Hack Mártát kérdezte Finta Szilvia az őszi ünnepek kapcsán

– Mit jelentenek egy keresztény számára ezek az őszi zsidó ünnepek?

– Ezeket az ünnepeket mi nem tudjuk a Messiás személye nélkül értelmezni. Jézus Krisztusnak, a Messiás életének döntő állomásait mutatják meg, illetve vetítik előre. Pál apostol azt mondja, hogy az ünnepek árnyékai az elkövetkezendő, vagyis a jövőben bekövetkező dolgoknak, de a test magáé a Krisztusé (Kol 2:17). Az izraeli ünnepek tehát a jövendő dolgok, vagyis a küszöbön álló történelmi események, isteni beavatkozások árnyékai.

– Mi a szerepük a keresztények életében?

– Nekünk nem kell megtartanunk ezeket az ünnepeket, mint a judaizmusban. A próféták előrejelzései alapján kell szemlélnünk az előttünk álló, még be nem teljesedett őszi ünnepeket, a már beteljesedetteket pedig úgy, mint amelyek már az üdvtervnek bizonyos lépéseit kijelölték.

– Vagyis?

– A páska vagy pészach a megváltásról szól, elkerülést jelent. Izrael egyiptomi szabadulásának előestéjén az utolsó csapás elkerülte azokat az otthonokat, amelyeket egy bárány vérével megjelöltek. Embert a haláltól megvásárolni csakis véráldozat árán lehetséges. Ez a megváltás. Jézus a halála előestéjén páskavacsorát evett a tanítványaival; testét és vérét azonosította a páskabárányéval.

Pészach másnapján kezdődik a kovásztalan kenyerek egyhetes ünnepe. A kovász erjeszt, a kenyér azért romlik meg, mert kovásszal készül. A macesznak vagy pászkának is nevezett kovásztalan kenyér ellenben tartós, nem romlik meg. Jézus a saját testét kovásztalan kenyérrel azonosította, nem véletlenül: halála után a teste nem volt alávetve a bomlásnak.

Pészach harmadnapján jön az első zsengék ünnepe. A termés legelső gyümölcseit kellett Isten elé vinni. Jézus feltámadása ezen a napon történt, így „zsengéje lett azoknak, akik elaludtak”. Pészachtól hét hetet számítva az ötvenedik napon ünnepelték a hetek ünnepét, a pünkösdöt. Jézus ezen a napon küldte el tanítványaira a Szent Szellemet. Ez az Egyház születésnapja. Most a bibliai időszámítás szerint aratási időszak van, a nemzetek evangelizálásának ideje, ami a kürtzengésig tart.

– Újév napján a sófár áll a középpontban. Előfordul ez a hangszer az Újszövetségben?

– Igen. Egyértelműen a korszakváltásokkal áll összefüggésben. A kürt jelzi, ha Istennél lejár egy határidő, vagy megtörténik egy komoly apokaliptikus beavatkozás. Amúgy a sófár a héber írásokban Istennek az eljövetelét, a néppel való szövetségkötést és találkozást szimbolizálja. A legfontosabb és küszöbön álló kürtjel az Egyház korszakának lezárását hirdeti meg. A valaha élt igazak feltámadnak, és a még élők átváltoznak! Folytatódik, ami elkezdődött az első zsengék ünnepén. Az igazi Egyház elmegy Jézussal együtt, a földi színtéren viszont itt marad Izrael. Ezenkívül a sófár profetikus említése Izraelnek egy sötét napjával és válságos periódusával esik egybe. A kürtnek és a tárogatónak a napjáról beszél a Biblia, sötétségnek, homálynak, borulatnak a napjáról, amikor Izrael végveszélybe kerül, mikor az egész országot érintő társadalmi és katonai válság alakul ki, és akkor megfújják a sófárt. Ebből a válságból természetfölötti segítséggel tudnak csak kijönni. Az izraeli hadseregben egyébként Mózes törvénye szerint a mai napig is használják a sófárt.

– Ezekben a napokban az önvizsgálaton, a megtérésen van a hangsúly. Valóban ekkor kell megtérni?

– Megtérni nem jóm kippurkor kell az embereknek. Azt gondolom, hogy a nemzetekből jövő személyeknek a megtérés mindig aktuális, és nem kötődik kifejezetten egy naphoz, tehát nem szükséges bűnbánó napokat tartani, nem szükséges a judaizmus talaján az őszi ünnepkörhöz kötni a megtérést, illetve maga az őszi ünnepkör sem ok arra, hogy az emberek ezeket a napokat válasszák ki egyedül és kizárólagosan arra, hogy megtérjenek. A megtérés mindig aktuális, mindig üzenet az emberiségnek.

– És mit jelent jóm kippur a jövő szempontjából?

– A jövőben bekövetkezendő eseményekre nézve azt kell látni, hogy amikor lezárul a nemzetek korszaka, akkor Isten Izrael felé fog fordulni, és Izrael mint nép ekkor fog megtérni. Ez az esemény egy természetfölötti kinyilatkoztatással lesz összefüggésben, amely a Szent Szellem különleges munkája lesz. Meg fogják ismerni az Urat.

– A rabbinikus irodalom a sátrak ünnepét egyszerűen Chágnak, vagyis (az) Ünnepnek nevezi. Minek köszönhető ez a megtiszteltetés?

– Valóban a legrangosabb ünnep a szukkót, és ez maga az Ünnep, talán azért is, mert ennek a hét ünnepnek a tetőpontja és beteljesedése. A szukkót az emberiség történelmének is a tetőpontja lesz. A megmaradt nemzetek békében és jólétben élnek, a vallási-etnikai konfliktusok megszűnnek. A szukkót ünnepéről a Biblia úgy beszél, hogy ez az ezeréves királyság; ez az a kor, amikor mindenki betelik és beteljesedik, mindazt megkapja, amire szüksége van, és ami a legfontosabb: megismerheti Teremtőjét.

– Az elmondottak alapján mi a legfontosabb mindebből a keresztények számára?

– Az előttünk álló ünnepek közül az Egyház számára a kürtzengés ünnepe a legfontosabb. A kürtzengésről Pál apostol két levelében is beszél, amikor azt mondja: maga az Úr száll le, és egyre erőteljesebb jelzéseket ad riadóval, főangyal szózatával és Isten sófárjával. Az Egyház elragadtatása az utolsó sófárjelzés pillanatában, hirtelen fog bekövetkezni. A szentek eltávoznak, kiemeltetnek ebből a világból. A hívők számára az az elsődleges program tehát, hogy jól munkálkodjanak az aratásban, hogy készek és alkalmasak legyenek az Úrral való találkozásra.

Forrás: Új Exodus Magazin