Szent Germanus
"Ahogy az örökkévaló Atyához is csak Jézus Krisztus által van menetelünk, ugyanúgy csak Márián keresztül juthatunk Jézushoz. Általad mehetünk csak a Fiúhoz, ó, áldott szűz, életnek és üdvösségnek anyja..."
Szent Bernát
"A te kezedbe teszem örök üdvösségemet, és neked ajánlom a lelkemet..., ugyanis ha te védelmezel engem, drága anya, nem félek semmitől; még a bűneimtől sem, hiszen teáltalad megbocsátást nyernek, és a démonoktól sem, mert te a pokol minden erőinél erősebb vagy. Még Jézustól, az én ítélőbírámtól sem félek, mert egyetlen imáddal ki tudod őt engesztelni irányomban. Egy dolog miatt azonban szorongás tölti el a bensőmet: félek, hogy a kísértés órájában nem hívom segítségül a te nevedet, és ezért nyomorultan kárhozom el. Majd akkor, kérlek, szerezd meg számomra bűneim bocsánatát..."
Részlet egy Máriához szóló imákat tartalmazó imakönyvből
És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai kinn állnak, téged akarván látni. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, akik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.
Lukács 8,20-21
Lőn pedig, mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál! Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.
Lukács 11,27-28
Az előzőekben már utaltunk arra, hogy a fenevadon ülő asszony nem más, mint Vatikán városa, illetve az eljövendő világvallás, amelynek majd itt lesz a főhadiszállása. De miért asszony ül a fenevadon és nem férfi? Miért jelenik meg ez az eljövendő világvallás pont egy asszony képében? Ez is, mint a Jelenések könyve 17. részében szereplő többi fontos jellemvonás, tökéletesen ráillik a Vatikánra. A római katolicizmus messze legnépszerűbb alakja az asszony. Mindent elhomályosít maga körül, még Istent is. Sokkal több imát mondanak a katolikus Máriához, több tiszteletet és figyelmet szentelnek neki, mint Jézus Krisztusnak és az Atyának együttvéve. Mária-kegyhelyek ezrei vannak világszerte, milliók látogatják a világ minden tájáról, míg Jézus tiszteletére emelt kegyhelyről alig hallani. Egy talán mégis van, Québecben, Beauvoir városban.
Vannak olyan katolikus vezetők, akik még dicsekednek is, hogy a katolikus egyház mennyire együtt halad a korral, hiszen ma az „istennői tudat” és a nők egyenjogúságának virágzását tapasztalhatjuk mindenfelé. A nőt illeti meg a legnagyobb tisztelet, övé a legnagyobb hatalom. A katolicizmusban is egy nő az, akin keresztül minden kegyelem, ajándék, áldás és erő jön az egyén életére. Ez egy olyan nőalak, aki azzal a félelmetes erővel rendelkezik, hogy akár az egész világot is egyesíti egyetlen vallássá, beleértve a muzulmánokat is. Ez az „örök szűz” azonban semmiféle kapcsolatban nem áll a Biblia Máriájával, aki nemcsak Jézus anyja volt, hanem József szerető felesége is.
A Biblia szerint Mária érintetlen volt Jézus megszületéséig. Ezt követően azonban több gyermeke is született férjétől, Józseftől. Erre a tényre egyértelműen utal az a kifejezés is, hogy Jézus „elsőszülött fiú” volt, illetve, hogy „nem ismeré őt, míg meg nem szülé” Jézust (Máté 1,25). Többször találni utalást Jézus fiú- és lánytestvéreire, közülük néhányat név szerint is megemlít az Ige. Az emberek, akik ismerték Jézust, és tudták, hogy Názáretben nőtt fel, „álmélkodtak és ezt mondták: ‘Honnét van ebben ez a bölcsesség és az erők?’” majd hozzátették:
Nem ez-é amaz ácsmesternek fia: nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind mi nálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek? (Máté 13,55-56; Márk 6,3.)
Katolikus, hitvédők, mint például Kari Keating, ragaszkodnak ahhoz, hogy itt a testvér és a nőtestvér szavakon valójában unokatestvéreket kell érteni. Azzal indokolják, hogy Máténak és Márknak muszáj volt a testvér/nőtestvér szavakat használnia, mert sem a héber, sem az arám nyelvben nincs külön szó az „unokatestvérre”. Természetesen semmi alapja nincs ennek az egyáltalán nem bibliai feltételezésnek. Egyébként Máté és Márk görögül írták az evangéliumot.
Keating tovább érvel, hogy bár létezett az unokatestvér szó görögül (anepsziosz), a görög nyelven író zsidók mégis továbbra is azt a zsidóknál bevett gyakorlatot követték, hogy minden rokonra a testvér és nőtestvér (adelphosz) szavakkal utaltak. Számos példát sorol fel, persze egyiket sem az Újszövetségből, mert abban nincs erre példa. Sőt az anepsios szó megtalálható a Kolossébeliekhez írt levél 4. részének 10. versében; itt Barnabás unokatestvérét említi a Biblia. Nem mellékes még az sem, hogy Jézus testvéreit mindig úgy említi az Ige, hogy azok Mária társaságában voltak, ezzel is jelezve, hogy azok az ő gyermekei voltak, és ő viselte gondjukat, amikor pedig már felnőttek, közvetlen családtagként utaztak vele.
Katolikusok még azt az érvet is felhozzák, hogy Jézus Krisztust valamilyen módon beszennyezi az, hogy olyan anyaméhből jött a világra, amelyik még később is megfogant, és más gyermekeknek is életet adott. Ez az érv egyáltalán nem támasztható alá a Bibliában leírtakkal, és valójában figyelmen kívül hagyja, hogy Jézus Krisztus megalázta magát azzal, hogy emberré lett. A katolikus Peter de Rosa nagyon érdekes magyarázatot ad arra, hogy Róma miért nem ismerheti el, hogy Mária normális házaséletet élt férjével, miután Jézus a világra jött.
"Azt már említettük, hogy a papok, különösen a pápák keltették életre Máriának mint szűznek a kultuszát. Ez azzal magyarázható, hogy a cölibátusban élő személy számára az ideális nő az, aki teljesen mentes mindenfajta szexualitástól, mégis szül gyermeket. Máriának született egy gyermeke anélkül, hogy férfit ismert volna. Ez jelenti a „tökéletességet”."
Ha Mária szüzességi fogadalmat tett volna, akkor - ahogy erre Luther is rámutatott - azzal, hogy megengedte Józsefnek, hogy feleségül vegye, árulást követett volna el, és meggyalázta volna a házasság szent szövetségét. Még a katolikus egyház sem engedi meg, hogy egy feleség önmegtartóztató legyen saját kénye-kedve szerint. A Biblia pedig kifejezetten ellene van, és ki is jelenti, hogy a házasélet Isten akarata a házasfelek számára (lMózes 1,28; 2,21-24, lKorintus 7,3-5), és tisztességes minden tekintetben (Zsidókhoz írt levél 13,4). Teljesen nyilvánvaló, hogy Mária Gábrielhez intézett szavai - „Mi módon lesz ez, holott én férfit nem ismerek?” (Lukács 1,34) - kizárólag akkori helyzetére vonatkoznak. Ez nem azt jelenti, hogy itt egy szüzességi fogadalmat tett Mária. Ha így lett volna, akkor nem jegyezte volna el magát Józseffel (27. vers). Ha viszont Mária örök szüzessége nem igaz, akkor a többi vele kapcsolatos katolikus tanítás sem igaz (pl. szeplőtelen fogantatása, a mennybe való felvitetése testben stb.).
Katolikusok még azt az érvet is felhozzák, hogy Jézus Krisztust valamilyen módon beszennyezi az, hogy olyan anyaméhből jött a világra, amelyik még később is megfogant, és más gyermekeknek is életet adott. Ez az érv egyáltalán nem támasztható alá a Bibliában leírtakkal, és valójában figyelmen kívül hagyja, hogy Jézus Krisztus megalázta magát azzal, hogy emberré lett. A katolikus Peter de Rosa nagyon érdekes magyarázatot ad arra, hogy Róma miért nem ismerheti el, hogy Mária normális házaséletet élt férjével, miután Jézus a világra jött.
"Azt már említettük, hogy a papok, különösen a pápák keltették életre Máriának mint szűznek a kultuszát. Ez azzal magyarázható, hogy a cölibátusban élő személy számára az ideális nő az, aki teljesen mentes mindenfajta szexualitástól, mégis szül gyermeket. Máriának született egy gyermeke anélkül, hogy férfit ismert volna. Ez jelenti a „tökéletességet”."
Ha Mária szüzességi fogadalmat tett volna, akkor - ahogy erre Luther is rámutatott - azzal, hogy megengedte Józsefnek, hogy feleségül vegye, árulást követett volna el, és meggyalázta volna a házasság szent szövetségét. Még a katolikus egyház sem engedi meg, hogy egy feleség önmegtartóztató legyen saját kénye-kedve szerint. A Biblia pedig kifejezetten ellene van, és ki is jelenti, hogy a házasélet Isten akarata a házasfelek számára (lMózes 1,28; 2,21-24, lKorintus 7,3-5), és tisztességes minden tekintetben (Zsidókhoz írt levél 13,4). Teljesen nyilvánvaló, hogy Mária Gábrielhez intézett szavai - „Mi módon lesz ez, holott én férfit nem ismerek?” (Lukács 1,34) - kizárólag akkori helyzetére vonatkoznak. Ez nem azt jelenti, hogy itt egy szüzességi fogadalmat tett Mária. Ha így lett volna, akkor nem jegyezte volna el magát Józseffel (27. vers). Ha viszont Mária örök szüzessége nem igaz, akkor a többi vele kapcsolatos katolikus tanítás sem igaz (pl. szeplőtelen fogantatása, a mennybe való felvitetése testben stb.).
