Az Ószövetség a Messiásról szóló próféciával zárul, az Újszövetség pedig Jézus Krisztussal, a prófécia beteljesedésével kezdődik. Az Ő kereszthalála, feltámadása, és mennybemenetele azt hangsúlyozza, hogy a próféciák tökéletesen pontosak és igazak voltak. Az Újszövetség nem áll meg a mennybemenetelnél, hanem tovább vezeti a témát a második eljövetelig. Ugyanis az Úr második eljövetele az a prófécia, amelyik még nem teljesedett be.
Második eljövetelének halasztása sok félreértésre és vélekedésre adott okot. A második eljövetelre vonatkozó prófécia olyan híd, amely összeköti a két szövetséget. Nagyon jól tudjuk azt, hogy az ég és a Föld elmúlik, de Isten Igéje soha nem múlik el (Mát 24,35). Hosszú ideig nagy figyelmet szenteltek annak a kérdésnek; mikor és hogyan jön el az Úr. Valójában Jézus tanítványai tették föl először ezt a kérdést (Mát 24,3).
Amikor ezt megkérdezték tőle, Jézus Krisztus határozott választ adott az idők végével kapcsolatban. Megemlítette ugyan e korszak jeleit, de halvány utalást sem tett az időpontra vonatkozóan. „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül" (Mát. 24,36)
Ehelyett világosan megparancsolta tanítványainak, hogy várjanak addig, amíg megkapják a Szent Szellemet, akit az Atya ígért nekik (ApCsel 1,4). Sőt azt mondta nekik, hogy legyenek az evangélium tanúi. Ha továbbra is semmibe vesszük ezt a missziót, de ragaszkodunk az Adventhez, ez elvezet a Szentírás magyarázatának torzulásához, amely teljességgel rossz.
Példaképpen említjük, hogy a végítéletet hirdetők állandóan hencegtek a második eljövetel, illetve az elragadtatás időpontjára vonatkozó próféciáik pontosságával. Azonban mindig melléfogtak. Napjainkban is nagy társadalmi zavart okoztak Koreában az úgynevezett végítéletet hirdetők és félrevezetett követőik. Számos otthon teljesen darabokra hullott, és hitükben gyógyíthatatlan károkat szenvedtek azok, akik benne voltak e dologban. Ezért a Biblia eleve szigorúan figyelmeztet bennünket az ilyen arrogáns kísérletekkel kapcsolatban. „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.“ (Jel 22,18-19)
Most pedig vizsgáljuk meg az idők jeleit, amiket Jézus előre megprófétált. Jézus azt mondta, hogy e korszak végén feltűnnek a hamis Krisztusok, háborúk lesznek; háborúk híreiről, éhségekről, földrengésekről és súlyos üldözésekről hallunk; árulások és gyűlölködések lesznek a hívők között; hamis próféták támadnak, megnövekszik a gonoszság, és meghidegül a szeretet (Mát 24,5-12). Szemünk láttára történnek meg ezek a dolgok napjainkban. Majdnem minden újság tele van az éhségekről, nemzeti viszálykodásokról és vérfürdőkről, a gazdaság folyamatos zavarairól szóló riportokkal. Mégis rózsaszínű jövőt festenek, és azt mondják, hogy csak lesz valamiféle megoldás. A helyzetet tovább súlyosbítja az, hogy a modern ember gőgje egyre kevesebb helyet hagy az igazi bűnbánatnak. Úgy tűnik, hogy az emberiség fejjel rohan a falnak!
Ezek az események azonban csak a második eljövetel közelségének a hírnökei. A második eljövetel legfontosabb jele az, amit maga Jézus tartott annak. „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.“ (Mát 24,14) A második eljövetel feltételezi e prófécia beteljesedését. Napjainkban azonban sokkal több azoknak az embereknek a száma, akik nem hallották az evangéliumot, mint akik már hallottak róla.
Bár az említett katasztrofális jelek elárulják a második eljövetel közelségét, a közvetlen feltétel azonban még nem teljesedett be. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a világban történő evangelizálásért, hogy meggyorsítsuk a második eljövetelt.
Most pedig vizsgáljuk meg az idők jeleit, amiket Jézus előre megprófétált. Jézus azt mondta, hogy e korszak végén feltűnnek a hamis Krisztusok, háborúk lesznek; háborúk híreiről, éhségekről, földrengésekről és súlyos üldözésekről hallunk; árulások és gyűlölködések lesznek a hívők között; hamis próféták támadnak, megnövekszik a gonoszság, és meghidegül a szeretet (Mát 24,5-12). Szemünk láttára történnek meg ezek a dolgok napjainkban. Majdnem minden újság tele van az éhségekről, nemzeti viszálykodásokról és vérfürdőkről, a gazdaság folyamatos zavarairól szóló riportokkal. Mégis rózsaszínű jövőt festenek, és azt mondják, hogy csak lesz valamiféle megoldás. A helyzetet tovább súlyosbítja az, hogy a modern ember gőgje egyre kevesebb helyet hagy az igazi bűnbánatnak. Úgy tűnik, hogy az emberiség fejjel rohan a falnak!
Ezek az események azonban csak a második eljövetel közelségének a hírnökei. A második eljövetel legfontosabb jele az, amit maga Jézus tartott annak. „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.“ (Mát 24,14) A második eljövetel feltételezi e prófécia beteljesedését. Napjainkban azonban sokkal több azoknak az embereknek a száma, akik nem hallották az evangéliumot, mint akik már hallottak róla.
Bár az említett katasztrofális jelek elárulják a második eljövetel közelségét, a közvetlen feltétel azonban még nem teljesedett be. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a világban történő evangelizálásért, hogy meggyorsítsuk a második eljövetelt.
