Amikor Ézsau „megvetette az elsőszülöttségi jogát”, Isten odaadta azt a testvérének, Jákóbnak.
Amikor Isten látta, hogy Éli főpap két fia nem tiszteli az Urat, sem az Ő elhívását, a főpapi hivatalt Sámuelnak adta.
Amikor Saul király szófogadatlan volt az Úrnak, és időről időre megkeményítette a szívét, Isten lecserélte őt egy pásztorfiúra, akit Dávidnak hívtak.
Keresztelő János kijózanító figyelmeztetést adott kora zsidó vezetőinek. Tudta, hogy Isten választott népének részeként magasabbrendűnek és pótolhatatlanoknak tartották magukat. János viszont azt mondta nekik: „Ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak” (Lukács 3:8).
Ezekből a történetekből azt szűrhetjük le - amint Márdokeus figyelmeztette Esztert (Eszter 4:14) -, hogy amennyiben nem tesszük meg azt, amire Isten elhívott minket, akkor az Úr majd valaki mást fog arra használni, de mi a kárát fogjuk látni.
Barátom! Isten konkrét céllal helyezett el minket ebbe a világba, és ez a cél az oka annak, hogy üdvözültél, és annak, hogy megszülettél! E mostani idő miatt jutottál be az Isten országába!
