereje adja. Egészen Áronig, Mózes testvéréig vissza tudja vezetni papi családfáját, és rendkívüli elszántságról tesz tanúságot, hogy a papi tisztség becsületét helyreállítsa.
Nincs idő a sírásra
A 8. fejezet cselekménye akkor kezdődik, amikor Nehémiás már túl van a fal helyreállításának hatalmas munkáján. A zsidók végre biztonságban tudhatják magukat az ellenségtől, és ünnepi szertartásra gyűlnek össze, melynek célja nemzeti identitásuk felélesztése. Szellemi vezetőjük, Ezsdrás intéz beszédet a hatalmas tömeghez. Az emelvényen állva elkezdi felolvasni azt a közel ezeréves dokumentumot, amely Izrael népének Istennel kötött eredeti szövetségét tartalmazza. Miközben Ezsdrás az ősi szöveget olvassa, zokogás fogja el a sokaságot. A Biblia nem tér ki a sírás okára. Talán vétkesnek érzik magukat, hogy történelmük során olyan sokszor megszegték a szövetséget? Vagy a nosztalgia vett erőt rajtuk a régi szép időkre emlékezve, amikor Izrael népe még teljes függetlenséget élvezett? Bármi is legyen az oka, ez most nem a könnyek ideje.
Sokan komor és nehéz olvasmánynak tartják az ószövetségi könyveket. A 9–12. versben azonban Nehémiás és Ezsdrás arra biztatja a népet, hogy hagyjanak fel a sírással, és készüljenek a hatalmas ünnepségre. A szomorúság – mondják – nem illik egy ilyen szent naphoz. Valóban, Isten örömöt akar, nem kesergést. A törvény felolvasását nyolcnapos sátoros ünnep követi. Isten választott népe kezd felépülni, éppen úgy, ahogyan Jeruzsálem kőfalai felépültek.