Nem úgy történtek az események, hogy Isten odakiáltott Mózesnek a csipkebokorból: „Hé, te ott - Mózes! Gyere csak ide! Mondani akarok neked valamit!” Nem, Isten megvárta, amíg Mózes közelebb ment (4. vers), és csak aztán kezdett el beszélni hozzá a csipkebokorból.
Gyakran felteszik nekem a kérdést: „Miért nem szól hozzám Isten?” Úgy gondolom, sokszor egyszerű a válasz - azért nem szól, mert nem figyelünk oda. Gyakran olyan elfoglaltak vagyunk, és állandóan sietünk valahova, hogy az Úr mellett is elszaladunk, és nincs időnk megállni, hogy a figyelmünket odaadhatnánk Neki. Kíváncsi lennék, hányszor mulasztjuk el az Istennel való találkozást, vagy egy igét a mennyből egyszerűen azért, mert túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy „közelebb menjünk”. Találkoztam már keresztényekkel, akik nagyon sajnálták magukat, mert úgy tűnt nekik, hogy Isten elfeledkezett róluk, és már nem szól hozzájuk. Azt szokták kérdezni: „Haragszik rám Isten? Már nem szeret? Nem számítok már Neki?” Barátom, Isten talán éppen arra vár, hogy lelassíts és „közelebb menj” Hozzá. Mikor volt utoljára, hogy egy teljes órát vagy egy napot csak Istennek szenteltél, amikor egyszerűen csak vele voltál, és hallgattad a hangját? Talán itt az ideje, hogy közelebb menj Hozzá.
