És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen [állandóan] hitetek Istenben.
Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott. Márk 11:22-23
Az első dolog, amit Jézus ebben a részben kér az, hogy (állandóan) Istenben higgyünk – ne a hitünkben vagy a megvallásokban.
Volt egy olyan időszak az életemben, amikor annyira beburkolóztam a hitbe és a megvallásokba, hogy meg voltam győződve arról, ha valamit mondok, annak úgy kell történnie, ahogyan én mondom. A hiba, amit elkövettem az volt, hogy azt gondoltam, a hitem és megvallásom miatt történnek meg a dolgok. Megfeledkeztem arról, hogy ha szeretnék bármit Istentől kapni, Benne kell bíznom, nem a szavaimban vagy cselekedetimben. Az Úr megtanított arra, hogy Rá figyeljek, ne egy módszerre vagy szabályra. Hiszek az Ige megvallásában. Ezt tanítom és teszem is nap, mint nap. Isten ezen keresztül működik, és a hitem Benne marad, nem a megvallásomban.
Isten képes rá
Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint. Efezus 3:20
A Szentírás olyan erőteljes. Ha elgondolkodsz rajta, megérted, mit értek a „egyértelmű alap” kifejezés alatt. Amit megmutat nekünk az az, hogy Istenünk mindenre képes – bármire képes, amit te vagy én remélni vagy gondolni mernénk.
Szükségünk van az imára, arra, hogy kérjünk. Ne feledd, mit is mondtam a könyv elején: „Azért nincs, mert nem kérünk”. Az a dolgunk, hogy kérjünk, hittel, bizalommal. Ez nyitja meg a csatornát. De Isten az, Aki elvégzi a munkát, nem mi. Hogyan csinálja? A mi bennünk munkálkodó erő (vagy Isten kegyelme) szerint (vagy által).
Őszintén hiszek abban, hogy bármit is kapunk az Úrtól, attól függ, mennyire tanuljuk meg átvenni a kegyelmet.
Már láttuk, hogy a kegyelem erő. Most azt szeretném megvizsgálni, hogy Isten kegyelme vagy ereje hogyan alkalmazható bizonyos élethelyzetekben. Az első kérdés, amit tisztázni kell az, hogyan vehetjük át Isten kegyelmét változásunk érdekében.
Küzdesz azért, hogy a személyiséged változzon? Frusztrált és tanácstalan vagy amiatt, hogy hinni akarsz, a hitedet meg akarod vallani, és mindent megteszel azért, hogy pozitív változások álljanak be az életedben, a személyiségedben, és mégsem történik semmi? Tapasztalod azt, hogy a végén még frusztráltabb és tanácstalanabb vagy, mint azelőtt, hogy az egészbe belefogtál volna?
Mint már mondtam, ugyanez történt velem is. Iszonyatos stresszt okoztam magamnak, miközben változni próbáltam. Félelmetes kárhoztatásnak tettem ki magam, mert úgy gondoltam, minden ige, amit olvastam a változásra buzdít, amire képtelen voltam, bármennyire igyekeztem is. Teljesen össze voltam zavarodva, mert láttam, mi az, amin változtatnom kell, de nem volt erőm megtenni a szükséges lépéseket.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én vagyok „Mrs Javítsdmeg”. Ha bármi elromlik, máris ugrok, és megpróbálom azonnal megjavítani. Ugyanígy voltam saját magammal: amiről úgy gondoltam, nem jó bennem vagy az életemben, meg akartam változtatni, de valamilyen oknál fogva ez nem sikerült. Azt gondoltam, az ördög akadályoz meg benne. De aztán megtanultam, hogy Isten maga volt az, aki nem engedte, hogy a változások végbemenjenek. Hogy miért? Mert Tőle függetlenül akartam a változásokat véghezvinni, elvéve Tőle azt az elismerést és dicsőséget, ami Őt illeti.
Mire ezt a könyvet elolvasod, egy dolgot biztosan megtanulsz. Biztosan megérted majd, hogy az emberek miért nem hálás szívűek. Világosan látni fogod, hogy az emberek Isten kegyelmének a legkisebb morzsáját sem érdemlik meg. Amint ezt az igazságot megérted, ha bármi jó történik az életedben, ahelyett, hogy dicsekednél az elért eredménnyel, magadnak tulajdonítva az elismerést, automatikusan azt mondod: „Istenem, köszönöm Neked”
Régen mindig megkérdeztem az Urat: „Atyám, minden tőlem telhető jó dolgot megtettem, miért nem sikerült?” A válasz az volt, hogy ez azért történt, mert csak saját magammal foglalkoztam, arra koncentráltam, amit csinálok, ahelyett, hogy az Úrra fókuszáltam volna, arra, amit értem tesz jóindulatból, szeretetből, kegyelemből.
Fordította: Berényi Irén
