2015. szeptember 24., csütörtök

Daniel Kolenda - Élj, mielőtt meghalsz! - Ne az én akaratom

A Lukács 22:42-ben olvashatunk Jézus Gecsemáné-kertbeli szenvedéséről. Hallgassuk csak remegő ajkáról feltörő szavait: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." Úgy gondolom, gyakran figyelmen kívül hagyjuk a Gecsemánéban történtek fontosságát, pedig az üdvösségünkkel kapcsolatban kevés ennél fontosabb dolog volt. Ha a Golgota az üdvösség ajtaja, akkor a Gecsemánét nyugodtan nevezhetjük az ajtó sarokvasának.

Amiben Ádám elbukott az Éden-kertben, azt Jézus legyőzte a Gecsemáné-kertben. És Krisztus itteni győzelmének a kulcsa volt az egész élete titka is, ami ebben a kilenc szóban öltött testet: "Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." Ez volt Jézus szívének az állandó hozzáállása. Egész életét és járását az Isten akaratának való teljes alárendeltség jellemezte. Mindenhol, ahova csak elment, az Isten országáról tanított; de nemcsak tanított róla, hanem demonstrálta is!

Az imádság, amit tanított, miszerint "Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is" Jézus számára nem egy elképzelt utópia remélt megvalósulása volt. Jézus megvalósította saját imádságát, és megmutatta nekünk, milyen válasz érkezik rá a mennyből. Jézus által Isten akarata lett meg a földön, amint a mennyben, és Isten pontosan ezt akarja megvalósítani a mi életünkön keresztül is. De mindez akkor kezdődik, amikor eljutunk arra a helyre, ahol a mi akaratunkat Isten akaratának alárendeljük. Az alárendelés helye az, ahol felfedezzük és betöltjük Isten életünkre vonatkozó akaratát.